98663. lajstromszámú szabadalom • Eljárás átlátszatlan lemosható játékkártyák előállítására

Megjelent 1929. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98663. SZÁM. — XlH/d. (Vl/d.) OSZTÁLY. Eljárás átlátszatlan, lemosható játékkártyák előállítására. Klausner Siegfried gyáros Wien (Ausztria), mint a Cellon-Werke I)r. A. Eichengrüii berlin^chariotteiiburgi cég jogutódja. A bejelentés napja 1929. évi jannár hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi január hó 18-ika. A játékkártyák anyagául általában hasz­nálatos fehér vagy világos színű kartonnak nem piszkolódó, illetve lemosható anyag­gal való pótlására vonatkozólag már a leg-5 különbözőbb javaslatokat tették. Mindez­ideig azonban még nem sikerült e célra használható pótanyagot találni, mert az ecélra használt anyagok, mint például vé­kony fémlapok, telített vagy lakkozott pa-10 pírok, appretált szövetek stb. jellege na­gyon is eltérő a szokásos kártyalapokétól. Eddig a legjobb eredményeket celluloidból vagy celluloidszerű anyagokból készült vé­kony lapok használatával érték el, amelyek 15 oly nagy mennyiségű fehér vagy világos színű ásványi port tartalmaznak, hogy kül­sejük a kártya-karton külsejét nagyon meg­közelíti. Töbhszörös próbálkozások elle­nére sem sikerült ezeket a celluloidkár-20 tyákat bevezetni, mert a legfontosabb kö­vetelményt, hogy a kártyán levő kép lát­hatatlan legyen, nem elégítik ki. Mindez­ideig nem tudtak celluloidból vagy hasonló műanyagból használható kártyát előállítani, 25 mert nem tudták a fénysugarak áthatolá­sát oly hathatósan megakadályozni, hogy a kártyán lévő kép egyáltalán ne vagy leg­alább a játékos közelében megjelenő fény­forrás, tehát például gyufa meggyújtása 30 vagy asztali lámpa bekapcsolása esetén ne váljék felismerhetővé. Ennek az oka abban rejlik, hogy egyrészt a celluloidszerű anya­gok csak bizonyos mennyiségű töltőanya­got képesek lekötni, ezen mennyiség túl-35 lépésénél azonban szilárdságukat elveszt­vén törékennyé válnak, illetve könnyen beszakadnak, másrészt a szokásos töltő festőanyagok, pl. cinkfehér, lithopon, könnyűpát, talkum, magnéziumkarboiiát stb. fedőképessége nem elegendő. Míg egy 40 vagy több milliméteres lemezek tökéletes átlátszatlannátétele semmi nehézségbe sem ütközik, addig a szokásos töltőanyagokkal a játékkártyagyártásnál szükséges egyne­gyed milliméter vastagságú fóliák átlát- 45 szóságát már nem sikerült megszüntetni. Még olyan fóliák is, amelyeknek cink­fehértartalma súlyuk 50°/o-a vagy még több, fényáteresztők, tehát a kártyakép felisme­rését teszik, ha azokat valamely fényfor- 50 rás felé tartjuk. Ezt a hibát mindeddig csak azzal tud­ták kiküszöbölni, hogy a kártya hátsó ol­dalát átlátszatlan fedőréteggel látták el és a hátsó oldalon oly sűrű és sötét mintá- 55 zatot alkalmaztak, hogy az áttetsző kártya­kép többé nem volt felismerhető. Minthogy még ez a módszer nem mindig vált be, azt is megkísérelték, hogy a hátsó oldalon lévő vékony rétegen kívül a mellső oldalra 60 is világos, átlátszatlan réteget vittek fel és azután erre nyomtattak. Az ilyen mó­don előállított kártyák azonban természe­tesen nem felelnek meg a használatos kár­tyáknak és ennek következtében nem is 65 terjedhettek el. Azt találtuk már most, hogy képlékeny anyagok vékony rétegének fényáteresztő­képességét azáltal szüntethetjük meg telje­sen, hogy töltő festőanyagokul nemcsak 70 kis fajsúlyú, nagy, térfogatú, tehát erősen fedő ásványi porokat használunk, hanem egyidejűleg nagy fajsúlyú porokat is alkal­mazunk, amelyeknek általában nincs kellő fedőképességük, illetve, amelyek celluloid- 75 szerű anyagokhoz nem adagolhatok kellő

Next

/
Thumbnails
Contents