98502. lajstromszámú szabadalom • Rostély

___ Megjelent 1939. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^kSBE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98502. SZÁM. — n/C. OSZTÁLY. Rostély. Török Pál gyárigazgató Budapest. A bejelentés napja 1928. évi julius hó 2-ika. A találmány kazánokhoz, valamint egyéb tüzelőtelepekhez való ' rostélyra vonatko­zik s egyszerű és olcsó eszközökkel ímeg­oldja azt a feladatot, hogy a tüzelőanyagot 5 szakaszonként változó sebességgel szállít­hassuk a rostélyon át és szakaszonként kü­lönböző rétegvastagságra torlaszthassuk is. A találmányt a rajzok nyomán írjuk le közelebbről, melyek az új rostély egy ki-10 viteli példáját vázlatosan tüntetik fel. 1. ábrá egy kazán rostély berendezésé­nek hosszmetszete. 2. ábra ugyanennek sómás alaprajza. A rostély az (1) és (2) tengelyek körüli 15 elfordulásra berendezett (3) és (4) henger­köpenyszerű részekből áll, amelyek lengő, valamint viszonylagosan helytmaradó ta­gokból tevődnek össze. A lengő tagok az (5, 6) szegmensekhez erősített (7, 8) tartó-20 kon, a lengőkkel váltakozó, helytmaradó tagok pedig (9) befalazott tartókon feksze­nek fel. Valamennyi rostélytag egyformán rostélypálcákból vagy egyéb elemekből áll. A (10) excentermű lengeti az (5) szegmenst 25 s ez á hajtás a (11, 12) lánckerekek és a (13) végtelen lánc közvetítésével tevődik át a (6) szegmensre. Szögelfordulásra berendezett részekből . álló rostélyok már ismeretesek. Ezekkel 30 szemben, a találmány szerint, lényeges ket­tős újítás mutatkozik. Egyrészt most a más-más forgástengelyhez tartozó rostély­részek mindegyike, a rostélynak egy vagy több, tüzeléstechnikai folyamatszakaszát 35 fogja át. így pl. a megrajzolt esetben a (3) rész az etető, előmelegítő, szárító, gyújtó és gázosító szakaszt, a (4) rész pe­dig a befejező kokszoló és a kiégető sza­kaszt alkotja. Másrészt pedig, evvel kap­csolatban, a különböző forgástengelyekhez 40 tartozó rostélyrészeknek egymással szom­szédos végeit, keresztben, feltörőhíd ta­karja. Ilyen gyanánt látjuk a rajzon a salaktörőszerű (14) vízhűtéses gerendát, amely helytmarandandólag van beépítve. 45 Ily módon nagy. forgatókarokat nyerünk és rendszerint összesen, csupájj két-három forgástengely, elegendő, hogy a gyakorlat­ban előforduló rostélyokon a szénnek gya­korlatilag vízszintes továbbítóerőt kölcsö- 50 nözzünk, anélkül, hogy a komplikált és drága láncrostélyra volna szükségünk. Le­hetővé válik az is, hogy a tüzelőanyagot, egyenletes felszín mellett, különböző réteg- , vastagságban tartsuk a rostély különböző 55 szakaszain. így pl. a szenet, a (3, 4) ré­szek völgyelésébe eső, kigázosító szakasz­ban akár generatorszerű rétegvastagságra torlaszthatjuk. A (14) . feltörő nemcsak azért tartozik a (3, 4) rostélyrészekhez, 60 mert ezek végeit, lengőlöketeik hosszában átlapolja és így a lengésekből máskülön­ben eredhető zavaroknak elejét veszi, ha­nem azért is, mert a széntovábbítás folya­matosságát biztosítja. 65 A rajzból kivehető az is, hogy a különböző forgástengelyekhez tartozó rostélyrészek, különböző görbületi sugarú hengerköpeny­felületek gyanánt sorakoznak. A görbületi sugarak változtatásával, a tüzelőanyagnak 70 az égés folyamán megváltozó ereszkedő szögletéhez alkalmazkodunk, ezenkívül igen egyszerű áttételt nyerünk az egyes (3, 4) részek között, imég ha ezek szögel­fordulása azonos is. Egyébként a (11, 13) 75 lánchajtás is megengedi a (3, 4) részek közötti áttevést, amit más alkalmas erő­közlő kapcsolattal is létesíthetünk. Ily mó-

Next

/
Thumbnails
Contents