98248. lajstromszámú szabadalom • Szerkkezet elektromos vezetődrótoknak, kiváltképen többszörös csövek belsejénem szigetelő anyag segélyével való megtámasztására

Megjelent 1929. évi szeptember hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABAD ALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98248. SZÁM. — VH/d. (Vll/j.) OSZTÁLY. Szerkezet elektromos vezetődrótoknak, kiváltképen többszörös csövek belsejében szigetelő anyag segélyével való megtámasztására. Dr. Loewe Zsigmond mérnök Berlin-Steglitz. A bejelentés napja 1928. évi augusztus hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi augusztus hó 17-ike Az elektromos vezetődrótokat kisütő csövek belsejében (pl. az elektródákhoz vezető drótokat és az esetleges fűtődrótok hozzávezetéseit) gondosan kell megerősíteni és 5 egymással szemben megtámasztani. Nemcsak arról van szó, hogy e drótok egymással semmilyen nem szándékolt érintkezésbe ne jussanak, az is szükséges, hogy a drótok egymástól való távolsága, ameny-10 nyire csak lehetséges, állandó maradjon, nehogy a kapacitásban bekövetkező változások, amelyek ezen vezetődrótok egymástól való távolságának változása folytán előállhatnak, a csövek üzemében zavarokat 15 okozzanak. Kiváltképen áll ez. az ú. n. többszörös csövekre, azaz a több elektródát tartalmazó csövekre, amelyek egy bizonyos számú elektródarendszer mellett (minden rend-20 szer legalább egy katódelektródából, egy anódelektródából és egy vezérlőelektródából áll) a cső belsejében még csatolóelemeket, ellenállásokat, kondenzátorokat és más egyebeket is tartalmaznak. Ilyfajta csövek-25 nél a belső térben elrendezett kapcsolóvezetékek száma nem jelentéktelen. Ezeket a csöveket emellett, ha az általuk elérhető előnyöket, különösen a csöveknek külső zavaró befolyásokkal szemben való men-30 tességét stb., stb., maradék nélkül ki akarjuk használni, igen gondosan kell gyártani. Ismeretes az ily kisülőcsövek belsejében elrendezett vezetődrótokat, amelyek 35 gyanánt általában szigetelés nélküli csupasz fémdrótok alkalmaztatnak, azáltal egymással szemben megtámasztani, egy. máshoz képest állandó távolságban tartani, hogy e drótokat szigetelőanyagból, pl. üvegből készült rudacskába vagy csonkba 40 beforrasztjuk. Célszerűen a drótokat csoportokba összefogva egyetlen ilyen csonkba forrasztják be. Ezzel egyidejűleg azt lehet elérni, hogy a szilárdan megtámasztott drótok által más drótok is megtámaszttatnak, 45 úgyhogy a szilárdan megtámasztott drótok által a velük összeköttetésben álló kapcsolóelemek is szintén megtámasztást nyernek. A találmány a vezetődrótoknak valamely 50 szigetelőanyagból, pl. üvegből való csonkba történő ilyen beforrasztására vonatkozik. Az ismeretes kiviteleknél a drótok beforrasztása az üvegcsonkba a drótoknak egyenesben futó (nyújtott) szakaszain történik. 55 Miután gyakran válik szükségessé e drótok meghajlítása, hogy ezáltal összeköttetéseket, csatlakozásokat stb. hozzunk létre, a drótokat a beforrasztás befejezése után szokás a kívánt alakra hajlítani. E célból 60 a drótok azon a helyen, ahol a hajlítást létre kell hozni, két oldalon fogóval kell megfogni. A fogónak egész markolófelülete mentén az üvegcsonktól egy bizonyos távolságra kell maradnia, minthogy egyébként 65 vagy az üvegcsonknak magának, vagy pedig a csonkon átvezetett drótszakasznak törésével, repedésével, illetve elpattanásával kell számolni. Még ezen feltételek betartása mellett is időnként selejtes termé- 7a keket kapunk. Emellett az ismert eljárás még más hátrányokkal is jár, kiváltképen, hogy a beforrasztandó drótok igen tekintélyes hoszszára van szükség, aminek célja legfő- 75 képen, hogy a hajlító fogónak a megmarkolásra elegendő nagy támadási felület nyujtassék.