98096. lajstromszámú szabadalom • Repülőgép

Megjelent 1929. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98096. SZÁM. — V/h. OSZTÁLY. Repülőgép. Isacco Vittorio mérnök Páris. A bejelentés napja 1927. évi augusztus hó 26-ika. Franciaországi elsőbbsége 1926. augusztus 31-ike. A találmány helikopterszerű repülőgépre vonatkozik, melynek emelőcsavara több, közös agyon forgathatóan ágyazott szárnyból áll, motorai pedig a szárnyak 5 közül néhányon akként vannak ágyazva, hogy centrifugális erejük függőleges tengely körül való keringés alkalmával egymást kölcsönösen kigyenliti, mimellett ezen motorok szolgáltatják az emelkedés 10 számára szükséges erőt, míg az előhaladás számára szükséges erőt szolgáltató motorok a repülőgép törzsén vannak megerősítve; a repülőgép ezenkívül külön kormányművel van ellátva, melynek segélyé-15 vei az emelőcsavarok szárnyainak hajlásszöge önműködően, vagy pedig a gépvezető által szándékosan változtatható. A találmány szerinti repülőgép az imént jelzett szerkezeti megoldás sajátos fogana-20 tosításait tartalmazza. Az új gép az ismert megoldásoktól a szárnyak hajlásszögének változtatására szolgáló új berendezés, továbbá a szárnyakon elrendezett motorok újszerű hajtóberendezése által különbözik, 25 ami által jelentékeny erőmegtakarítást érünk el, továbbá azt célozzuk, hogy az ellenkező értelemben forgó és az említett mótorok által meghajtott csavarok közötti hajtómű elhagyható legyen. 30 Az új alapelv szerint működő repülőgép lehetővé teszi a majdnem függőleges irányban való repülést még az esetben is, ha az emelőcsavart meghajtó, a szárnyakon elrendezett mótorok ereje nem is 35 volna elégséges, hogy a helyből való felszállást önmagában biztosítsa, azonban elégséges a felszállásnak vízszintes tovamozgás közben való eszközlésére. Az ilyen tovamozgás közben az emelkedési mozgás számára szükséges erő tudvalevőleg jelen- 40 tékenyen csökken, ha az előremozgás sebessége növekedik. A pontosan függőleges elrepüléis azután azon kinetikai energia hasznosítása révén adódik, melyet a vitorlamű halmoz föl. ha azt a készülék 45 nyugvó állapotában a rendes üzemnek megfelelő sebességnél nagyobb sebességgel forgatjuk. A vitorlamű szárnyait, melyek hajlásszöge nullára csökkenthető, a rajtuk megerősített mótorok hozzák ezen 50 sebességre. Egy meghatározott pillanatban a gépvezető a szárnyak hajlásszögének gyors növekedése közben a felhalmozott kinetikai energiát a gép felemelkedésének előidézésére hasznosítja. Az előre 55 való repülés számára a gép törzsén megerősített ós ezen pillanatban meginduló mótorok hatása folytán a gép előre repülhet, amint a gép a talajt elhagyta és az előrerepülés sebessége rövidesen oly 60 naggyá válik, hogy a szárnyakon levő mótorok ereje az emelkedés biztosítására elégséges lesz. Vízszintes előremozgásnál a törzsön elrendezett motoroknak csakis a gép teljes káros ellenállásának legyőzésére 65 szükséges erőt kell szolgáltatniok. A gép tengelye pontosan függőleges marad, aminek egyenletesebb repülés a következménye, mint amilyent a szokásos repülőgépekkel elérhetünk. A függőleges irányban 70 való leszállás sebessége azáltal csökkenthető egyenletesen, hogy ezen célra a szárnyakon levő mótorok erejét hasznosítjuk. A repülőgépet az jellemzi, hogy a mótorok a szárnyvégeken vannak elrendezve. 75 ami által lehetővé válik a szükséges hajtóerő csökkentése, miután ezen erő támadási pontja nagyobb távolságra fekszik a súly-