98475. lajstromszámú szabadalom • Nyomómetrica természetes szinekben való fényképezés és vetítés céljára szolgáló filmek nyomására és eljárás ezen matricával való nyomásra
— 202 — a matrica olyan metszetet kap, mely az eddigi, milliméterenkint alig 8 rovátka helyett 12—85 rovátkát, illetve a filmen milliméterenként 10—35 lencsét ad, mi-5 által már a megvilágítás szempontjából nézve a fényérzékeny réteg jobb kihasználását érjük el. Másrészt e lencseszámok határain belül a íélli.engeralakú lencséknek olyan szélességet (ill. átmérőt adunk, 10 mely 10—40% nagyobb, mint a főtárgylencse szabad nyílásának az érzékeny rétegen keletkező képének a mérete, miáltal nemcsak az egyes lencsék közti barázdák által előidézett szétszórt fény za-15 varóhatását küszöböljük ki, hanem az érzékeny rétegen keletkező egyes képek széleinek egymásbanyúlását is megakadályozzuk. Azonkívül a matrica metszete a találmány szerint olyan, hogy az egyes 20 párhuzamos miskroszkópikus rovátkák mélysége nagyobb, mint az ezekkel a filmen előállítandó lencsék ívelési magassága, a matrica rovátkáit egymástól elválasztó bordáknak pedig hegyes szögű 25 ékalakot, éles élekkel adunk, oly célból, hogy a nyomásnál az éles élek a filmen, az egyes lencsék között, minél keskenyebb és élesebbb barázdákat nyomjanak és a hengeralakú lencsék görbe felii-80 lete — anélkül, hogy a film a matrica rovátkáinak fenekével érintkezésbe jönne — csakis a két szomszédos él nyomása által előidézett filmfelületi feszültség által, magától keletkezik és így mindig 35 tiszta, sima és hibátlan marad. A találmány fent röviden összefoglalt lényegének és mibenlétének jobb megértéséhez — a csatolt rajz segítségéül vétele mellett — azon, a színes fényképezési 40 és mozgóféyképezési, ill. vetítési eljárásoknál szereplő több tényezőnek és változónak az összefüggését és azoknak helyes viszonylagos vonatkozásait megállapító elgondolásokat és számításokat — melyek 45 jelen találmányunk alapjául szolgálnak — a következőkben ismertetjük: Az 1. ábrán (c) a nyomott film (jelentékenyen megnagyobbítva), melynek minden félhengeralakú (1) lencséje a (d) szín-50 kiválasztó szűrő képét képezi a (g) fényérzékeny gelatinrétegen, mely kép (E) szélessége az egyes mikroszkopikus (1) lencsék szélességénél kisebb, avval egyenlő vagy annál nagyobb lehet. 55 Az egyes (1) lencsék közti legömbölyített (t) barázdák, melyek két egymásra következő lencse görbe felületének metszésénél keletkeznek, a másolás és vetítés alkalmával a zavaró és káros szétszórt l'ényt okozzák. 60 A vonalak száma milliméterenként (12) és (35) között váltakozhatván, az a kérdés, mennyit kell alkalmazni, hogy azt a nagyon zavaró szétszórt fényt teljesen kiküszöböljük. 65 A mértani vonatkozások, melyek a nyomás különböző változói között fennállanak, a következők: Az (1) lencse (r) görbületi sugara az (f) gyujtótávjával a következő összefüggés- 70 ben áll: r -i- = f N.-N, melyben N2 = 1.5 a celluloid törésmutatója és Nt = 1, a levegő' törésmutatója. Tehát 75 1.5 r . 1.5 — 1 = f', amiből r : Abból, hogy egy fénysugár egy lencse görbületi középpontján törés nélkül halad át, a következő összefüggést állíthatjuk fel: DE D E amiből ^F r = 2f, ennek követ-F X 1 ^ D 2f keztében r o 80 F f—r' I) T [(D) esén a felvevő tárgylencse relatív nyílása a diafragma átmérője, a tárgylenkeresztül látva, (F) pedig e tárgy-85 lencsének gyújtótávolsága). Pl. ha D 1 F 2.5 és ha f = 0.15 mm., úgy E = -—-.0.15: 2.o 0.04 mm. Ha most (E) nagyobb (a)nál, akkor a két egymásra következő tárgylencse- 90 nyílás kép szélei egymásba nyúlnak, egymást befolyásolják. Ennek következtében, a vetítésnél, a színek egész hibásak lesznek. Ha (E) = (a)-val, akkor ez a zavaró 95 egymásba nyúlás (befolyásolás) még mindig lehetséges, a fényképezési irradáció által való diffúzió miatt. Ennélfogva szükséges, hogy (E) kisebb legyen, mint (a). 100 Egy kísérletsorozat azt mutatta, hogy az így kiszámítot (E) 10—40 százalékkal kisebb kell, hogy legyen, mint az (1) lencsék (a) szélessége, azaz a matrica rovátkolás osztása. 105
