98343. lajstromszámú szabadalom • Tartó, táblákhoz

— 161 — zött az ablakkerethez a (20) alaplap útján a (21) tok van csavarolva, melynek alsó oldalán a (24) csap segítségével a tokban forgathatóan ágyazott (23) emelő áthala-5 dása számára a (22) rés van kiképezve. Ezen emelő felfelé irányuló (25) karjának dugattyúszerű (26) toldata van, mely köré a (27) nyomórúgó egyik vége tekeredik, míg másik végét az alaplapba csavarolt 10 (29) fejescsavar (28) csonkja vezeti. Az emelő (30) karjának körvonala a tábla vastagságának felel meg; ez a körvonal elől a ferde (31) orrba, hátul pedig a függőleges (32) orrba megy át. 15 A táblát ferdén tartva, annak alsó szólét a. (6) szorítókba helyezzük. A függőleges helyzetbe történő lengetésnél a tábla felső széle a ferde (32) orrhoz ütközik és a (23) emelőt a nyíl irányában (9. ábra) 20 felfelé lengeti, amikor is az emelő (25) karja a (27) rúgót összenyomja. Mihelyt a tábla a (23) emelő profilozott mélyedésében elhelyezkedett, az emelő a (27) nyomórúgó hatása alatt visszacsappan és 25 a táblát a (6) szorítók fenekéhez szorítja, amikor is a függőleges (32) orr a tábla kiesését megakadályozza. A 10. és 11. ábrák szerinti tartót a (41) kengyelek képezik, melyeknek alsó, víz-30 szintes (42) karja a célszerűen rúgózó (43) szorítót hordja. Mindegyik (41) kengyel fent a (45) lappal ellátott (44) kart hordja. A (45) lap a két tartónak a (46) csavarok útján a felső ablakkerethez való csavaro-35 lására szolgál. (47)-nél a (44) karral a (48) ágyazó rész van összeszegecselve. Ezen keret (49) kivágásában az (50) csap útján az (51) gyűrűszegmens van forgathatóan ágyazva, melynek a forgástengely felett 40 tetőszerűen összefutó (52, 53) felületeihez a rúgóval terhelt (54) dugattyú támaszkodik, mely (55) orsójával együtt a (48) ágyazó rész furataiban van vezetve. A behelyezett (T) útjelzőtábla külső ol-45 dala a (48) ágyazó részek (56) nyúlványaihoz nyomódik, mert mindkét oldalon a rúgóval terhelt (54) dugattyúk az (50) forgástengelytől kissé jobbra, az (51) gyűrűszegmensek (52) felületeihez nyomódnak és a szegmenseket ennélfogva az 50 óramutató járásának irányában törekednek forgatni. A tábla kilengetésénél (P nyíl, 11. ábra) a szegmensek ellenkező irányban fordulnak el és az (54) dugattyú, terhelő rúgójának összenyomása közben, 55 eleinte kissé emelkedik, majd a gyűrűszegmens (53) felületére hatva, ezt a lla ábrán feltüntetett helyzetbe lengeti ki. A tábla beforgatásánál (Pl nyíl, lla ábra) ugyanezek a folyamatok fordított sorrend- 60 ben játszódnak le. Amint a 11. ábrából kitűnik az (54) dugattyú, ha kétszeres táblát helyezünk be, a két, tetőszerűen összefutó (52, 53) felület oromvonalához fekszik. Ennélfogva 65 ugyanez a szerkezet vékonyabb táblákat is tarthat, amikor is az (54) dugattyú helyzete csökkenő táblavastagságnál mindinkább az (52) felületen való teljes fel fekvés helyzete felé közeledik. 70 Szabadalmi igények: í. Tartótáblákhoz, jellemezve pl a kocsiablak keretéhez rögzített kengyeleken alkalmazott, a tábla vízszintes széleit átfogó, előnyösen rúgózó szorítószerveV 75 által. 2. Az 1. igényben védett tartó foganatosítás! alakja, jellemezve a kengyeleken lengethető, rúgóval terhelt szegmensek által, melyek a táblát a kengyelek 80 nyúlványain rögzítik. 3. Az 1. igényben védett tartó foganatosítási alakja, jellemezve a kilengethetö szegmensekre ható, rúgóval terhelt dugattyú által. 85 4. A 2. és 3. igényben védett tartó foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a terhelő dugattyú számára mindegyik szegmensen két támadási felület a szegmens forgástengelyéhez képest olyan 90 helyzetben van kiképezve, hogy a forgásirány, melyet a terhelő dugattyú a szegmenssel közöl, a dugattyú támadási felülete szerint váltakozik. 5. A 2—4. igényben védett tartó fogana- 95 tosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy mindegyik kengyel szegmense a tábla