97399. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomólemezek előállítására

jsuk, anélkül, hogy a réteg az aljazatol leválnék. Az eljárás nemcsak olyan nyomólemezek előállítására vonatkozik, amelyek ké-5 pesek az eredetinek különböző fokozatait visszaadni, hanem alkalmas bizonyos változtatásokkal ú. n. magas- és mélynyomású klisék előállítására is. A nyomatok az eredeti részleteit és fo-10 kozatait rendkívül pontosan adják vissza. Az eljárást a következőkben egy foganatosítási példa kapcsán részletesen leírjuk, azonban minden szakember előtt világos, hogy eltérések eszközölhetők, anélkül, 15 hogy a találmány keretét túllépnők. Ha aljazatot alkalmazunk, amely valamely alkalmas anyagból, mint pl. üvegből, cinkből, nikkelezett főmből stb. állhat, akkor azt a fényérzékeny réteg felvitelére 20 célszerűen a köve"' vző módon készíthetjük elő. Az alj- uot, pl. meleg vízzel gondosan meg+

" xtjuk és azután nagymenynyiség'ű aveget tartalmazó zselatinoldpJ

pl. 1 rész vízüveg és 5 rész víz-25 zel ^cett zselatin, bevonjuk. A keveréket célszerűen 50—60° C-nyi hőmérsékleten állítjuk elő és azt az aljazat bevonása közben, úgyszintén magát az aljazatot is, melegen kell tartani. Lehűlés után az al-30 jazat a fényérzékeny réteg felöntésére készen van. A fényérzékeny réteget, amely előnyösen egy ezüstsó-zselatin-emulzióból áll, célszerűen a következő módon állítjuk elő. 85 100 g. zselatint egy óra hosszat hideg vízben állni hagyunk, mire a fölös vizet lefolyasztjuk es CT A^ízzel telített zselatint felmelegítjük. A zselatin megolvadása után 10 g. ezüstnitrátot adunk hozzá, equi-40 valens mennyiségű konyhasóval együtt és a keveréket 5—10 percig kavarás közben nem aktimikus fényben főzzük, azután le hagyjuk hűlni, mikor is az megmerevedik. Avégből, hogy a sók feleslegét eltávo-45 lítsuk, a megmerevedett masszát finomra elosztjuk és kb. 12 órán át folyó vízben mossuk. Ez a készlet-massza sötétben való eltartásnál tartós marad. Használatnál 1 rész készletmasszát 2 50 rész, vízzel telített zselatinnal kb. 5 pei*~ cig nem aktinikus fényben felfőzzünk. A keveréket kb. 40° C-ra le hagyjuk hűlni, ezután felöntjük az előkezelt aljazatokra, amelyeket azután megszárítunk. Az 55 ezüstsó-zselatinkeverék hígítása vagy koncentrálása és a hőmérsékletnek, amelynél az aljazatra való felöntés történik, szabályozásával, lehet a réteg vastagságát és ilyen módon bizonyos mértékben annak nyomóhatását, tetszés szerint változtatni. 60 Száradás után a réteget pl. közönséges timsó, formalin, krómtimsó stb. oldatában keményítjük. Egy célszerű fürdő erre a célra timsónak vízben való telített oldata. Ebben a fürdőben az ezüstsó-zselatinréte- 65 get kb. 5 percig keményítjük, azután a lemezeket leöblítjük és szárítjuk. Az ilyen módon előállított lemezek sötétben való eltartásnál tartósak. A keményítést akképen is végezhetjük, 70 hogy először timsóval előkeményítünk és azután íormalinnal, pl. 1 rész formalin 25—40 rész vízben, utánkeményítünk, miáltal keményebb réteget kapunk. Annak megakadályozására, hogy a zse- 75 latinréteg a következő kezelésnél az aljazatról le ne váljék, a réteg szegélyeit célszerűen sellák oldatával vonjuk be. Ha ezen készletlemezekből nyomólemezt akarunk előállítani, akkor a zselatinréte- 80 get ammoniumbikromát olyan 8 százalékos oldatában fürösztjük, amelyhez ammoniákot adtunk, addig, míg az oldat viliigossárga színt vesz fel (1 rész ammóniák 10 rész bikromátoldatra). A lemezt 40—45° 85 C-nál szárítjuk, amihez körülbelül két óra vagy több-kevesebb idő szükséges, aszerint, hogy milyen vastag a zselatinréteg. A lemez most már készen van a kívánt képeknek megvilágítás útján való felvéte- 90 lére, ami, amint fent már említettük, többféle módon történhet, és pedig vetítés útján is, egyidejű nagyítással. Ennek fontosságát már kiemeltük és a rövid megvilágosítási időnek, amelyet alkalmazni 95 lehet, példája gyanánt felemlítjük, hogy egy 20—26 cm-es klisének 9—12 cm-es negatívból való előállításához, 30 ampéres lenyívlámpa alkalmazásánál, csak kb. 5 perc szükséges. Ami a világítási forrást 10 illeti, úgy természetes, hogy a világítási időnek lehetőleg rövidre való tartása céljából figyelemmel kell arra lenni, hogy az elegendő mennyiségű aktinikus vagy rövidhullámú fényt adjon le. 10 Bizonyos esetekben célszerű lehet, világítás után is keményítést alkalmazni. Az exponált lemezt azután egy vagy több savval utánkezeljük. Erre a célra előnyös az olyan oldat, amely 1 rész kén- n savból és 15 rész vízből áll; a kezelési idő általában 1—2 perc, a megvilágítás tartama és egyéb körülmények szerint. Fontos, hogy a zselatinréteg szélei az utókezelés előtt selákkal bevonassanak, 11 hogy megakadályozzuk, hogy a réteg és aljazat közé folyadék behatoljon és azo-