97576. lajstromszámú szabadalom • Fakutya

Megjelent 1929. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97576. SZÁM. — XV/c. OSZTÁLY. Fakutya. Willing-sdorfer István a balatoni halászati R.-T. ellenőre Siófok. Bejelentés napja 1928. évi április hó 2-ike. A találmány tárgya fakutya, mely tetszés szerint kézi- vagy láb-, illetve pedálhajtással készülhet, egyszerű szerkezetű és amellett véle biztos és gyors haladás ér 5 liető el. A találmány tárgya a csatolt rajzon példaképen felvett foganatosítási alakjában van feltüntetve és pedig az 1. ábra a fakutya oldalnézete, a 10 2. ábra a fakutya felülnézete, a 3. ábra pedig a fakutya egy másik kiviteli alakjának oldalnézete. Az (a) szántalpakra erősített (b) oszlop párokon nyugszik a (c) ülőlap. Az 1—2. 15 ábra szerinti kiviteli alaknál a (c) ülőlap mellső végére a (d) kar van kibillenthető módon felfüggesztve. A szán hátsó részében az alsó és felső (f) vezetősínek vannak elrendezve és ezekbe az egymással 20 összekapcsolt (g) görgőpárok vannak behelyezve. A (g) görgőpárok (h) hevederei között a (j) merevítőrúd van megerősítve, erre pedig a (k) kar van felfüggesztve oly módon, hogy az 1. ábrán jelzett nyíl 25 irányban a függélyes helyzetből kibillenthető, az ellenkező irányú kibillentést azonban egy ütközőpecek megakadályozza. A szán mellső részén levő (d) kar és a szán hátsó részén levő (g) görgők között a vé-30 geikkel és középső részükkel csuklósan egymáshoz erősített, rézsút haladó (1) rácsrudakból összetett ollószerű hajtószerkezet van elrendezve, melynek mellső vége a (d) karhoz, hátsó vége a (g) görgők-35 höz van erősítve, míg egy középső (m) csuklópontban a szerkezet rögzítve van. A (d) billentőkar alsó vége az (o) keresztrudat hordja. A (c) ülés felett a (p) állítónyúlvánnyal ellátott (r) kétkarú emelő van csapágyazva, melynek egyik karja (s) 40 rudazat segélyével az (1) rácsszerkezetnek az (m) megerősítőpont előtt fekvő, másik karja pedig (t) rudazat segélyével az (1) rácsszerkezetnek az (m) megerősítőpont mögött fekvő egy-egy sarokcsuklópontjá- 45 val van összekötve. Ha már most az (o) keresztrudat lábunkkal előrenyomjuk és ugyanakkor a (p) állítókart a (v) forgáscsap közül hátrafelé elforgatjuk, akkor az (1) rácsrudak víz- 50 szintes helyzetet igyekeznek felvenni, tehát a rácsszerkezet kinyúlik és a (g) görgők vezetékükben hátraszaladnak és rnagukal viszik a (k) kar felső végét. A (k) kar alsó vége belékapaszkodik a jégfelii- 55 letbe és minthogy a kar a nyíllal ellentétes irányban nem tud kibillenni, így a (g) görgők hátragördülése közben a (k) kai* a szánt előrenyomja. A (p) kar ellenkező irányú forgatásánál a rácsszerkezet összehúzódik, a (g) görgők előre szaladnak és magukkal viszik a (k) kart, mely felfüggesztési pontja körül a nyíl irányában kibillenve a jégen rézsútos helyzetben a szán után csúszik. A fent leírt mozdulatok foly- 65 tonos ismétlésével a szán gyors mozgásba hozható. A 3. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál az (1) rácsszerkezet fekvőhelyzetű és mellső vége (z) rúd közbeiktatásával az (y) lábpedál könyöktengelyével van össze- 70 kötve. Az (1) rácsszerkezet széthúzását vagy összenyomását most a lábpedál segélyével eszközöljük, a szán előrehajtása egyébként (k) kar segélyével éppen úgy történik, mint a 2—3. ábrák szerinti kivi- 75 teli alaknál.