97984. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

10 -közti kapcsolódó felület, mely az elcsattantást létesíti, elég kicsiny ahhoz, hogy az alkatrészek a csuklószerkezet igen csekély felfelé irányuló, vagy nyíló mozgása 5 után már ne legyenek az elcsatlantás létesítésére alkalmas összeműködési helyzetben, előnyösen már akkor sem, mikor a csuklószerkezet excentricitása még változatlan. A fegyver tokjában megerősített (129) 10 csapon a (130) závárzatmegakasztó csuklósan van ágyazva. A závárzalmegakas,ztó hátranyúló (130a) felső nyúlványokkal van ellátva (lásd a 6. ábrát), melyek a zárófej (102) bemelszéseivel (lásd a 15. ábrát) 15 kapcsolódnak és a závárzatot bizonyos esetekben nyitott helyzetében elreteszelik. A závárzatmegakasztó (130b) alsó fognyúlványai átfogják a (101) elcsattantórudat, anélkül, hogy azt befolyásolnák és a fegy-20 ver tokjának (131) haránlbordájába ütközhetnek, a závárzatmegakasztó óramutató járásával elleiftétes irányú mozgásának határolására. A závárzatmegakasztó alsó (130c) toldata a (132) tárretesz hátranyúló 25 (132a) karja mögött helyezkedik el, hogy az működtethesse. A závárzat megakasztó! a 4. ábrán feltüntetett helyzetben rendesen a (127) harántrúdra tekert aránylag gyenge rúgó (133) szára tartja. Ugyanezen rúgó 80 másik, (134) szára a tárretesz (132a) karját felfelé szorítja, hogy az az ábrán feltüntetett helyzetet foglalja el, mikor is (132b) horga a (136) táron lévő (135) kehellyel kapcsolódik és ezáltal a tárt elre-35 teszeli. A tárt a tárüregben a tárretesz egy azt onnan kidobni törekvő, 'később leírandó erő ellenében reteszeli el. A (132) tárretesz a fegyver tok jában megerősített (137) csapon csuklósan van ágyazva és (132c) 40 nyúlványa az etetőkészülék hátsó (163) emeltyűvel kapcsolódik, (1. és 8. ábra). A tárretesz (132a) karja oldalirányban kinyúló foggal van ellátva, mely a (104) elcsattantórúd oldalfelületében kiképezett 45 bemetszésbe nyúlik, hogy a tárreteszt az elcsattantórúd hátrafelé húzhassa, ha a 4. ábrán feltüntetett helyzetéből hátrafelé elmozdul. A (8) ravasz előre irányuló löketének 50 szerepe most már világos lesz. Ez a löket, a leírt (104) elcsattantórúd közvetítésével a (132) reteszt ki fogja lendíteni. (132b) horgának a (136) tártól valóvisszaliúzása céljából. Az így felszabadított tárt 55 a lárüregből egy lárkidobó berendezése felfelé ki fogja dobni. A tárkidobó erős rúgó hatása alatt álló üíődarabbal van ellátva. A tárt addig nem szabad kidobni, míg a závárzat a tárüreget teljesen lel nem szabadította és nem húzódott eléggé 60 hátra ahhoz, hogy a (130) závárzal-megakasztóval kapcsolódjék és az elreteszelje, li célból a (25) forgattyú alul a (139) görbe felülettel van ellátva, mely a (113) ravaszszájrész felső felületén fekszik fel, ami 65 lehetetlenné teszi a ravasz előre irányuló mozgását mindaddig, míg a forgattyú kellő mértékben függélyes állásba nem lendült ahhoz, hogy a (140) elálló felület kerüljön a ravasz szájrésze fölé. 701 Ha ez megtörténik, a závárzat abban a helyzetben van, hogy (130) megakasztója vele kapcsolódhat. Mint látjuk, a (132) tárretesz oldómozgásával egyidejűleghátsó (132a) karja a (130) závárzat-megakasztó 75 (130c) toldatával kapcsolódik és azt a závárzat (102) bemetszésével elreteszelő kapcsolatba hozza. Ez biztosítja a závárzatnak a lár kidobása alatt nyitott helyzetében való elreteszelését és a tárnak részben nyi- 80 lotl závárzat esetében való megszorulását megakadályozza. Azáltal, hogy a lárrelesz nem szabadítható fel anélkül, hogy a závárzat-megakasztó (130a) fognyúlványai a (102) bemelszésekkel való kapcsolódási 85 helyzetükbe fölfelé ne mozognának, a tárretesz felszabadításának pontos idejét maga a závárzat szabja meg, mely hálramozgása alatt a megakasztó fölött fekszik és leszorítva tartja a (130a) fognyúlványo- 90 kai, míg a závárzat kellően hálra nem •mozgott ahlioz, hogy (102) bemelszései a megakasztó fölé kerüljenek, mely helyzetben a závárzat teljesen felszabadította a tárüreget és a tárt. 95 A tárkidobó berendezés a (138) ütődarabból áll, mely a ravaszkengyelben megerősített (139') csapon van ágyazva. Az ülődarab a (140") dugattyút hordja, mely a (141) csaphoz támaszkodik és az 100 ütődarabban ágyazott erőteljes (142) rúgó hatása alalt áll. A (112) rúgó a lár fenekéhez támaszkodó ütődarabcsúcsnak gyors, erőteljes, fölfelé irányuló lökést igyekszik adni, mely elegendő arra., hogy még 105 a megtöltött töltényekkel tele tá»at is teljesen kidobja a tárüreg felső nyílásán ál. A fegyverből a töltényeket ennekfolytán bármikor kidobhatjuk és a fegyvert ártalmatlanná tehetjük azáltal, hogy a závár- 110 zatot hátrahúzzuk és a ravaszt előrenyomjuk. A (141) csap, melyhez a (140') dugattyú támaszkodik, a tárüreg alsó (11) fedelének csuklócsapja gyanánt szolgál. A fedél 115 mellső s,zéle a fegyver tokjának előrészével reteszes kapcsolatban áll a fedelén kiképezett (144) hajtás folytán, mely a tok