96192. lajstromszámú szabadalom • Ragacs, különösen elektromos izzólámpák alzatinak megerősítésére

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96192. SZÁM. — Vll/h. OSZTÁLY. Ragacs, különösen elektromos izzólámpák alzatainak megerősítésére. Patent-Treuhand-Gesellschaft für elektrische Glühlampen m. b. H. cég Berlin. A bejelentés napja 1928. évi február hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi április hó 21-ike. Az alzatoknak az elektromos izzólámpák üvegburáin való megerősítésére hasszabb idő óta sokszor műgyantákat tartalmazó ragacsokat használnak. Ezeket oly módon 5 állítják elő, hogy a szilárd műgyantákat nem túlságosan nehezen elpárologtatható oldószerekben, célszerűen spirituszban oldják és ez oldatot finom por alakú töltőanyagokkal, többnyire őrölt, terméskal-LO ciumkarbonáttal keverik. Használták azonban már ragacs gyanánt a poralakú műgyantákat közvetlenül a porrá őrölt töltőanyagokkal és vízzel keverve. Ismeretes továbbá az olvasztott műgyantáknak oldó-15 szer nélkül, alkalmas töltőanyagokkal való használata. Mintegy száz fokra való hevítés által a folyékony vagy pépszerű, az alzatba kent ragacsanyagból kihajtjuk az oldószer, illetve szilárddá tesszük a ragacs!0 anyagot, úgyhogy a többnyire sárgarézbádogból készült alzatok, rendszerint jól tapadnak az izzólámpák üvegburáin. E munkamód azonban néhány különös esetben nem kielégítő arra, hogy a ragacsot 25 szilárddá tegye. így pl. az alzatok könnyen meglazulnak, ha, amint ez a szokásos munkamódnál némelykor előfordul, az elgőzölögtetett oldószer egy csekély része az izzólámpa nyakába beforrasztott talpcső 30 hidegebb részeiben folyadék alakjában kondenzálódik és a lámpáknak az alzatragasztógépről való levétele után a lámpáknak oldalirányban való billentése folytán a likacsos ragacsanyagba visszafolyik. A 55 különös igénybevétel néhány más esetében sem kielégítő az ily módon szilárdított ragacs ellenállóképessége. így pl. nem kielégítő a ragacs tartóssága nedves helyiségekben és különösen hajókon a nagy mértékben tengervíztartalmú, levegővel való 40 érintkezés folytán. A találmány célja e műgyantákat tartalmazó ragacsokat sokkal fokozottabb mértékben szilárddá tenni, mint ez eddig elérhető volt, úgyhqgy az e ragaccsal készült 45 lámpák az alzat szilárdsága tekintetében fokozottabb követelményeknek felelnek meg. A találmány végcélja tehát az, hogy a ragacsban szilárd alakban mint por vagy folyékony állapotban vagy oldatban levő 50 többé-kevésbbé kondenzált műgyantákat ann,yira kondenzálni, hogy a szokásos szerves oldószerekben egészen vagy majdnem oldhatatlanokká válnak. Ezt a találmány szerint azáltal érjük el, hogy a műgyantát 55 tartalmazó ragacshoz szánitszándékosan kondenzáló szereket adunk, mint amelyek a műgyanták előállításánál ugyan már önmagukban véve ismertek és használtatnak, pl. a nátrium,, kálium, ammóniák karbo- 60 nátjai, az alkali- és földalkalif érnek hydroxydjai, ammóniák, hydroxylamin, szerves aminők, pyridin, karbamid és más amidok Különösen alkalmasnak bizonyult a hexametiléntetramin hozzáadása, melyet 65 tudvalevőleg formaldehydből, mely a műgyanták előállításánál a kiindulási anyagok egyike és ammóniákból állítunk elő. Hasonló jó hatások érhetők el kondenzálóan ható anyagok vegyületeivel, melyek a mű- 70 gyanták képzéséhez való másik alkatrészt, nevezetesen fenolokat tartalmaznak, így pl. fenolkalciummal. Ha ez anyagokból egy kis mennyiséget pl. 1—2%-ot vagy még kevesebbet adunk a ragacshoz, akkor a ra- 75 gacs lekötéséhez fellépő melegedés közben a műgyanta kondenzációja annyira hajtatik, hogy teljesen vagy majdnem oldhatat-