96363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulózának gyengén elfásodott növényekből mint gabona-, tengeri-, rizs-, len-, bambusz-szalmából nádból és hasonló növényi anyagokból való előállítására
Megjelent 1929. évi november hó 3 -án . MAGYAR KIRÁLYI <MmSm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96363. SZÁM. — IYh/1. (XIII a) OSZTÁLY. Eljárás cellulózának gyengén eUásodott növényekből, mint gabona-, tengeri-, rizs-, len-, bambusz-szalmából, nádból és hasonló növényi anyagokból való előállítására. Braun Carl Alfréd igazgató Berlin-Lichterfelde-Ost. A bejelentés napja 1928. évi április hó 7-ike. Franciaországi elsőbbsége 1927. évi jnlius hó 4-ike. Cellulózának gyengén elfásodott különféle növényi anyagokból, pl. gabona-, tengeri-, rizs-, stb. szalmából való előállításával már évtizedek óta kísérleteztek, 5 anélkül, hogy a legtöbb esetben kielégítő eredményt tudtak volna elérni. Ebből az okból kifolyólag cellulózának gyengén elfásodott növényekből való előállítása mostanáig nem nyert semmiféle különös 10 gyakorlati jelentőséget, ha összehasonlításul a cellulózának fából való előállítását vesszük tekintetbe. Schacht ajánlotta tudvalevően elsőnek, cellulózának szalmából és hasonlóból való 15 előállításánál, nagy monoszulfit tartalmú, többé vagy kevésbbé erősen alkalikus monoszulfit-lúgoknak alkalmazását, mim ellett a nátronsók a szennylúgok besű rítése és elégetése által újból kinyeren-20 dők. Az ömlesztési gólt szulfittirozásánál nyert lúgokból keletkező nátriumthioszulfát emellett egyidejű használatba kerül. Ezután további eljárások egész sorát ajánlották, amelyek szintén a nátrium-25 monoszulfitot, a legkülönbözőbb módokon használták és bizonyos tekintetben hala dást is jelentettek, mivel a vegyszerek felhasznált mennyisége ezen eljárásoknál csökkent és a főzési idő, — amely a 30 monoszulfit használatánál hosszabb, mint az előzetesen ismert nátron-vagy nátron -szulfát eljárásnál, — lerövidíttetett. A legújabb időben azután a klórozó eljárásokat ég azon eljárásokat ajánlották, 35 cellulózának szalmából vagy hasonlóból való előállítására, amelyeknél mint feltárószerv salétromsav kerül alkalmazásba. Bár ezen eljárások egynémelyike bizonyos, ha nemi is különösen fontos gyakor- 40 lati jelentőséget ért el, azért ezek az eljárások még sem tudták a régi nátron-, illetve a nátronszulfát-eljárást kiszorítani, annak ellenére, hogy a régi, ismert eljárásokkal kapcsolatos költséges beren- 45 dezés, továbbá a káros és elkerülhetetlen szag, ezen régi, ismert eljárások elterjedését gátlóan befolyásolták. Azonban a gazdaságosság és a szennylúgok majdnem teljes elkerülése ezen régi eljárások- 50 nak minden más, ugyanezen célra ajánlott, illetve használt eljárással szemben döntő előnyt biztosítottak. Az összes újabb eljárások közül kétségtelenül a legtöbb kilátással kecsegtet a 55 388,998. vagy a 400,858. számú német szabadalmi leírás szerint a monoszulfit lúgok használata, maróalkáliák és alkálikarbonátok keverékében, gyorsító és feltáró szerekkel kapcsolatban, mint ahogy azok 60 ezen nyomtatványokban meg vannak nevezve, feltéve, hogy sikerül a felhasználandó vegyszerek mennyiségét, megfelelő összeállítás által, annyira csökkenteni, hogy elégséges feltárás, kielégítő fehérí- 65 tőképesség és a legjobb rostminőség éressék el. Mivel a monoszulfit eljárás minden további nélkül a szalma-cellulózaelőáilításnál általánosan használatos berendezésekkel megvalósítható, tehát az egy- 70 szerű szulfittirozó teleptől eltekintve, külön berendezésekre nincsen szükség. Ezen eljárás bevezetésének további feltétele, a visszanyerő telepnek, az összes nehézségeivel együttes elkerülése, mivel, 75 ha nem is főzési folyamatnál, azonban a
