96487. lajstromszámú szabadalom • Kettős üvegezésű ablak
Megjelent 1929. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96481. SZÁM. VlII/g OSZTÁLY. Kettős üvegezésű ablak. Gillar Valerian szerkesztő Bécs. A bejelentés napja 1928. évi február hó 4-ike. Ausztriai elsőbbsége 1927. évi február hó 5-ike. Ismeretes, hogy kettős-üvegezésű ablakoknál az üvegtáblák közötti teret kondenzvíz képződésének elkerülése végett a külléggel kötik össze, miért is rendszerint 5 az ablakkeret alsó és felső keresztlécén nyílásokat létesítenek, amelyek az ablakközbe nyílnak. Az eközben fellépő erős légáramlás a kettősüvegezésű ablak közében csökkenti a hőszigetelést, miért is ja-10 vasolták a nyílásoknak ugyanazon ,magasságban, pl. csak az ablak felső részén való elhelyezését. Ezáltal az erősebb légáramlást ugyan megakadályozzuk, azonban, ha az ablak köze és a küllég között hő-15 mérsékleti különbség áll fenn, tehát mindig akkor, amidőn jó hőszigetelésre van szükség, az áramló levegő hőkiegyenlítést létesít, aminek az a következménye, hogy az ablaktáblák közötti levegő hőmérsék-20 lete leszáll a küllég hőmérsékletére, úgyhogy a hatásos hőszigetelés lehetetlenné válik, kondenzvíz képződik a belső táblán és így a kettős ablak célját nem érjük el. A találmány abból a gondolatból indul 25 ki, hogy ha a kettős ablak belső közét úgy kötjük össze a külléggel, hogy a kondenzvízképződés elkerüléséhez szükséges kiegyenlítődés csak oly mértékben történik, amennyi a kitűzött cél eléréséhez szüksé-30 ges, úgy eljérjük a jó hőszigetelés legkedvezőbb feltételeit. Lényegileg a találmány abban áll, hogy mindegyik ablakkereten legalább két nyílást létesítünk, amelyek közül az egyiken 35 a levegő csak be-, a másikon csak kiáramolhatik. A nyílásokon tehát levegő csak akkor áramlik be, ha az ablaktáblák közötti levegő hőfoka megváltozik, miáltal minden szükségtelen levegőáramlás 40 megszűnik. A rajz a találmány tárgyát kettősüvegezésű, profilvasakból készült ablak esetére példaként mutatja, az 1. ábra az ablakot belülről nézetben, a 2. ábra az 1. ábra II—II vonalamenti 45 hosszmetszetben mutatja, a 3. és 4. ábrák a felső, illetőleg alsó légcsatornák kiképzését metszetben tüntetik fel. (1) jelöli az ablakfélfát, (2) és (3) a felső 50 ablakszárnyak szárnykeretét, illetőleg keretét és (4) az üvegtáblákat (2. ábra). A (2, 3) kereteket képező profilvasak horizontális irányú bordáiba (5) szelencék vannak beillesztve, amelyek légátbocsátó 55 furatokkal vannak ellátva és az ablaktáblák közötti, teret az ablakrésszel, tehát a külléggel kötik össze. Mindegyik szelence hengeres, (7) fenéknyílással ellátott (6) sapkából (3. és 4. ábrák) áll, amelynek 60 nyitott végébe (9) furattal ellátott (8) csavarorsó részben be van csavarva. A (7, 9) furatok belső nyílásai egyformán kónikusan vannak kibővítve, úgyhogy kis (10) golyó fészkét képezik. A szelence 65 tehát a 3. és 4. ábrákban mutatott mindkét módon beépíthető, tehát megvan a lehetősége, hogy a szelencét mindenütt úgy alkalmazzuk, hogy — mint azt a 2. ábra mutatja — kívülről ne legyen lát- 70 ható. A sapka zárt végére második, vékony (11) sapka van feltolva, amelynek megfelelő fenéknyílása van és amely szűrőtest, pl. (6) sapka fenekének külső oldalán elrendezendő nemeztárcsa felvéte- 75 lére szolgálhat. A szerkezet következőképen működik: A könnyű anyagból készült, fészkükre felfekvő és pontosan illő (10) golyók az ablaktáblák közötti teret szorosan lezár- 80
