98890. lajstromszámú szabadalom • Szifonfej

Megjelent 1939. évi december hó 31-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 98890. SZÁM. — XVIII <1. OSZTÁLY. Szifonfej. Virányi Flóra ny. postatis/Aviselonő Budapest. A bejelentés napja 1929. évi július hó 13 ika. Ismeretesek már valamilyen nem fémes anyagból készült szifónfejek, melyek alsó szélükön a szifónpalackra való ráerősí­tésre szolgáló anyacsavaros gyűrűvel van-5 nak ellátva; ezen gyűrű, pl. nyitható ken­gyelekkel van a szifónfejjel összekötve. Ez a nem fémes fej rendesen porcellánból készül, mely szilárdsági okokból nem al­kalmas arra, hogy azt a rendes szifón-10 fejnél használatos emeltyűs szelep nyitó­szerkezettel képezzék ki, miért is azt ren­desen nyomógombos nyitószerkezettel lát­ják el, ahol a nyomógomb a fej felső ré­széből áll. E nyomógombos szerkezeteknek 15 nemcsak az a hátrányuk, hogy minden oldalról könnyen piszok juthat beléjük, miáltal nem higiénikus, hanem főképen az, hogy raktározásnál, szállításnál — ahol a palackokat egymásra kell állí-20 tani — a gombos nyitószerkezet könnyen nyílik és ezáltal a folyadékot vagy leg­alább is a gázt (szénsavat) szándékolatla­nul kiengedi. Ezen oknál fogva szüksége mutatkozott annak, hogy ezt a máskülön-25 ben sok jó tulajdosággal bíró porcellánból vagy más, nem fémes anyagból készült fejet olyan megbízható nyitószerkezettel lehessen ellátni, mely e hátrányokat ki­küszöböli. Jobb és beváltabb nyitószerkeze-30 tet, mint az ismert régi fémes szifónfejek­nél használatos emeltyűs szerkezet, eddig nem ismerünk, de ezt mégsem lehetett eddig, szilárdsági okokból, ily nem fémes anyagból való fémnél felhasználni. 85 A jelen találmány célja ezt mégis lehe­tővé tenni, ami a találmány szerint az­által történik, hogy a rendes fémes szifón­fejnek az alsó, anyacsavarmentes részét és annak felső, az emeltyűs nyitószerkeze-40 tet magában foglaló részét felhasználva, a zároszeiepet és a kifolyócsövet tartal­mazó, nem fémes anyagból való testet egyszerűen e két említett fémes rész közé szilárdan befogjuk, ami lényegében oly­módon történik, hogy a két fémes részt, a fö­porcellánból vagy valamely nem fémes anyagból való test közbehelyezése után, függőlegesen elrendezett tartószalagok ál­tal egymással szilárdan összekötjük. A tartószalagokat a két fémes résszel 50-hegesztéssel, szegecseléssel, forrasztással, vagy más módon köthetjük össze. A rajzon a találmány tárgyát képező szifónfej egy példaképen vett foganatosí­tási alakja van feltüntetve. Az 55 1. ábra a szifónfej függőleges hossz­metszete, a 2. ábra az oldalnézete, a 3. ábra a keresztmetszete, a 4. ábra a felülnézete, az 60 5. ábra az elölnézete. A szifónfejnek az (1) zárószelepet és a (2) kifolyócsövet magában foglaló (3) teste porcellánból vagy valamely más nem fémes és saválló anyagból van készítve. 65 A találmány szerint e (3) test a palack nyakán elhelyezett, kétrészű, csavaros, fémgyűrűs rácsavarolható (4) anyacsavar­íémgyűrű és a rendes szifónfejnek e (4) gyűrűvel szilárdan összekötött és az is- 70 meretes (5) emeltyűs szelepnyitószei'keze­tet magában foglaló (6) felső része közé van szerelve. A porcellánból vagy valamely más nem íémes anyagból való (3) testet egymás- 75 közé befogó fémrészek [a (4) anyacsavar­fémgyűrű és (6) szifónfej felső rész] függő­legesen elrendezett (7) tartószalagok által vannak egymással szilárdan összekötve. A (7) tartószalagok a (3) testben kiké- 80

Next

/
Thumbnails
Contents