98380. lajstromszámú szabadalom • Ottomán és ágybetét

Megjelent 1939. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98380. SZÁM. — vm/f. OSZTÁLY. Ottomán és ágybetét. Vörös József sodronyszövőmester és Winter Adolf kárpitosmester Szegred. A bejelentés napja 1928. évi szeptember hó 20-ika. A jelenleg használatos ottománok és ágybetétek készítése sok munkával és nagy anyagfelhasználással jár. A találmány cédja a hevederek, az alsó burkolat alkalmazásá-5 nak, továbbá a kötözéseknek kiküszöbölése, a csavarrúgók számának csökkentése, végeredményben az előállítás idejének és költségének csökkentése. Ezt a célt, a találmány értelmében, az-10 által érjük el, hogy az ottománt vagy az ágybetétet kiemelkedő fej- és lábtámlával készítjük, e kiemelkedő fej- és lábtámlák felső élei fölé oly sodronyfonatmezőt feszítünk, mely a harántirányú rövidüléssel 15 és a terhelés okozta kinyúlással szemben X-alakban kifeszített, alsó sodronyfonatsávok útján van biztosítva és fölül, közvetlenül a felső sodronyfonatmezőre., a matracszerű vékony burkolat, illetve párná-20 zás van varrva. A mellékelt rajz a találmány tárgyát képező ottomán és ágybetét példaképen vett, megoldási alakjait mutatja. Az ágybetét az ottomántól, lényegileg, csak abban tér el, 25 hogy az ágybetétnek nincsenek lábai. Az 1. ábra a találmány szerinti ottomán távlati képe. Könnyebb érthetőség céljából az ottomán jobboldálá végéről a felső huzat és a párnázás el van távolítva. A 30 2. ábra az 1. ábra szerinti ottomán függélyes keresztmetszete. A 3. ábra egy ágybetétnek a 2. ábrához hasonló, függélyes keresztmetszete. A 4. ábra az ágybetét hordfelületének alul-35 nézete, míg az 5. ábra az ottomán egy változatának távlati képe. Az 5. ábrán a párnázás, könynyebb áttekintés céljából, teljesen el van hagyva. A 6. ábra az ottomán egy további változa- 40 tának távlati képe. Az 1. és 2. ábrákat ismertetve, a keretváz hosszoldalai (1, 2)-vei, a fejtámla (3)-al, a lábtámla (4)-el, a belső harántanerevítőléc (5)-el van jelölve. Az egyenlő méretű 45 fej- és lábtámlák felső élei magasabban fekszenek, mint az (1, 2) hosszoldalak felső élei. A (3, 4) támlák felső élei fölé az X-alakban (dőlt keresztalakban) fektetett (7a, 7b) sodronyfonatsávok vannak fe- 50 szítve (szögezve). A (7a, 7b) sodronyfonatsávok fölé, a (3, 4) támlák felső élére, a (6) sodronyfonatmező van feszítve. A (6) sodronyfonatmező, mely különösen erős és rugalmas drótszálakból készül, egyes me- 55 neteivel az alatta lévő (7a, 7b) sodronyfonatsávok meneteibe kapaszkodik, mely utóbbiak a (6) sodronyfonatmező harántirányú elmozdulását, továbbá kinyúlását akadályozzák meg, A (6) sodronyfonatmező 60 csak a két végén van rögzítve, míg a tulajdonképeni nyugvófelület teljesen szabadon, minden közbenső alátámasztás nélkül rúgózik. A (7a, 7b) sodronyfonatsávok a (6) sodronyfonatmezővel, tökéletes 65 kötés biztosítására, össze is varrhatok. Adott esetben a (7a, 7b) sodronyfonatsávok el is hagyhatók és helyettük a (6) sodronyfonatmező középrésze csavarrúgókkal támasztható alá (5. ábra). 70 A párnázás a (8) belső huzatból és a (9) töltelékből, pl. vékony lóször vagy tengerifű rétegből áll. A párnázás készen fektethető a (6) sodronyfonatmezőre és keresztülhatoló öltésekkel arra rá is varrható 75 vagy magán a (6) sodronyfonatmezőn készíthető. A külső (10) huzat a párnázást lefedi és