97123. lajstromszámú szabadalom • Vetőkészülék kézigránátokhoz és hasonlók lövedékekhez

előállítási költségek lényegesen csökkenthetők az egy darabból készült lövegekkel szemben. A závárzatfejnek ebben az üregében, 5 mely tehát — amint az ábra is mutatja — alul és felül zárt, jobbról és balról nyílásokkal s hátul oly nyílással van ellátva, melyet a jobb oldali nyílástól nem választ el határoló fal vagy oszlop, mozog a (15) 10 závárzattömb. Ennek az (5) nyílás felé forduló lapja, mellyel a tölténynek neki fekszik és a cső hossztengelyére merőleges. Ez a lap középen az ütőszeg áthaladására szolgáló (16) furattal van ellátva, míg alsó 15 és felső élein a (11) tölténykivető (13) orrainak befogadására szolgáló (29, 29) hornyok vannak kiképezve, melyek a (30) helyen tompán végződnek. Hátsó lapja olyan ferdeségű, mint a 20 závárzatfej belső (7) lapja, úgyhogy a závárzattömb betolt helyzetében arra ráfekszik. Alsó lapja a (9) vezetősín befogadására megfelelő horonnyal van ellátva, míg felső lapja teljesen sima. Jobb oldali lapja 25 kissé mélyebben fekszik a závárzatfej jobb oldali lapjánál és a (17) lemezzel van beborítva. A závárzattömb (18) furatában a (19) ütőszeg mozog, melyet a belsejében elhelyezett (20) rúgó a cső felé igyekszik 30 előretolni. Ebben azonban megakadályozza a szintén rúgós feltámasztású (21) akasztó, mely a (22) elsütő emeltyűvel van összekötve. Ha azonban az erre erősített (23) zsineget meghúzzuk, a (21) kilincs kitér a 35 (19) ütőszeg pályájából és az elcsattan. Yisszahúzása a (21) fogantyúval történik. A závárzattömbnek helyén való megrögzítésére a (25) kalantyú szolgál, melynek (26) része a závárzat felső részén megerő-40 sí tett (27) kampóba akad, míg a (26) rész folytatását alkotó (28) nyúlvány a (25) kallantyúnak az (x) nyíl irányába, tehát a nyitási helyzetbe való állításakor a (22) emeltyű szabad vége alá tolódik és annak 45 álbillentését, tehát az ütőszeg elcsettentését megakadályozza. A závárzattömböt ekkor balról jobbra kihúzhatjuk, amikor is az mindaddig mozog kifelé, míg csak a (29) horony (30) véglapja a (11) töltény kivető (13) orrába nem akad. Tömegének eleven 50 erejét ezen ütközésnél átadja a tölténykivetőnek, mely a lövéskor kissé beszorult töltényt az (5) furatból kiemeli és azt a (15) závárzaltömb baloldali falába alkalmazott (31) vályún át, mely ekkorra a 55 pontozott helyzetbe kerül, hátrafelé kiröpíti. Ez a vályú egyúttal megkönnyíti az új töltény behelyezését. A (d) állványzatot, amelyet példaképen a (32) alaplap a (33) laposvas bakok és 60 az ezeket összekötő (34) szögvas talpak alkotnak, elláthatjuk a (35) irányzékívvel, amellyel egy a (b) tölcsérből kimunkált (36) tengelyhez erősített és az ábrán egyszerűség céljából fel nem tüntetett index 65 működik együtt. A készülék egyes részeinek szerkezeti kiképzése természetesen módosítható anélkül, hogy ezzel a találmány lényege változást szenvedne. 70 Szabadalmi igények: 1. Vetőkészülék kézigránátokhoz és hasonló lövedékekhez, azzal jellemezve, hogy csapjainál fogva függélyes síkban állíthatóan állványba szerelt löveg zá- 75 várzatrésze, vetőtölcsére és irányító csöve külön-külön egymásba csavarolt darabokból állanak. 2. Az 1. igényben védett vetőkészülék foganatosítási alakja, azzal jellemezve, hogy 80 kilökőtöJtényhüvelye a szokásos vadásztöltények befogadására alkalmas módon van kiképezve. 3. Az 1. és 2. igényben védett készülék foganatosítási alakja, jellemezve a závár- 85 zattömbnek az elcsattantó szerkezettel szemben fekvő oldalán elrendezett, a csőiránnyal párhuzamosan fekvő válvú által. 1 rajzlap melléklettel. I'allns nyomda, Budapest.