96861. lajstromszámú szabadalom • Dugattyúgyűrű

rint olykép van kiképezve, hogy a dugattyúgyűrűzárnak eltolása esetén állandó, síkfelületszerű érintkezés marad meg és ilykép oly zárat teremtettünk, 5 amelynek eddig elérhetetlen tömítőképessége van. A zárnak különleges kiviteli alakjai oly szerkezetre vonatkoznak, amelynél újszerűen egymáson felfekvő toldatok eszközlik az ütközőrésben a tö-10 mítést, mimellett, a találmány szerint gondoskodás történt arról, hogy a gyűrűknek kapcsolata, leemelései, kényelmesen oldható legyen és hogy azoknak további széthúzása, pl. a dugattyúgyűrű-15 horonyba való bevezetése céljából nem szükséges; a széthúzás ugyanis a gyűrűnek szilárdságát károsan befolyásolná. A rajzon a találmánynak egyik példaképem kiviteli alakja látható és pedig az 20 1. ábra a dugattyúgyűrűkkel felszerelt dugattyút részleges hosszmetszetben, a 2. ábra a dugattyiigyűrűvégeknek ütközőhelyét keresztmetszetben és nézetben, a 25 3. és 4. ábrák az ütközőhelynek távlati képeit négyélű és háromélű dugattyúgyűrűnél, az 5. és 6. ábrák a dugattyúgyűrűzárnak további kiviteli alakjait távlatilag mu-30 tatják. A dugattyúhoronyban gyűrűrendszer van elrendezve, amelynek két külső (1) gyűrűje háromszögkeresztmetszetű vagy megközelítőleg háromszögkeresztmetszetű, 35 míg az ezek között elrendezett belső (2) rugós gyűrű előnyösen trapézkeresztmetszetben vagy háromszögkeresztmetszetben képezhető ki. E (2) feszítőgyűrű előnyösen egyenszárú trapéz, vagy egyenszárú 40 háromszögalakú, azért, hogy ékalakja és feszültsége folytán a két külső (1) dugattyúgyűrűt a hengerfalhoz és a dugattyúhorony falazatához egyenletesen és teljesen tömítetten még akkor is hozzá-45 szorítsa, ha ezek, elhasználódás folytán, alakváltozást szenvedtek. A találmány szerint a feszítőgyűrűnek ékszöge igen hegyes, legfeljebb 65° és a dugattyúgyűrűk élükre vannak állítva olykép, hogy 50 azok legalább másfélszer oly szélesek, mint amilyen magasak. A gyűrűknek e kiképzése és elrendezése biztosítja, hogy úgy a hengerfalon, valamint a horonyfalzaton mindenkor 55 tömített felfekvés éretik el. A belső (2) feszítőgyűrű, miként az 1. ábrából is látható, esetleg a magasság irányában osztva is lehet, azért, hogy ferde felületeinek ékhatása folytán a külső dugattyúgyűrűknek utánfeszítését 6C és azoknak a dugattyúhoronyhoz való szorítását megkönnyítsék. A feszítőgyűrűnek osztásával még azon előnyt is elérjük, hogy a tömítőfelületeknek kölcsönös összeillesztésekor esetleg bekövetkező 65 pontatlanságainak megfelelő kijavítása önműködően következik be azáltal, hogy a két felület viszonylagos helyzetét változtathatja. A dugattyúhoronynak fenékfelülete és 70 a trapézalakú (2) rúgógyűrű között megfelelő (3) köz van. A réselt dugattyúgyűrű ütközőhelyén a (4) ütközőrést, az (5) köppenyfeliilethez képest ferde metszéssel állítjuk elő, amely 75 célszerűen S-alakú és a külső felső (6) gyűrűszélnek egyik pontjánál kezdődve, a n égy szögkeresztmetszetű dugattyúgyűrünek belső, alsó dugattyúgyűrű élén lévő és átfogó irányban átellenesen fekvő (7) 80 pontig terjed A metszési felület kezdő és végrészének kiképzési módja lényegtelen. Előnyösen S-alakúra készítjük, azonban bármely más tetszőleges alakot is nyerhet. Lényeges csak az, hogy a (8 és 9) vo- 85 nalak közötti érintkezési felület megmaradjon akkor, ha a dugattyúgyűrű-végek eltolódnak. A ferde helyzet által elérjük, hogy a hengertér és a dugattyú alatt és mögött fekvő terek között kapcsolat nin- 90 csen, mivel a (8 és 9) vonalak közötti felület e tereket egymástól elzárja. Ilykép tehát a legegyszerűbb módon, feltétlenül gőzmentes iitközőrés-szerkezetet nyertünk. 95 A (8 és 9) vonalak közötti felületnek oly tulajdonságúnak kell lennie, hogy a két dugattyúgyűrűvégnek egymáshoz képest való eltolása esetén, állandó felületszerű érintkezés maradjon fent. Ily felü- ioc let akkor keletkezik, ha a (8, 9) felület oly kúpköppenynek egy részét alkotja, melynek csúcsa a dugattyúgyűrű hossztengelyében, ill. a hengernek hossztengelyében fekszik. 105 Háromszögű dugattyúgyűrűknél vagy feszítőgyűrűknél, az ütközőrést létesítő metszést pl. olykép vezetjük, hogy a (10) ékéinél kezdődőleg, mindkét oldalfelületet átmetszve, a (11) alapvonalhoz jutunk. 110 (4. ábra). A zárás olykép képezhető ki, hogy a gyűrűnek egyik (12) ütköző felületéhez (5. és 6. ábrák) kb. a fél gyűrűszélességnek megfelelő (13) nyelvet alkalmazunk. 115 amelynek oldalsó (14,15) határolófelületei, a gyűrű átmérőhöz képest, központosak. E nyelvfelületnek középrésze síkfelületű