96928. lajstromszámú szabadalom • Villamoshullámokhoz való detektor

Megjelent 1939. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIEÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96928. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Villamos hullámokhoz való detektor. Siemens-Schuckert-Werke A.-G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1927. évi december hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi december hó 6-ika. Ismeretesek villamos hullámok számára való oly detektorok, amelyek két, egymást érintő szilárd elektródából állanak. A leg­több ily rendszerű detektornál ez egyik 5 elektródát kristályos állapotú fémvegyület (pl. ólomfény le stb.), a másik elektródát pedig fém vagy fémötvözet alkotja. Az ily rendszerű detektoroknak az a hátrányuk, hogy nem lehet azokat minden további nél-10 kül használatba venni, hanem előbb meg­felelő érintkezési pontot kell próbálgatás­sal találni. Más rendszerű detektoroknál szén- vagy fémcsúcs működik, pl. csiszolt fémlemezzel együtt. Ezeknek viszont az 15 a hátrányuk, hogy üzemük segédfeszültsé­get igényel, melyet előbb a legjobb értékre kell beállítani, ha a detektort külső ráz­kódtatásokkal szemben függetleníteni akar­juk, vagy pedig a villamos hullámok által 20 vezetővé tett pontot, gyenge rázkódtatással ismét nem vezető állapotba kell hozni. A találmány tárgya bevezetésben is­mertetett rendszerű oly detektor, amelyen az említett hátrányok egyike sem mutatko-25 zik, amellett egyszerű és olcsó szerkezetű és korlátlan tartósságú. A detektor hatása pedig a jó kristálydetektorral elért hatás­nál alig kisebb. A találmány értelmében ezt a célt úgy érjük el, hogy az egyik elektró-30 dát fémtestből (pl. vörösréztárcsából) a fe­lületen (pl. oxidáció által) létesített oxid­réteggel vagy az illető fém más vegyületé­vel (pl. rézsulf űrrel) látjuk el, míg a má­sik elektróda fémből (pl. acélból, sárga-35 rézből), vagy szénből (retortaszén, grafit) készül és hogy érintkezést az egyik elek­tróda oxidrétege vagy egyéb fémvegyülete és a másik elektróda igen kis felülete (pl. csúcsa) között létesítünk csupán. Az ériníő-40 felületet célszerűen úgy határozzuk meg, hogy az áramsűrűség négyzetcentiméteren­ként ne legyen kisebb 0.1 amperenál. Egyik elektróda gyanánt előnyösen vörös­réztárcsát használunk, amely egyik felüle­tén, azon jól tartó, előnyösen oxidáció által 45 létesített rézoxidulréteggel van bevonva. A másik elektróda gyanánt fémdrótot vagy hegyes csúcsban végződő szeget vagy tűt alkalmazhatunk, amely a szándékolt detek­torhatás erőssége szerint rézből, acélból, 50 sárgarézből, horganyból vagy ónból lehet; a leggyengébb detektorhatást vörösréz ered­ményezi, míg a legerősebbet ónnal, for­rasztó-ónnal is, érjük el. Még jobb az ered­mény, ha ellenelektróda gyanánt retorta- 55 szénből vagy grafitból készült szénpál­cát használunk. Az érintkezési felületnek nem szabad sem túl kicsinek, sem túl nagy­nak lennie. A legjobb hatásra e tekintetben akkor teszünk szert, ha az érintkezési hely 60 áramsűrűsége, kb. 0.1 ampere négyzetcenti­méterenként, de annál az értéknél nem kisebb. Az ismertetett detektor mindig üzemre kész állapotban van, minthogy az egyik 65 elektróda oxidrétegének minden pontja a detektorhatás szempontjából egymással tel­jesen egyenértékű. A két elektróda érintő­nyomásának egy bizonyos, próba útján könnyen megállapítható értéknél nem sza- 70 bad kisebbnek lennie. Szabadalmi igények: 1. Villamos hullámokhoz való detektor két, egymást érintő szilárd elektródával, az­által jellemezve, hogy az egyik elek- 75 tróda fémtestből (pl. réztarcsából) áll, felületén (pl. oxidáció útján) létesített,

Next

/
Thumbnails
Contents