96353. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagyfeszültségű vezetékek mentén való nagyfrequenziájú távbeszélésre két hullámon, ellenbeszéddel és hullámcserével

Megjelent 1929. évi november hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 96353. SZÁM. — VII/j. OSZTÁLY. Berendezés nagyfeszültségű szabadvezetékek mentén való nagyfrekvenciájú távbeszélésre, két hullámon, ellenbeszéddel és hullámcserével. Telefunken-Gesellschaft für Drahtlose Telegraphie 111. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1927. évi január hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi február hó 26-ika. Villamos telepeken használatos nagyfrekvenciájú távbeszélésnél több telefonállomást rendesen a rendelkezésre álló nagyfeszültségű vezetékek útján kötnek 5 össze egymással. Gazdaságossági okokból a berendezést ilyenkor úgy képezik ki, hogy a beszédközvetítésre valamennyi állomás között ugyanazon hullámokat használják. Mivel az üzem legtöbbször ellen-10 beszédes, az összes állomásokon közös hullámpárt kell használnunk. Ha azt kívánjuk, hogy mindegyik állomás valamennyi többi állomást hívhassa, akkor felmerül a hullámcsere szükségessége, a jelen eset-15 ben az adó és a vevőhullám keresztezése. Biztonság okából a nagyfrekvenciájú kapcsolást úgy választjuk, hogy a szabadvezeték áramköréből veszedelmes feszültségek a nagyfrekvenciájú apparátus ala-20 csony feszültségű köreibe át ne juthassanak. A szabadvezeték áramkörei alatt értendők egyrészt maga a tulajdonképeni szabadvezeték, másrészt pedig e vezetéket a nagyfrekvenciájú apparaturával csatoló 25 vezetékek, p. o. a csatolókondenzátorokon át vezetett csatolóvezetékek. E célból eddigelé az adó és a vevőkészülékeket sekundár körökön át a kívánt feszültségbiztosítással csatolták a szabadvezeték. 30 áramköreihez. Ha tehát valamelyik nagyfrekvenciájú apparaturában a hullámot cserélni, vagyis a jelen speciális esetben az adó- és a vevőhullámot keresztezni kívánjuk akkor nemcsak a csatolt sekundar-35 köröket, hanem magukat a szabadvezetékek áramköreit is át kellene kapcsolni. Az üzembiztonság kedvéért a szabadvezeték áramköreit átkapcsoló relaisket úgy kell kiképeznünk, hogy az esetleg fellépő nagy feszültségeket elbírják. Tehát külön- 40 leges szerkezetű relaisket kellene alkalmaznunk. A találmány célja ily relaisk általában való mellőzése. Célja továbbá az is, hogy a szabadvezeték áramkörei között minden 45 átkapcsolást feleslegessé tegyünk. A feladat természetesen megoldható volna azáltal, hogy a csatlakozóvezetékeket a használandó vivőfrekvenciákra szándékosan nem hangoljuk. Lehangolás alatt 50 a jelen esetben a csatolási kapacitásnak a nagyfrekvenciájú apparatura impedanciája által való fáziskompenzatióját értjük, még pedig a vivőfrekvenciával szemben. Ily módon azonban csekély hatásfo- 55 kot érnénk el, valamint a szomszédos telepek kapcsolásában beálló változások növelnék a nagyobb zavaró befolyások lehetőségét. Ez okból célszerű, ha a csatoló vezeté- 60 keket, azaz a nagyfrekvenciájú készülékek csatolására szolgáló, a szabadvezetékek között elfektetett összekötővezetéke ket hangoljuk. A vevőképesség maximumát tudvalevően akkor érjük el, ha e csa- 65 tolóvezeték ellenállása a szabadvezeték hullámellenállásával össze van egyeztetve, ha tehát a szabadvezetékeknek a csatolóvezetékekkel való összekötését létesítő csatlakozó kondenzátoroknak a 70 vivőfrekvenciára való lehangolása által hullámellenállás jellegük van. Hogy a vevőképesség minden esetben kedvező legyen, ezt a hangolást az alkalmazandó