99073. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz csiramentesítésére

nagyobbrészt hidrolitikus úton hasadnak le és ferrihidroxid vagy bázikus ferrisók alakjában válnak ki. A szerves vasvegyületek a szabad vagy hatásos klór 5 nagy feleslegének hatása alatt felbomlanak; az így képződött ferriklorid ugyancsak hidrolitikus disszociációnak van alávetve. A vízben előforduló mangánsókat nagy karbonáttartalom esetén a szabad 10 vagy hatásos klórt mangánszuperoxidhiidráttá oxidálja. Amennyiben az említett nehézfémsók teljesen kicsapódnak, a porózus test azokjat mindenesetre visszatartja; a kivált 15 csapadékok azután alkalomadtán az áramlással ellenkező irányú öblítéssel eltávolíthatók. A nehézfémsóknak az a része azonban, mely változatlan vagy kolloid alakban marad oldva a vízben és 20 ily módon a porózns testet átjárja, a széntartalmú anyagba jut, mely a víz átáramlása. alatt a nehézfémsókat adszorbeálja és az említett bajok bekövetkeznek. 25 Jelen találmány ezt a hátrány azáltal küszöböli ki, hogy a szabad vagy hatásos klórt tartalmazó vizet a széntartalmú masszán való átáramlása előtt a szabad vagy hatásos klórral szemben ellenálló, 30 vízben oldhatatlan testeken folyatjuk keresztül, melyeknek az a tulajdonságuk, hogy az említett nehézfémsókat, különösen a vas- és mangánsókat szabad vagy hatásos klór jelenlétében felületükön le-85 csapják vagy visszatartják. Az e célra számba jövő különböző anyagok közül elsősorban a mangánszuperoxidot vagy a raangános savat említjük meg. Ezt a tulajdonságot más anyagok is mutatják, 40 így pl. sok fémoxid, különösen a vasoxid és csekélyebb mértékben a földalkaliák karbonátjai is. Ezek a természetben előforduló vagy mesterségesen gyártott . anyagok akár por alakú vagy szemcsés 45 vagy mesterségesen kiképezett alakban, akár pedig szilárd testekre (pl. homokra, horzsakőre, tufára, természetes vagy mesterséges zeolitokra) lecsapva kerülhetnek alkalmazásba. Ezek az anyagok önma-50 gukban is alkalmazhatók, amikor is megfelelően választott nagyságú szemcséikkel esetleg a csírák haladásának megakadályozására is szolgálhatnak, vagy pedig a. csírák haladását gátló porózus testtel 55 összekeverve is alkalmazhatók; végül az oldott fémsókat kicsapó említett anyagokat megelőzően vagy utánuk is alkalmazhatjuk a porózus testeket. Akármelyik eljárást választjuk is, alapvető fontosságú és minden körűimé- 60 nyek között szükséges, hogy az említett farosokat kiválasztó anyagokon, illetve az esetleg egyidejűleg elrendezett porózus testeken átáramló vízben az egész átáramlás alatt oly nagy mennyiségű 65 szabad vagy hatásos klórfelesleg maradjon, mely teljes biztonsággal elegendő a klórt felhasználó szervetlen és szerves anyagok klóriogyasztásának kielégítésére és azonkívül az összes csírák 70 és egyéb mikroorganizmusok elpusztítására, Ennek a szabad vagy hatásos klórfeleslegnek tehát még a fentemlített anyagokból ós az esetleg alkalmazott porózus testből kiáramló vízben is jelen 75 kell lennie; ez a klórfelesleg az élő csíráktól és a. nehézfémsóktól immár megszabadított víznek a. széntartalmú masszán való átáramlása alatt quantitative csak a szabad vagy hatásos klórnak klórionná 80 való átalakulása következtében tűnik el. A vízben levő és az említett anyagokra lecsapódó vagy ezek által visszatartott nehézfémvegyületek a mindig jelenlévő szabad vagy hatásos klór oxidáló hatása 85 következtében a magasabb oxidációfokozatban fognak kiválni (pl. ferrihidroxid, mangánszuperoxidhidrát, stb alakjában). Mihelyt a kivált fémvegyületek mennyisége elérte azt a fokot, amely az áteresztő- 90 képességet a víz számára megakadályozná, a normális áramlási iránnyal ellenkező értelemben vizet áramoltatunk és a kivált fémvegyületek ezen részleges kiöblítése által az oldott nehézfémsók 95 kiválasztását végző anyagokat ismét használható állapotba hozzuk. A fentebb vázolt eljárás megvalósításánál néha még egy másik kellemetlenség is fellép, mely a következőképen jellemez- 100 hető: az oxidált nehézfémsók hidrolitikus disszociációja folytán, nehézfémsóknak az említett anyagokra való lecsapódása alkalmával, az anionnak megfelelő, a nehézfémhez kötött sav szabaddá válik, 105 ami által a hidrogénionkoncentráció növekedik. ]'íy például a. klór oxidáló hatása és a hidrolitikus hasítás következtében a ferrobikarbonátból a szénsav mellett ferrihidroxid, a ferroszulfátból 110 kénsav mellett ferrihidroxid és az analóg mangánsókból mangánszuperoxidhidrát mellett ugyanazon savak képződnek. A hidrogénionkoncentráció növekedése következtében azonban a tiszta víznek a 115 vízvezetéki hálózatra kifejtett agresszív hatása megnagyobbodik. Ezen hátrány elkerülése céljából célszerűnek mutatko-