96751. lajstromszámú szabadalom • Kormányzókészülék futóláncos vagy futószalagos gépjárművek számára
loidanyag tetemes vagy túlnyomó része teljes negatív töltést kapjon, mimellett a folyadékba olyan elektrolyt-termelőanyagot juttatunk, melynek révén a teljes ne-5 gatív töltésű kolloidok töltését közömbösítjük. A tisztítás megkívánt mérve a körülményektől függ, pl. a szennyes folyadékban a fertőzmények koncentrációjától, a folyadék további rendeltetésétől stb. 10 Az elektrolyt-termelőanyag pozitív ionokat szolgáltat a negatív töltésű kolloidok által való adsorbeálásra s ezen adsorbció negatív töltésű ionok felszabadulásával jár, melyek a jelen levő vízzel reagálva 15 keletkező oxigént termelnek; láthatjuk ebből, hogy az oldat hydroxyl-ion koncentrációjának szabályozása révén az adsorbciót és az oxigéntermelést is szabályozzuk. 20 Gyakran kívánatos a kezelendő folyadékban lévő kolloidmennyiség pontos ismerete; a találmány oly egyszerű módszerről is gondoskodik, melynek segélyével a tisztítókezelés előtt a folyadék kol-25 loidtartalma megállapítható s ennek alapján a helyes tisztítóeljárás és reagensek választhatók meg. Ezen előzetes vizsgálatban a folyadékban lévő kolloidokat a kristalloidoktól dialízis révén elkülönít-30 jük. Már ismeretes kolloidoknak kristalloidoktól való elválasztása céljából dializálók alkalmazása azon elv alapján, hogy a nedves membránon, pl. vízbe merülő pergamentpapiroson keresztül a 35 kristalloidok könnyen diffundálnak, a kolloidok ellenben nem. A szokásos dialízis azonban az olyan rothadékony folyadékok, mint pl. csatornavíz és ipari szennyvizek esetén, melyek oxigén jelen-40 létében még szobahőmérséken vagy ennél alacsonyabb hőfokon is gyorsan rothadnak és bomlanak, nem vezet célhoz. A valódi, megbízható eredményt adó dialízis tetemes időt, sokszor több napot igényel, 45 amely idő alatt, hacsak ellenrendszabályokról nem gondoskodunk, a rothadékony folyadék oly mélyreható változásokat szenvedhet, hogy a vizsgálat végén már teljesen más, mint az elején. Erre 50 való tekintettel a találmány értelmében a tisztítandó fertőzött folyadék egy mintáját oxigénmentes térben és célszerűen alacsony hőfokon, szükség esetén 5° alatt dializáljuk. A dialízis menetét később 55 részletesebben ismertetjük. A tisztítás foganatosításához különböző alkáliákat, pl. kalciumhydroxydot vihetünk be a folyadékba annak pH értéke szabályozása céljából, s különböző elektrolyt-termelőanyagokat használhatunk a 60 pozitív ionok szolgáltatására. Az ilyen módon felhasználandó anyagoknak bizonyos megszabott sajátságokkal kell bírniok. Elsősorban az elektrolyt-temelőanyagnak megszabott oldhatósági fokkal 65 kell bírnia. Az alkalmas elektrolyt-termelőanyagok megválasztásának megkönnyítésére az oldhatóság indexének fogalmát vezettük be. Az oldhatósági index azt jelzi, hogy az anyag egy grammjára 70-számolva s kalciumszulfátra átszámítva, hány milligramm sómennyiség oldódik 200 cm3 szénsavmentes desztillált vízben 25° mellett két percnyi folytonos rázás közben, félgrammos minta felhasználása ese- 75 tén. A jelen eljárás céljaira az elektrolyttermelőanyagnak ilyen módon megállapított oldhatósági indexe legalább 10 kell hogy legyen. Mennél magasabb az oldhatósági index, annál jobban és gyorsabban 80 képződik az elektrolyt. Némely elektrolyttermelőanyag oldhatósági indexe még a 200 értéket is túlhaladja. Ügy találtuk, hogy magasabb oldhatósági indexxel bíró anyag kis mennyisége jobb eredményeket 85-szolgáltat, mint valamely aránylag alacsonyabb oldhatósági indexű anyagnak esetleg nagyobb mennyisége. Az eljárásnál alkalmazható elektrolyt-termelőanyagok továbbá beoszthatok két vagy több 90 értékű fémek sói közé is, melyek ionizálódási állandója egyenlő vagy nagyobb a kalciumszulfáténál s melyek fémionja nem válik ki az olyan oldatból, melynek hydroxyl-ion koncentrációja pH 10.5. A 95 kalciumszulfátnál 6.1 X 10.5 ionizálódási együtthatót tételezünk fel. A következőkben különböző értékű fémek oly ionizálható sóinak példáit adjuk meg, melyek az eljárásnál mint elektrolyt-termelőanyagok 10C jól használhatók. A kétértékű elemek sói közül a kalciumszulfát, a kalciumklorid, báriumklorid és stronciumklorid említendők; a háromértékű fémek sói közül az osmiumklorid, a 10> thalliumklorid, a thalliumszulfát és a titánklorid, a négyértékű fémek sói közül pedig a thoriumklorid, cirkoniumklorid és cirkoniumszulfát említendők meg. A kolloidoknak egy elektrolyt segélyé- 110 vei való kiválasztásakor végbemenő reakciók igen kényesek. Ha elégtelen mennyiségű elektrolytot adagolunk, csak részleges kiválasztást érünk el; ha ellenben az . elektrolyt túlságos fölöslegben van, a csa- 115 padék részleges peptizálódása léphet fel'.
