98037. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés önműködő és félg önműködő távbeszélő központokhoz

Megjelent 1929. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98037. SZÁM. — VII/j. OSZTÁLY. Kapcsolási elrendezés önműködő és félig önműködő távbeszélő központokhoz. The Relay Automatic Telephone Company Limited cég London. A bejelentés napja 1922. évi március hó 6-ika. Nagybritánniai elsőbbsége 1921. évi március hó 7-ike. A jelen találmány önműködő és félig önműködő távbeszélő központokhoz való, relés választókkal ellátott kapcsolási elrendezésekre vonatkozik és különösen oly 5 rendszerekre alkalmazható, amelyeknél gyakorlati okokból csupán átmeneti időre szóló, választás szerinti összeköttetés (beállító áramkör) létesíttetik a hívó féltől a hívott, félhez, illetve oly pontok között, 10 amelyekkel a felek kapcsolatban állanak, vagy amelyekhez hozzá fognak kapcsoltatni, míg az állandó beszédösszeköttetések egy más úton (beszédáramkörön) át létesíttetnek. Az ily rendszernél az össze-15 köttetés az említett egyik vagy mindkét iiton át relék segélyével létesíttetik, ellentétben egyéb rendszerekkel, pld. a Strowger-rendszerrel, melynek körben elrendezett kontaktusok sorozataival együttmű-20 ködő forgóemeltyűk szolgálnak az összeköttetésre. Ama, fent röviden jelzett rendszer, melyre a találmány elsősorban vonatkozik, az önműködő távbeszélő berendezések 25 sorában általában ismeretes (1. a 142265. sz. angol szabadalmi leírást). A találmány lényegének könnyebb megértése végett az alábbiakban mindenekelőtt röviden ismertetjük az említett rendszerben használa-80 tos, a központok közötti törzs-vezetékekre (trunk-ökre) vonatkozó kapcsolási elrendezések alapelveit. Az előfizetők vonalai a kimeneti törzsvezetékekhez (trunk-ökhöz) a következő módon vannak kapcsolva: 35 Száz előfizetőnek vonalai tíz egységre vannak osztva, mely egységek mindegyike tehát tíz vonalelemből áll; a mellékelt rajzok 1. ábráján példaképpen négy ilyen (I, II, III, IV) tizes egység van feltüntetve. Mindegyik egységhez az alább is- 40 mertetendő kapcsolások céljaira több L összekötő segédvezeték (angolul: links) van kapcsolva. Hogy ezen összekötő segédvezetékekből mennyi szükséges, az az egységekből kiinduló és feléjük irányuló for- 45 galom nagyságától függ. Az ábrán pld. öt-öt L vezeték van és rendszerint a gyakorlatban előforduló forgalomnál nem szükséges több, mint hét-hét L segédvezeték. 50 Mindegyik egységben mindegyik előfizetővonal az L segédvezetékek számával megegyező számú (a jelen példában öt-öt) LC relével van ellátva (1. az 1. ábra alsó részének közepét); e relék célja 55 az, hogy az illető előfizetővonalat minden alkalommal, akár hívó, akár hívott vonal gyanánt szerepel, valmelyik L segédvezetékkel kössék össze, mimellett mindegyik relé az előfizető-vonalnak termesze- 60 tesen más-más segédvezetékkel való összekapcsolására alkalmas. Továbbá mindegyik L vezeték négy oly relével van ellátva, melyek közül kettőnek nevezetesen, az 1. ábrán két OTC-vel 65 jelölt relének (outgoing trunk relay) segélyével az illető L vezeték, ha hívóvonalról van szó. kimeneti OT törzsvezetékkel (outgoing trunk) köthető össze, míg a másik két relé segélyével, melyeknek jele 70 ITC (incoming trunk relay) ezen segédvezeték bemeneti IT törzsvezetékkel (incoming trunk) köthető össze, ha hívott vonalról van szó. Míg az eddigi rendszereknél minden elő- 75 fizető mindig bizonyos meghatározott vonalhoz, pld. valamely, az 1 és 100 közötti számmal jelölt előfizető pld. az első 100-as 1