96989. lajstromszámú szabadalom • Relaiselrendezés

Megjelent 1929. évi szeptember li<> l(>-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 96989. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Relaiselrendezés. Siemens & Halske A.-G. Berlin. Pótszabadalom a 95350. sz. törzsszabadalomhoz. A bejelentés napja 1927. évi február hó 18-ika. Németországi elsőbbsége 1926. évi február hó 18-ika. A 95350. számú törzsszabadalom tárgyát erősítőkkel felszerelt vezetékek kapcso­lási elrendezése képezi, különösen oly négydrótos vezetékrendszereké, amelyek 5 villás erősítőkkel vannak ellátva, és ame­lyeknél a hívóáramnak az erősítőkön való átvitelére alacsony frekvenciájú vivőbul­lám szolgál, amelynek frekvenciája a be­szédfrekvencián belül esik. 10 A továbbmenő vezetékek kapcsolásaiban levő resonanciarelaisk sok esetben nem kívánt szelektivitással bírnak, úgyhogy a normális hívófrekvencia körzetében lép­nek működésbe, amely körzet azonban a 15 hívóáramnak a gyakorlatban előforduló, a normális frekvenciától mindkét irányban kitérő értékhatáraihoz képest túlságos ki­csiny, úgyhogy a relais működése nem megbízható. 20 A találmány értelmében e hátrányt ki­küszöbölhetjük, anélkül, hogy a relaisbe­rendezés érzékenységét a rezgő részek csillapításának növelése által csökkente­nők. A találmány értelmében legalább 25 két nyelvet alkalmazunk, amelyeket cél­szerűen egy relaisberendezésbe építünk be, mimellett mindkettőnek a gerjeszté­sére a hívóáram szolgál. A nyelvek azon­ban nem a normális hívófrekvenciáxa 30 vannak hangolva, hanem hangolásuk e frekvencia felett, illetőleg alatt van, úgy­hogy a relais tágabb frekvenciahatárok között működik, mintha csak egy nyelvet alkalmaznánk. A kapcsolási elrendezés 35 úgy van kiképezve, hogy a nyelvek által létesített kontaktus nyitása, illetőleg zá­rása elegendő ahhoz, hogy a munkaáram­körben a kívánt vezérlő hatás érvénye­süljön. A találmány lényegének magyaraza- 40 tára szolgál a mellékelt rajz. Az ábrában az abscissára az (f) frekvenciákat az ordi­nátákra pedig a nyelveknek megfelelő amplitúdóit vittük fel. (I)-el jelöltük az első nyelvnek resonanciagörbéjét, amely 45 nyelv önfrekvenciája (fl) kisebb, mint a normális hívófrekvencia (fo), míg a (II) nyelv (f2) önfrekvenciája nagyobb, minta normális hívófrekvencia (fo). A relais ér­zékenységére jellemző, hogy a relais csak 50 akkor működik hatásosan, ha valamelyik nyelv amplitúdója az (ao) értéket eléri, vagy annál nagyobb. Ha csak egy nyelv­kontaktust alkalmaznánk, úgy az ábrában feltüntetett viszonyok mellett a .relais 55 csak az (fl', fl") körzetben lépne műkö­désbe. Hogy e határokat tágítsuk, két re­laist alkalmazunk, amelyeknek (fl) és (f2) önfrekvenciái a hívóáram (fo) nor­mális frekvenciájával szemben úgy van- 60 nak hangolva, hogy a legnagyobb (fl") frekvencia, amelynél az (fl) Önfrekven­ciájú nyelv még dolgozik, közel egyenlő, vagy valamivel nagyobb, mint az (fo) frekvencia, míg a (II) nyelv legalacso- 65 nyabb (f2') frekvenciája közel egyenlő, vagy valamivel kisebb, mint az (fo) frek­vencia, A rajzban feltüntetett példakénti esetnél (fl"), illetőleg (f2') valamivel na­gyobbak, illetőleg kisebbek, mint a nor- 70 mális hívófrekvencia (fo), A rajzból ki­tűnik, hogy az (fl'. f2") frekvenciakörze­tet, amelyben a munkaáramkört legalább egy nyelv vezérli, közel kétszeresre növel­tük, anélkül, hogy a relaishatást gyengí- 75 tettük volna. A találmány szempontjából nem lénye­ges, hogy a váltóárammal gerjesztett

Next

/
Thumbnails
Contents