96199. lajstromszámú szabadalom • Cserép ereszcsatorna

— 4 — addig menesztetik, míg a központosító szerkezet (2a. ábra) (35) felfogórúgójába ütközik, melynek két (24) és (25) központosító pofája ez alatt a (13) fordulósínnek 5 és a (21) ablaksínnek mozgási irányához képest merőlegesen mozog előre. A (24) központosító pofának (35) felfogórúgóján fekvő testet már most (24) központosítópofa a (13) fordulósínről a (21) ablaksínra 10 tolja, míg egyúttal a második (25) központosítópofa az ellenkező oldal felől közeledik és a test ily módon a két (24) és (25) központosítópofa közé kerül. Ezeknek egymástól való távolságát a megra 15 gadott test nagysága állapítja meg. Ha ez csekély, akkor (24) és (25) központosítópofák megfelelő közelségbe jutnak egymáshoz, ahol is (28) hasábot a (26, 27) oldalrészek csúszó felületei annyira vissza-20 tolják, hogy a megragadott test a (24) ós (25) központosítópofák fölös nyomását felveszi. Nagyobb testeknél a (24) és (25) központosítópofák mozgása tekintetében ez természetesen valamivel korábban áll 25 be, amikor is a (28) hasáb természetesen kevésbbé tolatik ki. A (24) és (25) központosítópofák ilymódon kényszermozgást végeznek, de mozgásuk, megfelelően elrendezett rúgók folytán, mégis rugalmas. 30 Ha a test már most ily módon részarányosán foglal helyet a (23) ablak alatt és pl. kávészemek esetén, az előbb ismertetett átfektetés folytán, mindig lapos olda. Ián fekszik, akkor ebben a helyzetben való 35 rögzítése céljából mechanikailag megemeltetik és a függélyes irányban moz gatható, rúgóhatás alatt álló (29) tolórúd útján az ablakhoz szoríttatik, melynek lö ketét éppen az említett rúgóhatás folytán 40 maga a megemelt test határolja, minek következtében a test meg nem sérülhet. Minthogy a (29) tolórúd és (23) ablak közepe pontosan egymás fölött fekszik és (24) és (25) központosítópofák, csukott ál•45 lapotban körülveszik a (29) tolórudat, a test legszabatosabban központosítva szoríttatik a (23) ablakhoz. Ez szükséges, hogy a testnek a fényforráshoz és más optikai berendezésekhez képest abszolút 50 egyértelmű helyzetet adjunk. A (35) fényforrás sugarainak (3. ábra a (36) gyűjtőlencsén át a (37) homorútükörre és innen a (23) ablakra, illetve az azon rögzített testre való vetítésével, a (23) ablak által 55 határolt kivágása minden oldalról egyenletesen van megvilágítva. A test által visszavert fény azután, a (37) homorútiikörnek (38) áttörésen át, a (39) tárgylencsére vetíttetik, mely a fényt a (41) fotoelektromos cellának fényérzékeny (40) 60 rétegén összegyűjti. A (23) ablaknak tükrözően kiképezett pereme a szétszórtan visszavert fényt távol tartja a (39) tárgylencsétől. A fotoelektromos (41) cella (39) tárgy- 65 lencséjének sugárkévéjében elrendezett (42) ellenző, mely (23) ablakhoz viszonyítva úgy van méretezve, hogy csak a testkivágás által szétszórtan visszavert fény jut a fotoelektromos (41) cellába, a 70 többi, különösen pedig a (23) ablak pereme által visszavert fénysugarat lefogja. A fotoelektromos (41) cella előtt elrendezett (43) fényszűrőt azért és úgy hangoljuk, hogy a fotoelektromos (41) céllá- 75 nak érzékenységi görbéje kb. egyenlő legyen az emberi szem fiziológiai érzékenységének görbéjével, illetve, hogy a létesítendő fotoelektromos effektusok, kon traszhatások folytán, maximumot érje- 80 nek el. Egyes testek, pl. a kávészemek, különböző alakjuk folytán nem töltik ki teljesen a kerek (23) ablakot, hanem a kávészem két hosszoldalán, a szem és az ab- 85 lakperem között egy-egy, a szem által ki nem töltött hasíték marad meg, mely a szem fekvése szerint különböző. Ha a (23) ablakon át látható szemkivágást egyoldalasan tesszük ki normális megvilágításnak 90 és a szemkivágást fotometráljuk, akkor bizonyos fényértéket kapunk. Ha a (23) ablakot a kávészemmel együtt oly módon forgatjuk, hogy a viszonyok változatlan megtartása mellett, a forgatás folytán 95 csupán a kávészem iránya változik, úgyhogy hosszoldalai helyébe annak rövid oldalai lépnek, vagy pedig a szem e két határhelyzet közötti helyzetet foglal el, akkor a ki nem töltött hasítékok változott 10( helyzete folytán más fotometrálási eredmény keletkezik, vagyis azonos szem és egyébként változatlan optikai elrendezés ellenére más mérési, tehát fajtázási eredményt kapunk. Ez a hibaforrás, mely a 10." berendezésnek hibátlan működése szempontjából rendkívül fontos, a találmány szerinti elrendezés folytán teljesen ki van küszöbölve. Az ismertetett elrendezések következte- ll( ben a testek pontosan azonos feltételek mellett világíttatnak meg. Minden egyes test felületéből, mely test mindig pontosan centrikusán szorul alulról a (23) ablakhoz, állandóan a (23) ablak által hatá- 11; rolt, egyrészt a fényforrástól, másrészt a fotoelektromos (41) cellától változatlan távolságban fekvő kivágás világíttatik