97033. lajstromszámú szabadalom • Indukciós csévékkel terhelt átvivő vonalvezeték

- 3 (13) kondenzátorok kapacitása. Az egyenletek jobboldalán levő megfelelő menyiségek a terhelési egység (7) indukciós csévéjére, valamint (8) kondenzátoraira vor, natkoznak. A (j) és (p) mennyiségek a rendes gyakorlatnak megfelelően a j/ —1 képzetes mennyiségre, illetve az egyenértékű 2 7T X frekvenciaszögsebességre vonatkoznak. Az egyenértékű áramkör (1, 2, 3) és 10 (4) végszorítói a terhelési egység azonos számokkal jelölt végszorítóinak felelnek meg. Hogy a két műhálózat egyenértékű, könnyen kimutatható azáltal, hogy az 15 (1, 2) végszorítóknál mért ismétlő impedanciájukat és az (1, 2) végszorítóktól a (3, 4) végszorítókhoz folyó áramra vonatkozó tovaterjedési állandójukat összehasonlítjuk. Ezen mennyiségek közül az első, 20 részarányos műhálózat esetén, a műhálózat rövidrezárt áramkörű és megszakított áramkörű impedanciáinak geometriai középértékével egyenlő. A „rövidrezárt áramkörű" és „megszakított áramkörű" ki-25 fejezések azon végszorítók állapotára vonatkoznak, amelyek távol vannak azoktól a végszorítóktól, amelyeknél az impedanciát mérjük. A tovaterjedési állandó hasonló esetben a megszakított áramkörű 30 impedanciának a rövidrezárt áramkörű impedanciához való viszonyából vont négyzetgyökkel egyenlő. Ha az 1. ábrában a tényleges terhelési egységet a 3. ábrában feltüntetett műhá-35 lózattal helyettesítjük, akkor kitűnik, hogy a (13) kondenzátorok a vonalvezeték terhelésmentes szakaszának végeihez közvetlenül mellékáramkörbe vannak kap csolva, A tovaterjedési görbék további tó meghatározásának egyszerűsítése végett tegyük fel, hogy ezek a kapacitások csupán a vonalvezeték elosztott kapacitásának növelése szempontjából tekinthetők hatásosnak vagyis mintha ezek is a terió helésmentes szakaszon egyenletesen volnának elosztva. Ezen feltétel helyessége azon tényben rejlik, hogy a gyakorlatban használt vonalvezeték egyszerű szakaszának sorozatosan kapcsolt impedenciája >0 ritkán haladja meg a vonalvezeték párhuzamosan kapcsolt kapacitási impedancia értékének 10%-át. A terhelt vonalvezeték ily módon megnövekedett elosztott kapacitású egyenletes vonalvezetéknek >5 tekinthető, amely egymástól bizonyos távolságokban fekvő induktanciacsévék révén van terhelve, amelyek induktanciája csökken, amint a frekvencia az 1. egyen letben növekedik. Az egyenértékű vonalvezeték egyik egyszerű szakasza a 4. áb- 60 rában van feltüntetve, mimellett a szakasz mindkét végén egy-egy terhelési egység közepén végződik. A (14) félcséve impedenciája: Y Ze = Y [Re + jpLej 3-65 ahol (Re

) és (Le

) változó mennyiségek, amint az az 1. egyenletben kifejezésre jut. A (15) egyenletes vonalvezetékszakasz (Zk

6

) ismétlő impedancia által és teljes 70 hossza számára (ye

) tovaterjedési állandó által van jellemezve. Ezek a mennyiségek az 1. ábrában feltüntetett tényleges (6) vonalvezetékszakasz (Zk

) ismétlő impedanciájának és (y) tovaterjedési állandó- 75 jának felelnek meg, azonban a kiegészítő kapacitás hatásával módosítva vannak. Az egyenértékű vonalvezeték számára csévével terhelt vonalvezeték tovaterjedési állandójára vonatkozó egyenlet alkalmaz- 80 ható, amelyet először Campbell A. G. adott meg a „Philosophic Magaziné" 1903. 5. kötetének 313. és következő oldalain. Ez az egyenlet a következő: 2 cosh. P = cosh ye

-(- sinh. ye

4. 85 •s^ke A (P) tovaterjedési állandó általában komplex mennyiség, amelynek (A) valós tényezője és (B) képzetes tényezője van. Az (A) valós tényező a gyengítést, míg a (B) képzetes tényező a fázisváltozást je- 90 lenti és a tovaterjedési időre van vonatkoztatva. A 4. egyenlet a teljes tovaterjedési állandót egyszerű terhelési szakasz számára adja meg, minthogy a (ye

) és (Ze

) mennyiségek azon alapulnak, hogy a 95 terhelési szakasz az átvivő vonalvezeték egységnyi hossza. A 4. egyenlet a tovaterjedési állandó kiszámítására ugyan elégséges, mégis előnyösebb abból a gyengítési és a fázisál- 100 landók számára külön kifejezéseket levezetni. Minthogy továbbá az eszményi terhelési eljárás abban állana, hogy a vonalvezeték mindenik szakaszához egyenletesen elosztott induktanciát adunk, 105 amelynek teljes értéke a terhelési cséve értékével egyenlő és kiegészítő kapacitást nem igényel, ennélfogva kívánatos, hogy a tényleges vonalvezeték tovaterjedési állandóit az eszményileg terhelt vonalve- 110 zeték megfelelő állandóival fejezzük ki. Legyen a tényleges vonalvezeték terhelésmentes szakaszának összellenállása (R0

) és összkapacitása (C0

), mimellett tegyük fel, hogy az elosztott induktancia és 115 levezetés zérus. A terhelési egységek ré-