96785. lajstromszámú szabadalom • Készülék állatok megjelölésére

Megjelent 1929. évi október lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKE« SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96785. SZÁM. — Xl/f. OSZTÁLY. Készülék állatok megjelölésére. Bubellay Lajos gépész és Tóth Imre élelmezési főfelügyelő Budapest. A bejelentés napja 1925. évi november hó 17-ike. A találmány tárgya állatoknak, főleg sertéseknek megjelölésére szolgáló készülék. E megjelölés célja tudvalevőleg annak lehetővé tétele, hogy a kereskedőktől 5 illetve bizományosoktól vásárolt állatokon, különösen sertéseken, melyek nagyobb tömegben kerülnek vágás alá, bármikor, főleg a vágóhídakon a sertés kopasztása után is meg lehessen állapítani, 10 hogy egyrészt melyik sertéskereskedőtől ered, másrészt melyik hentes vagy hús nagykereskedő tulajdonát képezi a vásárolt sertés. E jelzéseknek maradandóknak kell lenniök és a bőrig, illetve a bőr alá 15 kell hatolniok, hogy az állat eredete éa rendeltetési helye, mint említettük, a meg kopasztás után is megállapítható legyen. Ezt a célt régebben akként érték el, hogy az állat egyes testrészeit különböző hely-20 zetű, illetve alakú bevágásokkal látták el, E kezdetleges és több szempontból kifogás alá eső eljárásról a tetováláshoz hasonló eljárásra tértek át, mely szerint a vágóhídakon különböző számoknak meg-25 felelő, nyeles bélyegzőket tartottak raktáron, melyek mindegyike az egyes számoknak megfelelően egyes tűkből összeállított tűcsoportot hordott. A bélyegzőt a tűcsoport festékezett állapotában az 30 állat testére ütötték, amikor is a festék a bőr alá jutva maradandó megjelölést eredményezett. A sertés eredetét római számokkal, rendeltetési helyét pedig arabs számokkal jelölték, mely számozás ma is 35 általában el van terjedve ós így magának a számozásnak fenntartása kívánatos, Maga a tetoválási eljárás, mint olyan, a gyakorlati követelményeknek szintén megfelelt, de súlyos hátrányokkal bírtak az ezen eljárás foganatosítására szolgáló 40 eszközök. Nevezetesen azelőtt minden egyes számnak külön bélyegzője volt és — eltekintve az eredet jelzésére használt római számoktól, melyek általában kb. csak 50-ig mennek — a rendeltetési hely 45 megjelölésére használt arabs-számjegyű számok oly nagy mennyiségben (1-től több 100-ig) fordulnak elő, hogy azelőtt az öszszes bélyegzőkhöz külön raktárhelyiséget, ebben pedig külön raktárnokot kellett tar- 50 tani, aki a meglehetősen költséges bélyegzők felügyeletével, rendezésével ós kiosztásával volt megbízva. Ezért javaslatba hozták már magának a kívánatos tetoválásszerű eljárásnak 55 megtartásával az összes előforduló jelzéseknek külön-külön nagy számban készen való alkalmazása helyett csupán néhány, a különböző jelzések (tehát tulajdonképpen jelcsoportok) összeállítására alkal- 60 inas individuális (tűcsoportok alkotta) jelelem alkalmazását és ezeknek a tetoválás foganatosítására szolgáló, célszerűen kézi fogantyús tokkal ellátott közös készülékben való elhelyezését, melyben azok, ké- 65 szenléti vagy tartalék-helyzetükből bármikor és bármilyen kívánt összeállításban könnyen és gyorsan hozhatók a készülék tokjának alján lévő munkanyílásba. így pl. az arabs számokkal való, több 100-ig 70 menő számozások céljaira, tehát 0-tól esetleg egészen 999-ig az összes egy-, két-és háromjegyű számok összeállításához maximálisan elegendő a 0-tól 9-ig menő, tűcsoportok alkotta egyjegyű számok 75 háromszor való alkalmazása, vagyis ösz-