99188. lajstromszámú szabadalom • Berendezés aláfúvó tüzeléseknél a tüzelési levegő mennyiségének és elosztásának szabályozására

Meg-jelent 1930. évi február lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99188. SZÁM. — II/c. OSZTÁLY. Berendezés aláfúvó tüzeléseknél a tüzelési levegő mennyiségének és elosztásának szabályozására. Hartmann Fülöp gépész Budapest. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 20-ika. A találmány tárgya berendezés, amelylyel a rostóly alá fúvott levegőnek menynyiségét és a rostély felületén térbeli elosztását szabályozhatjuk. '5 A berendezéssel tehát módunkban van a rostélynak gyakorlatilag bármely pontjára oly levegőmennyiséget juttatni, amely efcen a ponton az égés szempontjából a legmegfelelőbb. Oly esetben tehát, 10 ha a rostély egyes helyein a tüzelőanyag gyorsabb leégése folytán üres helyek képződnek, ezeken a részeken a levegő hozzávezetését egészen vagy részben elzárhatjuk. lb Minthogy ezek az iires foltok a. befúvott levegő átáramlásával szemben jóval kisebb ellenállást fejtenek ki, mint a normális szénréteg a rosétly egyéb részein, a befúvott levegő eddig nagyrészt ezeken 20 az üres foltokon át a füstgázokkal együtt távozott, anélkül, hogy az elégési folyamatban részt vett volna. Ezért nagy levegőfelesleggel kellett dolgozni, ami viszont a tűzteret feleslegesen lehűtötte és 25 így a tüzelés hatásfokát rontotta. Ha a találmány szerinti berendezést lánc- vagy vándorrostélyokon alkalmazzuk, a vándorló tüzelőanyag útjában pontosan beállíthatjuk az égési folyamat 30 mindenkori stádiumának megfelelő, legcélszerűbb légmennyiséget. Másszóval a rostély elején az éppen meggyulladó tüzelőanyaghoz több levegőt juttathatunk, mint a rostély többi részéhez, ahol a szén 35 már izzásban van. A mellékelt rajzokon a találmány tárgyát képező berendezések egy példaképem foganatosítási alakja van vándor- vagy Ián crostélytüzelés esetére feltüntetve. Az 1. ábra részben metszett oldalnézet, a 40 2. ábra pedig szintén részben metszetben ábrázolt felülnézet. A rajzon (1) számjeggyel a láncrostélyt jelöltük, amelynek a tüzelőtérben fekvő része alatt több, a rostély haladá- 45 sának irányában egymásután következő (2) légkamra sorakozik. Ezeket a kamrákat a láncrostély alsó felületéhez fekvő (3) légelzárólécek választják el egymástól. A kamrák a rostély teljes szélességére 50 terjednek és válaszfalakkal tetszőleges számú, egymástól elkülönített szakaszra — a feltüntetett példában három szakaszra — vannak osztva. A rostély alatti teret tehát a találmány értelmében a rostély alsó felületéig terjedő válaszfalakkal tetszőleges számú 55 szakaszra osztjuk. A rostély alá vezetendő tüzelési levegő a (4) fővezetékből, amelyhez a rajzon fel nem tüntetett nyomó ventilátor csatlakozik, több elágazóvezetékbe jut. A felvett 60 példa esetén az egymásután fekvő három darab (2) légkamrának megfelelően három darab (6) elágazóvezetékünk van, amelyek mindegyike valamely, az átbocsátott levegő mennyiségét szabályozó 65 szervvel, pl. a (10, 11) körtolózárral van ellátva. A (13) karral elfordítható (12) tengelyen a szektornyílásokkal ellátott (10) tárcsa van felékelve, amely a hasonló szektornyílásokkal bíró (11) lapon elfor- 70 dítható. A (6) elágazóvezetékből a (10, 11, 12, 13) szervvel szabályozott levegőáram az (5) légelosztófejbe jut és innen az említett lógkamraszakaszok számának megfelelő, 75