97949. lajstromszámú szabadalom • Hangszóró

Megjelent 1939. évi július lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 9*7949. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Hangszóró. grróf Zichy László műegyetemi hallgató Wien. Bejelentés napja 1928. évi junius hó 6-ika. Ausztria-i elsőbbsége 1927. évi jnnius hó 7-ike. Jelen találmány tárgya olyan hangszóró, melynek membrája úgy van elrendezve és rugalmasan oly módon van ágyazva, hogy az ismert hangszórók kellemetlen 5 mellékzöreje nem lép fel. A csatolt rajzon a találmány tárgyának egy példaképem kivitéli alakja van feltüntetve. Az 1. ábra a hangszóró vázlatos hosszmet-10 szete. A 2. ábra az elektromágnesek elrendezését szemlélteti a csévéléssel, felülnézetben. A 3. ábra a 2. ábrához tartozó oldal-15 nézet. A 4. ábra a magot hordó farugót felülnézetben tünteti fel. Az 5. ábra a farugó oldalnézete. Mint a rajzon látható, két-két telkör-20 alakú, állandó (A, B) ill. (O, P) mágnes, melyek egynemű sarkai egymás felé vannak fordítva, két (C) és (D), illetve (Q) és (R) elektromágnest hord. Ha az áramlökés a nyíl irányában érke-25 zik (2. ábra), úgy először az (A—B) mágnes északi sarkához jut és a (C) elektromágnest az óramutató járásával ellentétes irányban körülfolyva, ott pozitív mágnességét hoz létre. Mivel azonban egy északi 80 sarok már jelen van, annak erővonalmezejét erősíti. Az áram ezután ugyanezen mágnes déli sarkához jut. Az itt levő (D) elektromágnest az óramutató járásának irányában folyj a körül, tehát a déli 35 sarok erővonalmezejét is erősíti. Most az áram (O—P) mágneshez érkezik. Először a déli sarokhoz, melynek (R) elektromágnesét az óramutató járásával ellentétes irányban folyj a körül. Az áram itt tehát északi sarkot törekszik létrehozni. Mivel azonban a meglévő déli sarok erősebb, 40 csak a mágnesmezőt gyöngíti. Végül az áram az (0—P) mágnes északi sarkához érkezik, melynek (Q) elektromágnesét az óramutató járásának irányában folyj a körül, tehát ezt az erővonalmezőt is gyöngíti. 45 Mivel, mint említettük, a nyíl irányában érkező áramlökés az (A—B) máginespár mágnesmezejét erősíti, az (O—P) mágnespárét pedig gyöngíti, az (F, G) vaslemezek az 1. ábrát tekintve, balra húzódnak. Ha 50 az áramlökés megszűnik, az (A—B) mágnespár erővonalmezeje ismét gyöngébb lesz, az (O—P) mágnespáré pedig erősebb. Az (F, G) lemezek tehát jobbra húzódnak. Az (F, G) lemezek ezen ide-oda való mozgását '55 még az 1. ábra metszési síkjában rezgő (E) farugó is elősegíti, anélkül, hogy a hangnak (mint ez fémrugóknál és hasonlóknál fellép) fémes színezetet kölcsönözne. A feltüntetett kiviteli alaknál a farugót 60 középső vastagabb részén két egymással szemben fekvő (F, G) vaslemez veszi körül, melyek mindegyike egy-egy elektromágnespár felé van fordítva. Az (E) farugó végei a (J) tokon csúszó és (K) csavar 65 segélyével beállítható (H) gyűrűben vannak megerősítve, miáltal az (E) farugó a mágnespárokhoz képest beállítható. A hangszóró durva beállítása oly módon történik, hogy az állandó mágnesek egyik 70 párja (A, B), a (C, D) elektromágnesekkel együtt az (L) tárcsán van ágyazva, mely a (J) tok belsejében elcsúszhat és az (M) csavar segélyével beállítható, míg a finom beállítást az (E) fafugónak a (K) csavar 75 segélyével való eltolásával végezzük. Adott esetben a (Q, R) elektromágnesekkel el-