97447. lajstromszámú szabadalom • Trieur belülről táplált forgó fajtázódobbal

A (11) szíjtárcsa és a (14) excenter célszerűen ugyanarra a (16) meghajtótengelyre van felékelve. Hogy a (2) íajtázódob rázásával í'el-5 lépő tömegerőket a gépen belül kiegyenlítsük, a (12) emelőrudazat alsó része (17) szitaművel áll összeköttetésben, mely így a (12) emelőrudazat lengőmozgásakor a (2) fajtázódobéval egyenlő perlőit) dusszámmal, de ellentétes irányban, rázómozgásba jut. Minthogy a szitamű tömege rendszerint kisebb a fajtázódobénál, a (12) emelőrudazat kőt karjának különböző hosszúságot adunk, hogy a tömegek 15 egyenlőtlensége ellenére is a tömegerők tökéletes kiegyenlítődését hozza létre. Amint az 1. és 2. ábrából kitűnik, a (12) szitamű alsó karjai, amelyek a (17) szitaművön támadnak, hosszabbak, mint felső 20 karjai, amelyek a trieurhenger rázására valók. A szitamű a (18) rúddal az (1) állványzaton lengően van felfüggesztve. A szitamű felett van elhelyezve a (19) etetőtölcsér. A (9) etetővályú, melyen át a g'a-25 bona a (2) trieurdob belsejébe jut, közvetlenül a (17) szitaműhöz van kapcsolva. A (12) emelőrudazatot keret alakjában képezzük ki, mely két oldalsó, egyenlőtlen hosszúságú karokkal bíró (12a) eme-30 lőből és az ezeket egymással összekötő (12b) harántrudakból áll. A felső (12b) harántrúdon a (2) trieurdob (15) tengelye támad, míg az alsó (12b) harántriid a (13) excenterrúddal áll összeköttetésben. Az 35 alsó (12b) harántrúdon vannak megerősítve a kengyelalakú (20) karok is, melyek a (12) emelőrudazatot a (17) szitaművel kötik össze. A (12) emelőrudazatnak keretalakban való kiképzése lehetővé teszi, 40 hogy keresztülvezessük rajta a (9) etetövályút, amelyen át a (17) szitaműből kifolyó gabona a (2) trieurhengerbe jut, tígyhogy ezen a módon a gabonának egyszerű és biztos átömlését érjük el a szita-45 műből a trieurbe. A találmány tárgya a következőképen működik: A (16) tengely forgatásával a (2) trieurdobnak gyors forgást és ezzel egyidejűleg tengelyirányban .gyors, ide-50 odamenő rázómozgást, melynek irányát a 3. ábrában látható nyílhegyek jelzik, adunk. A trieurdob forgásirányát a 4. ábrában látható nyíl mutatja. A rázómozgás olyan gyorsan megy végbe, 55 hogy a (2) trieurdob belsejében levő (a) gabonahalmaz nem tudja követni a dobfal mozgásait. Ennek az a következménye, hogy az (a) gabonahalmaz é:s a trieurfal között relatív mozgás jön létre s ennek megfelelően a tengelyirányban 60 ide-oda rázódó s ugyanakkor gyorsan forgó trieurfal íajtázósejtjei a gabonahalmaz alatt zeg-zugos vonalban haladnak tova. Eközben a gömbölyű gyommagvak és a félgömbölyű magvak szá- 65 mára alkalom nyílik arra, hogy a (2) trieurfal (2') fajtázósejtjeibe befeküdjenek. A (2') sejtek elég nagyok ahhoz, hogy a gömbölyű vagy félgömbölyű magvak nagyon ki ne álljanak belőlük 70 (lásd a 3. és a 4. ábrát). A jó, hosszúkás szemek azonban, minthogy a sejtekből kiállnak, mihelyt ezek befeküdtek, a fajtázódob tengelyirányú rázómozgásának hatása alatt az (a) gabonahalmaz által 75 megint kilöketnek belőlük. A gömbölyű gyommagvakat és a félgabonaszemeket, amelyeket a leszedőként ható (a) gabonahalmaz nem kap el, a (2) dob gyors forgása miatt fellépő centrifugális erő a (3) 80 vályú fölé emeli s csak mikor már föléje kerültek, hullanak abba bele. A trieur rázásával fellépő tömegerőkeT a velük egyidejűleg a szitamű rázásával fellépő tömegerők tökéletesen kiegyenli- 85 tik. Azokat a nagy előnyöket, melyek a találmány szerint gyors rázómozgásnak, nagy forgássebességgel való kombinációjából erednek, már a leírás bevezetésében részletesen ismertettük. A leírt kiviteli 90 példával kapcsolatban még csak arra akarunk rámutatni, hogy a kiviteli példa szerinti (2) dobnak körülbelül 400 mm-es átmérő mellett csak mintegy 600 mm hosszúnak kell lennie. Ennek az aránylag 95 rendkívül kis dobnak mégis ugyanakkora a teljesítménye, mint az ismert trieurök közül olyané, amelynek dobja 600 mm átmérőjű, a dob hossza pedig 2500 mm. Szabadalmi igények: 100 1. Trieur, belülről táplált, forgó fajtázódobbal, gyommagvak, félgabonaszemek s hasonlók elkülönítésére a forgó, leszedők nélkül dolgozó fajtázódobnak tengelyirányban történő rázásával, 105 jellemezve azáltal, hogy egyrészt a magában véve ismeretes rázómozgást olyan löketszámmal (pl. . percenként 200-zal) végeztetjük, hogy a gabonahalmaz tehetetlenségénél fogva nem 110 képes a dobfalat követni, másrészt pedig a fajtázódobnak olyan kerületi sebességet adunk, hogy a gyommagvakat s egyebeket a rázómozgás ellenére