98463. lajstromszámú szabadalom • Parkettapadló

Megjelent 1939. évi október hó 15-éii. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98463. SZÁM. — VIII/c. OSZTÁLY. Parkettapadló. Elekes József cipészmester Nagykőrös. A bejelentés napja 1928. évi január hó 28-ika. A jelenleg használatos parkettapadlóknak előállítási költsége igen nagy, mivel a tulajdonképeni és keményfa parkettakockákból álló parkettapadló alá párna-5 fákra szögezett puhafadeszkapadlót, ú. n. vakpadlót kellett készíteni, amelyre az egyes egymás mellé illesztett parkettakockákat egyenkint rászegezték. Mivel az ily módon készített parkettapadlónak 10 egyes parkettakockái egymáshoz eléggé szorosan nem illeszthetők, másfelől pedig az idők folyamán az egyes parkettakockák között hézagok keletkeznek, a parketta felmosásánál, vagy súrolásánál a víz a 15 parkettakockák közötti hézagokon át a parkettapadló alatti vakpadlóhoz férkőzik és azt idővel elkorhasztja. A vakpadló korhadása folytán a parkettapadló nem fekszik már úgy, mint kezdetben, sima és 20 ellenálló felületen, aminek következtében a parkettapadló járás közben recseg és ropog, másfelől pedig a kiszáradni nem tudó vakpadlónak nedvessége a parkettakockáknak anyagába is behúzódik, miál 25 tal az vetemedik, a parkettapadló felülete egyenlőtlenné válik és idővel a parketta, kockák is korhadásnak indulnak. A találmány szerinti parkettapadlóná] a fentemlített összes hátrányok elkerül-30 tetnek, elmarad a külön vakpadló lera kása, valamint a parkettakockáknak: egyenkinti leszögezése, aminek révén anyagban és munkaidőben oly sok megta karítást érünk el, hogy a találmány sze-35 rinti parkettapadló előállítási költsége csak kb. feleannyi, mint az eddig használatos parkettapadlóké. A találmány szerinti parkettapadlónak egyes kockái az eddiginél sokkal szorosabban záródnak és a vizet sokkal kevésbé, vagy egyáltalában 40 nem bocsátják át. Ha a víz átbocsátása kis mértékben mégis megtörténnék, úgy az a parkettapadló romlásához mégsem vezet, mivel a korhadásnak kitett vakpadló hiányzik. 45 A találmány szerinti parkettapadlónak lényege abban áll, hogy az egyes parkettakockák a hosszoldalukon kiképezett, ismert, egymásba illő léceken és hornyokon kívül, két végükön az egyes parkettakoc- 50 kák hosszirányára 45° alatt álló és a parkettapadló síkjával párhuzamos, résszerű bevágásokkal bírnak, amelyek a parkettakockáknak összeillesztésekor, az egyes parkettakockasoroknak illeszkedési helyén, 55 egymás folytatásába esnek és ilykép végigfutó hosszcsatornát alkotnak, amely hosszcsatornába illesztett hosszléccel, úgy az egyes parkettakockasoroknak parkettakockái egymásközött, valamint a szomszé- 60 dos parkettasorok egymáshoz megbízhatóan, szögezésmentesen rögzítődnek, úgyhogy a vakpadló alkalmazása teljesen nélkülözhetővé válik. A rajzon a találmánynak egyik példa- 65 képeni kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, számos eltérés is képzelhető, Az 1. ábra ily parkettakockának távlati képe, a 70 2. ábra annak oldalnézete, a 3. ábra metszet a 2. ábra A—B vonala szerint, a 4. ábra a parkettakockasorokat rögzítő léc egy részének távlati képe, 75 4. ábra végül a parkettapadló egy részének felülnézetét tünteti fel. Az egyes (c) parkettakockák két hossz-