97353. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vonatok önműködő befolyásolására

— 3 -tekerccsel való láncolás útján kapnak feszültséget, főleg akkor, ha a (33) gerjesztőtekercselés által a (3) impulzusmágnesben keltett mágneses fluxus a vágánymágne-5 sen át zárul. Nyugvó helyzetben ellenben az erőfluxus majdnem kizárólag a (33) tekercsen halad át, mint azt az ábra mutatja. Azáltal, hogy a (30) és (31) tekercseket az impulzusmágnes szárainak leg-10 külső végén rendezzük el, elérjük, hogy a berendezés nyugalmi állapotában a (33) tekercs által létesített erőfluxusoknak csak egy kicsiny tört része záródik a (30) és (31) tekercseken át, míg a vonalmágnea 15 felett való elhaladás alkalmával a (30) és (31) tekercsek fokozott erőfluxus behatása alatt állanak. A leírt berendezés által tehát lényegesen megnöveljük azt a különbséget, amely a (30) és (31) tekercseket 20 szelő erővonalak száma között a nyugalmi állapotban és a vonalmágnes felett való elhaladáskor fennáll. Emellett ismét a karakterisztika alsó ívében munkaárammal, annak felső ívében pedig nyugvó-25 árammal dolgozhatunk. Míg az eddigi példákban a nagyságra nézve egymástól kevéssé különböző tilos és szabad impulzusok megkülönböztetésére aránylag nagy rácsfészültségét kell Í0 alkalmazni, lehetségesek oly kapcsolások is, ahol csak egész csekély rácselőí'eszültség szükséges. Ily példát mutat a 7. ábra. Itt a lokomotívmágnes induktivitása egy hídkapcsolás egyik ágát képezi, mimellett J5 a híd elágazási pontjaiban fennálló feszültségesés a cső rácsára hat. Eközben a (4) impulzustekercs, a (23) induktivitás és a két (24, 25) ohrnikus ellenállás a (26) váltakozóáramú forrásra vannak kap-K) csolva. A (27) és (28) elágazási pontokhoz i csatlakozik a transzformátor (6) primartekercse, amely, mint azt az 1. ábra mutatja, a (7) sekundártekercsen át a csőre hat. Itt tehát az a feszültségkülönbség ér,5 vényesül, amely a (27) és (28) pontokon a vágánymágnes szabadra vagy tilosra álló kapcsolásai között fennáll, mimellett az induktivitások, illetőleg ohmikus ellenállások úgy vannak méretezve, hogy a (27) 0 ós (28) pontok között az impulzushatás előtt és közben fennálló feszültségkülönbség lehetőleg nagy legyen. A híd egyes ágait természetesen másként, pl. egyszerű vagy kombinált impedanciákból is össze-5 állíthatjuk, amidőn ezeket úgy kell méretezni, hogy vagy a normális állapotban vagy a vágánymágnes feletti áthaladáskor a (27) és (28) pontokon fennálló potentiálkülönbség 0 legyen. Lényeges itt az, hogy a nyugvóáram, vagy a munkaáram 60 elve szerint dolgozunk-e. Ha pl. az impedanciák úgy vannak kiegyenlítve, hogy a (27) és (28) elágazási pontokon a feszültségkülönbség az impulzushatás alkalmával 0, akkor a karakterisztika alsó részei- 65 ben nyugvóáram elve szerint dolgozunk, amit a 8. ábra (44) és (45) görbéi mutatnak, míg a karakterisztika felső ágában munkaáram elve szerint dolgozunk, amit a (46) és (47) görbék mutatnak, mimellett 70 a rácselőfeszültséget mindig megfelelően fektetjük, pl. a (65) illetőleg (70) görbék szerint. Ha ellenben a feszültségkülönbség a (27) és (28) pontokon normális menetnél 0, ak- 75 kor a (44) és (45) görbék a munkaáram elvét, a (46) és (47) görbék a nyugvóáram elvét jellemzik. Az összes eddig tárgyalt példáknál a csövet az irányerősítő kapcsolásban alkal 80 máztuk. A 9. ábra további kivitelt mutat, amelynél az elektroncső audionkapcsolásban van. A (7) sekundartekercs és a (8) rács között (34) kondenzátor van elrendezve és a rácsot azonkívül a (35) ellen- 85 állás ismert módon a (11) fűtőbattéria pozitív pólusával köti össze. A (35) ellenállás és (34) kondenzátor ismert módon úgy vannak méretezve, hogy a rácsot váltakozó feszültség superponálása nélkül a 90 (67) transzformátor állandóan kb. 1 Volt negatív feszültségen tartja. A karakterisztika egyenesvonalú, felfelé szálló részén dolgozunk, amidőn az impulzus az anódáramot megváltoztatja. E változást relais 95 kiváltásain használhatjuk fel, ha a 9. ábra szerinti kompenzációs kapcsolást alkalmazunk. A relais a (14) kondenzátorhoz párhuzamosan van kapcsolva és azzal a (36) ellenállás kapcsain fekszik, amely 100 utóbbi az anódkörbe van kapcsolva. A relalis körében még egy második battériát alkalmazunk. E (37) battéria feszültsége a (36) ellenálláson lévő feszültséggel szembe hat, amely utóbbit a (6, 7) transz- 105 formátor által vezérelt anódáram létesít és ezt pl. tilosán álló vágánymágnes feletti elhaladáskor kompenzálja, úgyhogy a relais feszültségét veszti és kivált. Ekkor szabad menetnél a relaisben a feszült- 110 ségi állapot nincs kiegyensúlyozva és a relaist a fennálló feszültségkülönbség felhúzva tartja. Aszerint, amint a kompenzált helyzet szabad menetben vagy tilosán álló Vágánymágnes feletti elhaladás- 115 kor áll fenn, ismét vagy a nyugvóáramot, vagy a munkaáramot alkalmazhatjuk. A cső audionkapcsolását lokomotív-