96427. lajstromszámú szabadalom • Fúvóka a Fourcault-féle húzó eljáráshoz

Megjelent 1929. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96427. SZÁM. — XYII/e. OSZTÁLY. Fúvóka a Fourcault-féle húzó eljáráshoz. Mühliiigr-Union üveg-ipar r.-t. Settenz (Csehszlovákia). A bejelentés napja 1927. évi október hó 6-ika. Csehszlovákiai elsőbbsége 1927. évi március hó 10-ike. Táblaüvegnek a Fourcault-féle eljárás szerint való húzásánál nagyfontosságú, hogy a húzott lapnak vastagsága a tábla egész szélességében egyenletes legyen. A 5 vastagságeloszlás teljesen a fúvóka húzóit asítékának alakjától függ. Az üveg magából a fuvókából ömlik ki, minthogy munkaközben a hasíték a tulajdonképeni üvegfelület alá van szorítva, úgyhogy 10 hidrosztatikus nyomáskülönbözet keletkezik. Az üvegnek a hasítékból való kilépési sebessége tehát elméletileg mindenütt egyforma. Ha a hasíték bősége állandó, ahogyan az eljárás kezdetén választva volt, 15 úgy a hasíték egész hosszában egyenlő mennyiségű üvegnek kell kilépni. A kiömlő üvegre a hasíték elhagyása után azonban rögtön hat a felületi feszültség és a felület csökkenésének ismeretes 20 módján a szélrészek behúzását idézi elő. Ennek következménye, hogy a fúvóka fölött néhány centiméterre a szélrészeken az üveg lényegesen vastagabb lesz, mint középen. Amint az üvegszalag a lehűlt 25 zónából kilép, a vastagságnak ez a különbözete még nagyobb lesz és továbbá is fennmaradt, minthogy ezen időpontban az üveget gyakorlatilag már megmerevedettnek kell tekintenünk. Ebből látható, 30 hogy ha az egész hossz mentén a hasíték egyenlő szélességű, akkor olyan üvegtáblát nyerünk, mely a szélrészeken a középrészekhez képest lényegesen vastagabb. Ezen hátrányt az eljárás kezdetén azon-35 nal felismerték és megkísérelték, hogy üvegmasszának a tábla szélén való összezsugorodását a hasítéknak a végeknél való trapézalakú megszűkítésével egyenlítsék ki. Ezáltal tényleg sikerült is a vastagságban a legnagyobb különbségeket kikü- 40 szöbölni. Azonban ily módon sem lehetett egyenlő vastagságú lapot elérni, minthogy a trapézalak a felületi feszültség hatását nem tudta kellőképen kiegyenlíteni. A felületi feszültségnek a viskose üveg- 45 masszára gyakorolt hatására irányuló beható kísérletek a fuvókakiképzésnek jelenlegi további tökéletesítéséhez vezettek, mely tökéletesítés meglepő eredményt hozott létre, minthogy a hasíték új formájá- 50 nak gyakorlati kipróbálásánál az egész tábla szélességében egészen a szélekig teljesen egyenletes üvegvastagság jött létre, A számítások és kísérletek azt mutatták, hogy ez csak akkor érhető el, ha a 55 hasítéknak a végeken való szűkítését oly módon visszük végbe, hogy nemcsak a hasítékbőséget tartjuk a végeken lényegesen kisebbre, mint a középső részen, hanem a hasítékvégeknek a hasíték középrészéhez 60 való csatlakozását görbékkel hozzuk létre, melyek paraboladarabokból állanak és tetőpontjuk a (B) érintkezési pontban fekszik, tengelyük pedig (B—B)-ben van, mimellett a hasíték (d) végbősége az ál- 65 landó (b) hasítékbőség 0.55—0.65 résznek felel meg és a parabolaágak (a) hossza (a kipróbált üvegösszetételeknél) körülbelül 250—300 mm.-t tesz ki. A rajz 1. ábrája a fuvókából kilépő megkeske- 70 nyedő üvegszalagnak alakját mutatja, a 2—4. ábrák az eredeti formájú, a jelenlegi és az új formájú fuvókahasítéknak felülnézetét mutatják vázlatosan a megfelelő üvegszalagkeresztmetszetekkel, me- 75 lyek kissé túlozva vannak rajzolva. Az 5. ábra pedig a hasítékvégek kiképzését mutatja nagyított léptékben a (B) pontok-