97565. lajstromszámú szabadalom • Mágnesrendszer elektromos rezgések akusztikai rezgésekké való átalakítására

— 2 — nagy ellenállásra találjon, úgy a horgony különböző eltéréseinél az említett összeg állandó vagy közel állandó marad. Ennek következménye, hogy a horgonyra beható 5 erők jóval egyenletesebbek, ami a reprodukált hang javára válik. Azon mágnesrendszerek, melyeknél a horgony két mágneses mezőben mozog, akként lehetnek építve, hogy a beszéderőflux 10 normális, a permanens erőflux pedig nagy ellenállásra találjon. Ha tehát a permanens erőfluxnak azáltal adunk normális értéket, hogy a nagyobb ellenállás következtében erősebb mágneseket használunk, 15 úgy oly mágnesrendszert kapunk, amelynél az irányítóerő és a mágneses erő, tehát mindkettő közel lineárisan változik, amelynél azonban az irányítóerő igen kicsiny marad, tehát a mágnesrendszer saját rezo-20 nanciája igen alacsony. A mágnesrendszer érzékenysége emellett épp oly nagy marad, mint oly mágnesrendszernél, amelynél a permanens erőflux normális ellenállásra talál. 25 Találmányunkat részletesebben a csatolt rajz kapcsán fogjuk elmagyarázni. Az 1. ábra kiegyensúlyozott mágnesrendszer íoganatosítási példáját szemlélteti, a 2. és 3. ábra pedig vázlatosan néhány 30 helyzetet mutat, melyet a horgony a mágnesrendszernél elfoglalhat. A 4. ábra azon értékek grafikonját mutatja, amelyeket a mágneses erő a horgony különböző eltéréseinél felvesz. 35 A kivitelt szemléltető ábrák ismertetése előtt a 4. ábrán feltüntetett grafikon kapcsán mindenekelőtt találmányunk lényegét fogjuk elmagyarázni. Ezen grafikonban az abscisszák a horgonynak a közép-40 helyzetből való eltéréseit adják meg, míg az ordináták azon értékét jelzik, amelyet a mágneses erő ezen horgonyhelyzetekben felvesz. Az (a) betű a belőle kiinduló függőleges vonallal a sarksarú síkját adja 45 meg. Ha a horgony a sarksaruk irányában mozog, úgy a mágneses erő a horgony és a sarksarú közötti távolság négyzetével fordított arányban növekedik. A mágneses erő lefolyását ekkor a teljes vonallal ki-50 húzott (I) görbe adja meg. Ha a horgony és mágnes belső ellenállása nulla, úgy a mágneses erő értéke, ha a horgony a sarksarút érinti végtelen. Miután azonban ezen eset tényleg nem forog fenn, a mág-55 neses erő bizonyos maximális (ál) értéket íog elérni. Ezt a következőképpen is elképzelhetjük: Tegyük fel, hogy a mágnes és horgony belső ellenállása oly légrés által adható meg, melynek mérete (a—b). A mágneses erő lefolyása ekkor oly görbének 60 felel meg, mely a (b) függőlegeshez aszimptotikusan közeledik. Ha a horgony a sarksarút érinti, úgy az erő a (<52) értéket veszi fel. A horgonynak középhelyzetébe való 65 visszahozatalára rúgóerőt alkalmazunk. Egyik oldalán befogott rúgó oly erőt fejt ki, mely a horgony eltérésével lineárisan változik. Azon irányítóerő, mely alkalmas (I) görbének megfelelő horgonynak közép- 70 helyzetébe való visszahozatalára, az (A) vonalnak megfelelő lefolyású lesz. Ezen (A) vonal az (I) görbét kb. azon pontban metszi, amelyben ezen görbe az (a) függőlegest éri. Amint a grafikonból világosan 75 megállapítható, a mechanikai és mágneses erő közötti különbség a horgony különböző helyzeteiben nagy mértékben változik. Ha a belső ellenállást az (a—b) légrés 80 tünteti fel, úgy más lesz a görbe lefolyása és ezen görbe az (a) függőlegest a (ő2) pontban fogja metszeni. Azon irányítóerő, melynek arról kell gondoskodnia, hogy a horgony ne maradjon a sarksarúhoz ta- 85 padva, ez esetben a (B) vonalnak megfeíelelő lefolyású lehet. Ha a belső ellenállást még inkább megnöveljük, amit az (a—c) légrés tüntethet fel, úgy a mágneses erő a (III) görbének megfelelő lefolyású 90 lesz. Ezen görbe az (a) függőlegest a (ő3) pontban metszi. Azon irányítóerőnek, mely hivatva van megakadályozni azt, hogy a horgony a sarksarún tapadva maradjon, ekkor a (C) vonal által megadott 95 lefolyással kell bírnia. Az előbbiekben feltételezett három eset összehasonlításánál kitűnik, hogy a (III) görbének megfelelő mágnesrendszer esetében a mechanikai irányítóerő és a mágne- 100 ses rendszer viszonya jóval kedvezőbb, mint az (I) vagy (II) görbének megfelelő mágnesrendszer esetében. A (III) görbének megfelelő mágnesrendszernél az irányító és a mágneses erő közötti különbség 105 a horgony eltérésével körülbelül lineárisan változik, mimellett ezenkívül egyidejűleg azon előnyt is elérjük, hogy csak kevéssé megfeszített rúgó elégséges, ami azt jelenti, hogy a mágnes rezonanciapontja 110 igen mélyen fekszik, ami a reprodukálandó hang javára válik. Az 1. ábra kiegyensúlyozott mágnesrendszert mutat, A (14) horgony a (12) és (13) sarksaruk között foglal helyet, mely 115 sarksaruk a permanens (Ily mágnestől a