96539. lajstromszámú szabadalom • Axiális beömlésű lapátos kerékrendszer

— 3 — szik és a (Z—Z) vonatkozási henger keresztmetszetét alkotja. A (Q—Q) keresztsikokban, melyek a 2. és 4. ábrán látható (D) kettős körkúp csú-5 esain mennek keresztül, fekiisznek a (C) és (G) gömb- vagy ellipsoid-felületek (M) középpontjai, mely felületekből a vezetőkerékfelületek képeztetnek. Ezen (C) és (G) felületek hosszmetszete egyenlő a futó-10 kerékhez való (B) gömb- vagy ellipsoidfelületek hosszmetszetével és ezen (C) és (G) felülieteknek szabályos sokszögeket képező közép- vagy súlypontjai olyan körökben fekiisznek, melyeknek sugarát a 15 futókerékfelületek sokszög-e köré írt (U) körnek vagy az ezen sokszögbe írt (E) körnek sugara képezheti. A 2. és 4. ábrán a (C) és (G) felületek (M) középpontjai olyan körökben feksze-20 nek, melyeknek sugara a futókerékfelületközéppontok által alkotott kör sugarával egyenlő. A futókerék be- ós kilépési élei, melyek a burkoló felület keresztmetszetében és a rendszernek a 2. és 4. ábrán lát-25 ható hosszmetszetében, görbék vagy keresztmetszeti vonalak gyanánt mutatkoznak, a (Z—Z) vonatkozási hengernek két., a (H—H) főkeresztmetszettől az egyik oldal felé fektetett keresztsíkkal való met-30 szési pontján mennek keresztül, mely keresztsíkok közül az első, az emelkedési háromszög (r) kisebb befogója hosszának távolságában, a (P) metszési pontot, melyet vezető pontnak nevezünk és a máso-85 dik, a (Hl) nagyobbik befogó hosszának távolságában, a tetőpontnak nevezett metszési pontot adja. Minthogy a lapátok számától függő emelkedési háromszög határozza meg a 40 futókeréklapátok határolását ópúgy, mint a futókerékagy nagyságát, következik, hogy ez a szerkezeti rendszer két véglettel bír, melyek egyike a végtelen sok oldalú sokszög, melynél az agy eltűnik és má-45 sika a kétszög, melynél a lapátfelület tűnik el és az egész csak agyból áll. E két szélsőséges szerkesztési lehetőség közt kellene feküdnie a rendszernek a természeti törvényeknek megfelelő legkedve-50 zőbb kiképzése, melyet a hatszögben találtunk meg, melynél az emelkedési háromszög nagyobbik befogója a hatszög egyik oldalával egyenlő vagy a kisebbik befogóhosszának kétszerese (3. és 4. ábra). 55 Minthogy az emelkedési háromszög, a befogók hosszának ezen, egymáshoz való viszonyánál, az ismert, aranymetszetnek nevezett osztási arányt szolgáltatja, mely a mikro-, valamint makrokosmosban meszszemenő mértékben feltalálható, a hat- 60 szögrendszeren belül is a gyűrüfúvókacsatorna mérvadó felületkeresztmetszetei az áramlási sebességekhez és a vonatkozási henger átmérőjével bíró futókerék kerülete az axiális be- és kilépési emelkedések- 65 hez az említett aranymetszet arányában állanak. A további szerkezeti kivitelek ezért, az ábrákban, a hatszögrendszeren belül foganatosíttattak. 70 A. futókerékagy katenoidfelületet képvisel, melynek alkotója a 2. és 4. ábrán a (g) körív, mely a két (f) agygömböt érinti és középpontjával a (Z—Z) vonatkozási hengernek a katenoidfelület létre- 75. hozására szolgáló (L—L) vezető keresztsíkkal való metszési körében csúszik. A vezetőkerékagyak (N) gömbfelületeket képeznek, melyek a katenoidfelületnek a kettős körfelülettel való metszési 80 körében a futókerék agyához csatlakoznak és melyeknek középpontja, a (H—H) főkeresztmetszet két oldalán, a kettős kúpnak a 2. és 4. ábrán látható (J) csúcspontjaiban vagy melyek egyikének közép- 85 pontja a (H—H) főkeresztmetszetnek az (A—A) hossztengellyel való metszéspontjában van ós mely az (f) agygömbök nagyságával bír. A fúvókacsatorna külső határolása az (F) gömb- vagy ellipsoid 90 metszési felületeknek (2—6. ábrák) forgatásával keletkezik, mely felületek a futókerékfeliiletek hosszmetszetével egyenlők, mely utóbbiak (m) középpontjai a legkisebb agykatenoidfölület átmérőjével bíró 95 vezető körökön, az (A—A) fúvókatengely körüli olyan keresztsíkokban vezettetnek, melyek az (L—L) vezető keresztsík két oldalán, a görbe tetőpontmagasságának megfelelő távolságban vannak egymástól 100 vagy pedig egy (O) felület forog, középpontjával a (H—H) íőkeresztsíknak az (A—A) hossztengellyel való (a) metszési pontjában. Ezt a két (F) és (O) görbét vagy feliile- 105 let, kölcsönös átmetszósi helyükön, (T) körivekkel kötjük össze, melyek e görbéket külső oldalukon úgy érintik, hogy az ezen köriveknek az (A—A) fúvókatengely körül végbemenő forgásakor keletkező kö- 110 penykatenoidfeliilet olyan körkeresztmetszetet eredményez, mely a futókeréksokszög köré írt (U) kör felületével egyenlő. A fúvókacsatorna, ezen szerkesztési elv folytán, olyan alakot kap, mely a folyadé- 115 kot, a (15) és (16) nyíl irányában (2. és 4. ábra), a rendszer hossztengelyéhez hegyes szög alatt vezeti be és ki. A fúvókacsator-