98663. lajstromszámú szabadalom • Eljárás átlátszatlan lemosható játékkártyák előállítására

Megjelent 1929. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98663. SZÁM. — XlH/d. (Vl/d.) OSZTÁLY. Eljárás átlátszatlan, lemosható játékkártyák előállítására. Klausner Siegfried gyáros Wien (Ausztria), mint a Cellon-Werke I)r. A. Eichengrüii berlin^chariotteiiburgi cég jogutódja. A bejelentés napja 1929. évi jannár hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi január hó 18-ika. A játékkártyák anyagául általában használatos fehér vagy világos színű kartonnak nem piszkolódó, illetve lemosható anyaggal való pótlására vonatkozólag már a leg-5 különbözőbb javaslatokat tették. Mindezideig azonban még nem sikerült e célra használható pótanyagot találni, mert az ecélra használt anyagok, mint például vékony fémlapok, telített vagy lakkozott pa-10 pírok, appretált szövetek stb. jellege nagyon is eltérő a szokásos kártyalapokétól. Eddig a legjobb eredményeket celluloidból vagy celluloidszerű anyagokból készült vékony lapok használatával érték el, amelyek 15 oly nagy mennyiségű fehér vagy világos színű ásványi port tartalmaznak, hogy külsejük a kártya-karton külsejét nagyon megközelíti. Töbhszörös próbálkozások ellenére sem sikerült ezeket a celluloidkár-20 tyákat bevezetni, mert a legfontosabb követelményt, hogy a kártyán levő kép láthatatlan legyen, nem elégítik ki. Mindezideig nem tudtak celluloidból vagy hasonló műanyagból használható kártyát előállítani, 25 mert nem tudták a fénysugarak áthatolását oly hathatósan megakadályozni, hogy a kártyán lévő kép egyáltalán ne vagy legalább a játékos közelében megjelenő fényforrás, tehát például gyufa meggyújtása 30 vagy asztali lámpa bekapcsolása esetén ne váljék felismerhetővé. Ennek az oka abban rejlik, hogy egyrészt a celluloidszerű anyagok csak bizonyos mennyiségű töltőanyagot képesek lekötni, ezen mennyiség túl-35 lépésénél azonban szilárdságukat elvesztvén törékennyé válnak, illetve könnyen beszakadnak, másrészt a szokásos töltő festőanyagok, pl. cinkfehér, lithopon, könnyűpát, talkum, magnéziumkarboiiát stb. fedőképessége nem elegendő. Míg egy 40 vagy több milliméteres lemezek tökéletes átlátszatlannátétele semmi nehézségbe sem ütközik, addig a szokásos töltőanyagokkal a játékkártyagyártásnál szükséges egynegyed milliméter vastagságú fóliák átlát- 45 szóságát már nem sikerült megszüntetni. Még olyan fóliák is, amelyeknek cinkfehértartalma súlyuk 50°/o-a vagy még több, fényáteresztők, tehát a kártyakép felismerését teszik, ha azokat valamely fényfor- 50 rás felé tartjuk. Ezt a hibát mindeddig csak azzal tudták kiküszöbölni, hogy a kártya hátsó oldalát átlátszatlan fedőréteggel látták el és a hátsó oldalon oly sűrű és sötét mintá- 55 zatot alkalmaztak, hogy az áttetsző kártyakép többé nem volt felismerhető. Minthogy még ez a módszer nem mindig vált be, azt is megkísérelték, hogy a hátsó oldalon lévő vékony rétegen kívül a mellső oldalra 60 is világos, átlátszatlan réteget vittek fel és azután erre nyomtattak. Az ilyen módon előállított kártyák azonban természetesen nem felelnek meg a használatos kártyáknak és ennek következtében nem is 65 terjedhettek el. Azt találtuk már most, hogy képlékeny anyagok vékony rétegének fényáteresztőképességét azáltal szüntethetjük meg teljesen, hogy töltő festőanyagokul nemcsak 70 kis fajsúlyú, nagy, térfogatú, tehát erősen fedő ásványi porokat használunk, hanem egyidejűleg nagy fajsúlyú porokat is alkalmazunk, amelyeknek általában nincs kellő fedőképességük, illetve, amelyek celluloid- 75 szerű anyagokhoz nem adagolhatok kellő