96740. lajstromszámú szabadalom • Salaklyuk és fúvókas nagyolvasztókhoz

Megjelent 192 9. évi október hó 146 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96740. SZÁM. — XH/d. OSZTÁLY. Salaklyuk és fnvókas nagyolvasztókhoz. Gornoslaskie Zjednoczone Huty Krolewska i Laura Sp. Akc. cég1 Gorniczo-Hutnicza Katovice (Lengyelország). A 'bejelentés napja 1927. évi december hó 31-ike. Kémetországi elsőbbsége 1927. évi január hó 8-ika. A bejelentés tárgya összehegesztett fémlemezekből álló, kettősfalú salaklyuk és fúvókás nagyolvasztókhoz. Az ily salaklyukak, ill. fuvókasok szája, 5 vagyis azoknak a kohóba benyúló elülső része a kohóban megolvasztott nyersvas­sal, illetve az ennél is magasabb hőmér­sékletű salakkal érintkezvén, időelőtt leég s így a fúvókás élettartama, noha egyéb 10 részei még sértetlenek, a száj elpusztulása folytán lényegesen megrövidül. Igyekez­tek tehát a fúvókás száját minél ellentál­lóbbá kiképezni, hogy ezáltal a fuvókast egészében tartósabbá tegyék. E célból a 15 száj oly kiképzését ajánlották, hogy a fúvókás külső és belső köpenyét egymás­sal szembe karimázva, simán összehegesz­tik s az így előálló sík homlokfelületre egy fémréteget erősítenek, amely a he-20 gesztési varratot befödi, úgyhogy a var­ratot védi s egyszersmind a szájat is erő­síti. A fúvókás ezen ismert kiviteli alakjá­nak hátránya, hogy a varratot védő s a 25 szájat erősítő fémréteg felerősítésére csu­pán a sík homlokfelület használható fel. A védőréteg megbízható felerősítése azon­ban szükséges, mivel az a hő hatására könnyen, lepattan s a hegesztési varratot 30 szabadon hagyja. Ezenfelül a sík homlok­felületre csupán aránylag vékony védőré­teg erősíthető fel. A találmány szerint ezen hátrányok oly módon küszöböltetnek ki, hogy a fúvókás 35 külső és belső köpenyének önmagukban ismert, a homlokfelület kiképzésére kiala­kított karimái bizonyos távolságban egy­más fölé kerülnek s a védő s erősítő réteg­gel mindenfelől körülvett felső karima keskenyebb, mint az alsó, amelynek külső 40 felületén helyezkedik el a védő réteg. Ez­által a védőfém és a fúvókás köpenye kö­zött a tapadási felület jelentékenyen meg­növekszik, úgyhogy egyrészt a védőréteg jobban tart, másrészt nagyobb mennyi- 45 ségű fém hegeszthető fel s így a száj meg­erősítése tökéletesebbé tehető. Együtt jár­nak még ezzel a száj jobb megmerevíthe­tésének és a hegesztési varrat biztosabb védelmének előnyei is. 50 A találmány egy példaképem kiviteli alakját a mellékelt rajz hosszmetszetben mutatja. A salaklyuk, ill. fúvókás egy hengerelt < vagy kovácsolt vörösrézlemezből készült 55 külső (a) és egy ugyanezen anyagból ké­szült belső (b) köpenyből áll. Mindkét kö­peny csonkakúpalakú. A közöttük levő (c) üregben az üzemközben erősen felme­legített fuvókast hűtő folyadék kering. 60 Az (a) külső köpeny a csonkakúpalakú fuvókasnak a kohóba benyúló végén be­felé van karimázva s az így előálló (d) karima a belső (b) köpenyhez van simán hozzáhegesztve. A (b) belső köpeny felső 65 vége a (d) karima fölött bizonyos távol­ságban kifelé van karimázva. Az így ki­képezett (e) karima nem nyúlik a fúvókás legkülső kerületéig, vagyis keskenyebb mint a (d) karima. A fúvókás ilyetén kikép- 70 zett szájára tűzálló fémből készült vastag (f) réteg van felhegesztve olykép, hogy a fém az (e) karimát minden oldalról körül­veszi, míg a (d) karima a védő- és erősítő­réteg alsó felfekvő felületét alkotja. 75 Az (f) védő- és erősítő réteget három párhuzamos gyűrűfelület, még pedig a (d) karima (g) külső és az (e) karima (h)

Next

/
Thumbnails
Contents