97543. lajstromszámú szabadalom • Választókészülék önműködő távbeszélő rendszerekhez

— 2 — szuk ki. Ez a mozgás kontaktusmezőn kívül megy végbe. Ezután a kapcsolószervet a másik irányban mozgatjuk el avégből, hogy a kiválasztott csoport külön kontalc-5 tusaival létesítsünk összeköttetést. Ekkor a (13, 14) kapcsolókarokat a huzalok megfelelő soraiba vezetjük, amikor is azok előrehaladva a különböző vezetékek (2, 3, 4) huzaljaival való érintkezéseket létesíte-10 nek. A (7, 8, 9) és (10, 11, 12) kontaktusrúgócsoportok minden állásban a kiválasztott csoportnak két különböző vezetékével létesítenek egyidejű érintkezést, mimellett a vezetékek a szokásos módon a (9) ós (12) 15 vizsgálórugók, valamint az ezekkel összekötött vizsgálórelék révén megvizsgáltatnak. Miután a kapcsolószerv véglegesen beállíttatott, az összeköttetés befejezése a (7, 8, 9), illetve (10, 11, 12) kontaktusrúgó 20 csoportok egyike vagy másika útján ismeretes módon megy végbe. Ha a választókészülék pl. vezetékkereső gyanánt működik, akkor clZ cl vizsgálórelék segélyével megállítható és az összeköttetés akként íe-25 jezhető be, hogy a két vezeték közül csak azzal a vezetékkel létesül összeköttetés, mely első ízben válik szabaddá, vagy pedig, ha mindkét vezeték szabad, a kettő bármelyikével létesül az összeköttetés. Ily 30 kapcsolási berendezések magukban véve ismeretesek. Világos, hogy mindegyik kiválasztott vezetékcsoport összes Huzaljai akként vannak elosztva, hogy azok két különálló huzalsorozatot alkotnak, melyek 35 közül az egyik pl. az (5) szakaszban, a másik pedig a (6) szakaszban van elhelyezve és amelyek a kapcsolókarok mozgási síkjára merőleges, egymással párhuzamos síkokban vannak elrendezve. Ezen 40 elrendezés folytán az az út, melyet a kapcsolószerv a maga második mozgása alkalmával ír le, csupán a fele ama távolságnak, mely akkor volna szükséges, lia ugyanazon vezetékcsoportnak valamennyi í~) huzalja egyetlen sorban volna elrendezve, melyet egyetlen kontaktusrúgócsoportnak kellene bejárnia. Tekintetbevéve azt, hogy a kapcsolókar hossza szerkezeti okokból korlátozott, világos, hogy a leírt elrende-50 zés módot ad arra, hogy valamely választókészülék befogadóképességét vagy ily választókészüléknél mindegyik csoportban a vezetékek számát megnagyobbítsuk. Gyakorlati példa gyanánt megemlítjük, hogy .05 ily választókészülékek egyetlen kontaktusrúgócsoporttal és 500 vezetéket felölelő Lefogadóképességgel ismeretesek, ahol is a vezetékhuzalok 25 sorban vannak elrendezve és minden sorban 20 vezeték van. Az 1. ábra szerinti berendezés alkalmazásával 60 az ilyen választókószülék befogadóképessége megkétszerezhető anélkül, hogy mindegyik sorban a vezetékek számát meg kel lene változtatni. Több karnak és hozzátartozó kontaktusmezőrészeknek elrende- 65 zése révén a befogadóképesség hasonló módon, mint könnyen belátható, még tovább növelhető. A 2. ábra szerint a kontaktusdrótok akként vannak elrendezve, hogy azok egyet- 70 len (15) kontaktusmezőt alkotnak, ahol is mindegyik csoport két-két sora szorosan egymás mellett, a szomszédos sorok közötti normális távolsággal azonos egymástóli távolságban van elrendezve. Hasonló- 75 képen a (13, 14)) kapcsolókarok szorosan egymás mellett vannak. Ezzel elérjük azt, hogy a szomszédos kapcsolóállások közötti távolság, éppen úgy, mint a kapcsolószerv útjának egész hosszúsága a kapcsolószerv 80 első mozgása közben kétszer akkora ugyan, mint az 1. ábra esetén, de egyetlen kontaktusmező mellett változatlanul megmarad a választókészülék említett előnyös működési módja. 85 A 3. ábra az 1. ábra szerinti, két (13, 14) kapcsolókarral ellátott választókészülék szerkezeti kiképzését mutatja. A (13, 14) karok rudakból állanak, melyeknek belső végei (Ki) kocsin vannak megerősítve, mely 90 (17) görgők segélyével egy második (1.8) kocsin jár. Az utóbbi kocsi (19) görgők segélyével a (21) alaplemezen megerősített (20) síneken járatható és akként van elrendezve, hogy az kívánatra megállítható 95 és a különböző helyzetekben nyugalomban tartható és pedig a (22) fogasrúd, valamint a (24)-nél forgathatóan ágyazott, elektromágnesen működtetett (23) kilincs segélyével, mely a (25) elektromágnes horgonyát 100 képezi. A kocsikat drótokból és vezetőkorongokból álló rendszer segélyével egy (fel nem tüntetett) mótor (26) tengelyéről hajtjuk. E tengely a (27) végtelen csavar útján a (28) hajtókoronggal kapcsolódik, 105 mely a (21) alaplemezre van felszerelve. Ugyanezen alaplemezen egy további (29) korong van ágyazva. A (18) kocsin négy további (30, 31, 32, 33) korong van elrendezve. Valamennyi ko- 110 rong hajtódrót segélyével van egymással összekötve. Az utóbbi a (28) korongon megerősített és a (30) korongon át a (33) koronghoz vezetett (34) részt tartalmazza, mely egyszer vagy többször van a (33) ko- 115 rong köré csavarva és (35)-nél van e korongon megerősítve. A hajtódrótnak egy másik, (36) része a (33) korongon, (37)-nélvan