96200. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foliák, filmek, szalagok és más efféle képződményeknek viszkozéból és más cellulózaoldatokból való előállítására

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI jSEglL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96200. SZÁM. — XIVa/1. (IVh/1., IX/h.) OSZTÁLY. Eljárás fóliák, filmek, szalagok és más efféle képződményeknek viszkózéból és más cellulozaoldatokból való előállítására. Wolff & Co. Kommandit Gesellschaft auf Aktién cég* Walsrode, Dr. Czapek Emil vegyész és Weingrand Richárd oki. mérnök Walsrode melletti Bomlitz. A bejelentés napja 1927. évi augusztus hó 11-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi szeptember hó 13-ika. Cellulózafoliáknak cellulozaoldatokból való előállításánál ezidőszerint két, elvileg egymástól különböző eljárást alkalmaznak. Ezen eljárások egyike abban áll, 5 hogy a cellulózaoildatokat széles, tölcséralakú száj csövön bocsájtják a lecsapató' folyadékba. A cellulózaoldat., mely a lecsapató folyadékban koagulál, eleinte mechanikai befolyásokkal szemben még nagyon 10 érzékeny, miért is szükséges, hogy a további keményítő fürdőkön való átvezetését nagyszámú, közel egymás mellett fekvő henger segélyével végezzük. Ez esetben a nagyszámú henger ágyazása, mely henge-15 rek részben savas folyadékokban foglalnak helyet, rendkívül nagy nehézségeket okoz. Az ez eljárás szerint készített cellulózafoliák azonkívül szabálytalan zsugorodás folytán tetemes hólyagképződést 20 mutatnak a koagulálásnál, amiből különbaző hátrányok származnak, pl. a fóliák tökéletlen optikai és mechanikai homogenitása. A többi eljárás abban különbözik elvileg 25 az első eljárástól, hogy öntőalátét segélyével dolgozunk. Ezáltal, ellentétben a fent leírt eljárással, fényes és nagyon homogén filmet kapunk. Az öntőalátéttel dolgozó eljárások hátránya az, hogy technikai ke-30 resztülvitelük rendkívül nehéz. A kicsapandó anyagból könnyen oly maradékok tapadnak az öntőálátétre, melyek nincsenek teljesen kicsapatva. Ez okból mindenféle tisztítókészülékeknek az öntőalátéten 35 való elrendezését javasolták. így pl. az öntőalátét tisztítására vakarókat és keféket, valamint bonyolult kaparókészülékeket alkalmaznak. További eljárás oly módon törekszik a tisztátlanságok tapadását kiküszöbölni, hogy az öntőalátétet, a cel- 40 lulózaoldat ráhelyezése előtt, zsírral kenik be. Ezek a tisztítókészülékek természetesen nagyon megnehezítik a munkát és sohasem járnak teljes eredménnyel, minthogy pl. félig kicsapatott anyagnak már 45 egész csekély maradványai, vagy a helyenkint átdiffundált kicsapófürdő elegendők ahhoz, hogy az egész munkafolyamatot tönkretegyék. A tapadás hátránya, ismert módon, az- 50 által kerülhető el, hogy az öntőalátétet a eellulózaoldat ráhelyezése előtt kicsapó anyaggal egyenletesen megnedvesítjük, úgyhogy a cellulózaoldat ráhelyezésekor alulról azonnal beáll a kicsapódás, mely 55 iaz öntőalátéten való tapadást megszüntetni van hivatva. A gyakorlatban azonban kitűnt, hogy különösen nagyobb munkasebességeknél nem könnyű az öntőalátétet oly csekély mértékben és oly egyen- 60 letesen a ki csapóanyaggal megnedvesíteni, hogy a folyamat mindig egyformán és normálisan menjen végbe. Különösen m©g kell akadályozni, hogy a nedvesítés folytán az öntőtölcsér alatt, oly erős ki- 65 csapódás menjen végbe, hogy a tölcsér szájcsöve beduguljon. Hosszadalmas és fáradtságos kísérletek egész sora már most a következőikben leírt egyszerű eljárásokhoz vezetett, mely 70 ugyancsak öntőalátéttel dolgozik, de emellett a fentemlített hátrányok egyikét