97985. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

— 3 — A (8) ravasz előre irányuló löketének szerepe most már világos lesz. Ez az előreirányuló löket, a leírt (104) elcsattantórúd hatása alatt kilendíti a (132) reteszt és 5 ezzel ennek (132b) horgát visszahúzza a (136) tártól. Az így felszabadított tárt a tárüregből a tárkidobó berendezés kidobja. A tárkidobó főalkatrésze a (138) ütődarab, mely erős rúgó hatása alatt áll. 10 A tárt addig nem szabad felszabadítani, míg a závárzat a tárüreget teljesen szabaddá nem tette és nem húzódott annyira hátra, hogy a (130) závárzatmegakasztó vele kapcsolódhasson és megakassza. E 15 célból a (25) forgattyú alul a (139) görbe felülettel van ellátva, mely a ravasz (113) szájnyúlványának tetején fekszik fel, ami megakadályozza a ravasz előretolását mihdadig, míg a (25) forgattyú kellő mér-20 tékben függélyes állásba nem lendült ahhoz, hogy a (140) távolabb fekvő felület kerüljön a ravasz szájnyílása fölé. Mikor ez bekövetkezik, a závárzat abban a helyzetben van, hogy (130) megakasztó-25 jávai kapcsolódjék és mint látjuk, a (132) tárretesz felszabadító mozgásával egyidejűleg ennek (132a) hátsó karja kapcsolódik a (130) závárzatmegakasztó (130c) nyúlványával és azt a závárzat (102) 30 bemetszésével megakasztó kapcsolatba hozza. Ez biztosítja a závárzatnak a tár kidobásánál nyitott helyzetben való megakasztását és megakadályozza a tár esetleges megszorulását részben csukott zá-35 várzat esetében. Azon tény következtében, hogy a tár retesz nem szabadítható fel a závárzatmegakasztó (130a) fogainak a (102) bemetszéssel való kapcsolódási helyzetbe való lengetése nélkül, a tárretesz 40 felszabadításának pontos idejét maga a závárzat szabja meg, amely hátramozgásánál a závárzatmegakasztó fölött fekszik és lenyomja a (130a) fogakat mindaddig, míg a závárzat eléggé hátramozgott 45 ahhoz, hogy (102) bemetszése a závárzatmegakasztó fölé kerüljön, mely helyzetben a závárzat teljesen szabaddá tette a tárt és a tárüreget. A tárkidobó berendezés (138) ütődarabja 60 a ravaszkengyelben a (139') csapon csuk-I lósan van ágyazva. Az ütődarab a (140') » dugattyút hordja, mely a (141) pecekhez I támaszkodik és az ütődarabban elrende* zett erős (142) rúgó hatása alatt áll, mely \ az ütődarab tárfenékhez támaszkodó orráinak gyors erőteljes és felfelé irányuló tmozgást igyekszik kölcsönözni. Ez a beliatás elegendő ahhoz, hogy még a megtöltött töltényekkel tele tárt is teljesen \ kidobja a tárüreg felső nyílásán át. A 60 fegyver így bármikor ártalmatlanná tehető a töltények kidobása által úgy, hogy a závárzatot kézzel hátrahúzzuk és a ravaszt előrenyomjuk. A (141) pecek, melyhez a (140') dugattyú 65 támaszkodik, a tárüreg (11) fedelének csuklócsapja gyanánt szolgál. A fedél mellső széle a fegyver tokjának mellső részével reteszes kapcsolatban áll a (144) dudorodás révén, mely a fedélen kiké- 70 pezve a tok egy vájatával kapcsolódik. A (141) csuklócsap a ravaszkengyel nyitott hasítékában van ágyazva, úgy hogy a fedél hosszirányii elmozdulását teszi lehetővé a (142) ütődarabrúgó hatása ellené- 75 ben. A fedelet az ütődarabrúgó zárt elreteszelt helyzetében utánengedően tartja, úgy hogy a fedél hosszirányú elmozdítása által felszabadítható. Ha a tárüregben tölténytár van el- 80 helyezve, amint az az 1. ábrán fel van tüntetve, a závárzat becsukódása a legfelső tölténynek a tárból a csőbe való betolását idézi elő. A tölténycsoportban a legfelső töltény 85 töltési helyzetbe való hozatala céljából történő felemelését a (159) etető végzi, mely a tölténytáron át emelkedik fel. Az etető működtetésére szolgáló berendezés nürnbergi olló módjára kiképezett 90 emeltyűrendszerből áll, mely az etetőt arra kényszeríti, hogy a táron át lényegében egyenesvonalú pályán mozogjon fölfelé és hogy fokozatosan változtassa hajlásirányát, úgy hogy a legalsó tölténnyel 95 folytonosan együttmozogjon, amíg az utóbb vízszintes töltési helyzetébe nem kerül. Az emeltyűk közül a legelső, a (160) emeltyű, (161) -nél a (2) tokon van ágyazva, hátsó vége pedig csuklósan csatlakozik 100 (162)-nél az etető hátsó végéhez. A hátsó (163) emeltyű (164)-nél a tokkal áll csuklós kapcsolatban, míg mellső vége csuklósan és csúsztathatóan a (159) etető mellső végéhez csatlakozik a (165) csuklócsap ré- 105 vén, mely a (163) emeltyűhöz van erősítve és az etető (166) hasítékába nyúlik. A (163) emeltyűben ezenkívül a (168) görbe hasíiék van kiképezve, melyben a (160) emeltyű által hordott (169) pecek mozog, ami 110 ezeket az emeltyűket keresztezési helyükön összeköti. A hátsó (163) emeltyű az etető mozgató emeltyűje és mint a 4. ábrán látható, az aránylag súlyos (170) nyomórúgó hatása alatt áll, amely mindig 115 az etető felemelésére törekszik. A (170) rúgó hátsó támasztéka, mely a rajzon