97311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás, valamint építőkő és kőmívesszerszám üreges tömbökből álló falazatok előállítására

Megjelent 1929. évi szeptember hó 2-án. Jí AGYA fi KIRÁLYI MBBm SZABADAL3ÍI BIKÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97311. SZÁM. — XVII/c. OSZTÁLY. Eljárás, valamint építőkő és kőművesszerszám üreges tömbökből álló falazatok előállítására. Erdmeng-er Ferenc vállalkozó München. Bejelentés napja 1928. évi március hó 14-ike. Az üreges tömbökből álló falazatok, tudvalevőleg csak akkor felelnek meg minden tekintetben a céljuknak, ha a szükséges nyomószilárdság mellett lehetőleg köny-5 nyüek és mindamellett, a hő, szél, nedvesség és hang áthatolásával szemben, a legnagyobb ellenállást tanúsítják. Mindezt, a találmány szerint, azzal érjük el, hogy az ily falazatok előállítására sajátosan, elő-10 nyösen alakított, nyitott lyukakkal ellátott, üreges tömböket alkalmazunk, melyeknek nagysága a szokásos, tömör falazatkövek nagyságát többszörösen felülmúlja és hogy azoknak üregeit, a falazás alkalmával, rö-15 vid, szabatosan határolt habarcsdugaszokkal, mindkét oldalon elzárjuk, egyúttal azonban gondoskodunk arról, hogy a falazatban a habarcsot felvevő illesztések legalább egy hosszirányban végigmenő lég-20 csatornával legyenek megszakítva, egyébként azonban habarccsal tömören kitöltött, illesztési hézagokkal falaztassanak be. A mellékelt rajzon ez eljárás keresztülvitelére szolgáló, sajátosan alakított, üre-25 ges tömböknek és kőművesszerszámoknak példaképeni, íoganatosítási alakjai vannak feltüntetve. Az eljárás foganatosítására mindenekelőtt az 1—4. ábrákon feltüntetett, előnyös, sajá-30 tos alakítású, üreges tömbök szolgálnak. E tömböknek, az üregek fölött és alatt vagy alul és fölül, mindjárt a külfelületen, végigmenő barázdákkal kell ellátva lenniök, úgyhogy a kövek teherhordó gerinceit össze-35 kötő hídrészek könnyen ,szabadon tarthatók minden falazati habarcstól és hogy a hídrészeket a fölöttük levő falazat nem terheli. Az ily üreges tömböknek lehetőleg csekély súlyát azzal érjiik el, hogy csak a teher nyomásának felvételére szánt (a) ge- 40 rinceket szabjuk meg a terhelésnek megfelelően, ellenben az azokat egymással összekötő (b) hídrészeket lehetőleg vékonyra és végig azonos vastagságúra szabjuk (1., 2. és 3. ábrák). 45 Ehhez képest azonban az esetben, ha az üregek bizonyos nagyságot meghaladnak, még a habarcsdugaszt megtámasztó (c) bordáról vagy lécről is gondoskodnunk kell (4. ábra) és pedig, úgyhogy a lehetőleg 50 rövidre szabandó habarcsdugasz biztos tartást kapjon és ne essék össze önmagában. A szóban forgó habarcsdugasz képzésére és szabatos határolására szolgáló eljárás céljaira továbbá külön kőműves- 55 szerszámokat alkalmazunk (5—8. ábrák), melyeknek (d) nyelei csak aninyira tolhatók a kövek üregeibe, hogy az üreg másik végén meghatározott mélységű tér marad szabadon, mely az illesztési habarcs fel- 60 rakásakor magától telik meg habarccsal, mely azután az illető üreg tömör elzárását képezi. i Hogy a legcsekélyebb habarcsmennyiséggel nagyobb üregek esetén is szabadon álló 65 dugaszt alakíthassunk, evégből a (d) nyélnek a habarccsal érintkezésbe jutó (f) ütközőfelületét rézsútosan állítjuk elő (7., 8. ábrák) és ahol szükséges, akként alakítjuk, hogy a dugasz, az üregek oldalfalai 70 között, a középen vagyis ott, ahol az már nem kap tartást, pillérszerűen merevíttetik. Ez azután a (d) nyelek (f') határoló felületeinek a 8. ábrán példaképen feltüntetett alakjához vezet. 75 A találmány szerint végül a nyelek (e)