96131. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes masszálókészülék

Meg-jelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 91)131. SZÁM. — vn/e. OSZTÁLY. Egyetemes masszáló készülék. Dr. Lengyel Imre orvos Budapest. A bejelentés napja 1927. évi julius hó 22-ike. A masszálásnak tudvalevőleg több fokozata van aszerint, amilyen testrész maszszirozásáról van szó, illetve amilyen természetű az a rendellenesség vagy beteg-5 ség, amely kezelendő, illetve gyógyítandó. E különféle fokozatok, illetve műfogások (simogatás vagy „effleurage", dörzsölés vagy frikció, kisajtolás, gyúrás vagy „petrissage", ütögetés vagy „tapotement" 10 és végül a vibrációs masszázs), kézzel való foganatosítása meglehetős szakértelmet igényel, de e feltétel teljesítés© mellett sem eléggé pontos és megbízható, mert úgy a masszírozó, mint a kezelendő egyén 15 tekintetében egyénről-egyénre változó körülményekkel állunk szemben és a kézzel való masszírozás mindkét félre meglehetősen fárasztó. Ezért mindinkább előtérbe lépett az a törekvés, mely a masszirozás-20 nak mechanikai foganatosítására irányul, melynél csak a megindítás és felügyelet kíván emberi beavatkozást, míg a folyamatos kezelést az emberi kezeket helyettesítő gép vagy készülék természetesen auto-25 matikusan végzi. Az ezen célra szolgáló eddigi készülékek azonban nem feleltek meg eléggé a gyakorlati masszázs, illetve a gazdaságosság feltételeinek, mert noha részben meglehetősen költségesek voltak, 30 működésük nem volt eléggé hatékony és nem voltak minden testrósz, illetve rendellenesség számára egyaránt hozzáférhetők. miért is a különböző céloknak úgyszólván mindegyikére külön-különfajta 35 készülékek szolgáltak; minden eddigi készüléknek közös hiánya volt azonban az, hogy nem voltak pontosan beszabályozhatok a testrészek (vagy ugyanazon testrész) esetről-esetre változó mérvű és jellegű rendellenességeinek, illetve ezeken 40 belül az egyénről-egyénre változó kezelési feltételeknek megfelelően. így pl. ismeretesekké váltak már bedörzsölendő olajat tartalmazó teknőbe részben bemerülő, folytonos körpalástú 45 egyszerű forgókorongok vagy dobok, melyeknek alkalmazási területe meglehetősen korlátozott, használatuk pedig kényelmetlen volt. Javaslatba hoztak már továbbá külsőleg a lombfűrészhez hasonló, 50 kézben tartandó készülékeket (ahol is a í'űrészcsík helyébe forgó hossztengely és az utóbbinak hosszában egymás mellett elrendezett, váltakozva kiálló kis bütykök sorozata képzelendő), melyek ugyan 55 aránylag hatásos dörzsölő, illetve váltakozva ütögető munkára voltak képesek, de bizonyos testrészek kezelésére:, illetve bizonyos irányokban való munkára, pl. a lábszárnak, hosszirányban való folytonos, 60 hatásos gyúrására alkalmatlanok voltak. Leginkább elterjedtek még a kézifogantyús, villaalakú tartóban forgathatóan ágyazott, egyetlen hengerből vagy hengerpárból (görgőből vagy görgőpárból) álló 65 készülékek, melyeknek símahengeres fajtája szintén csak egészen korlátozott, felszínes hatású volt, míg az ú. n. punktrollerek, melyeknél a hengerpalástok mélyedéseknek (ú. n. szívómélyedéseknek) soroza- 70 taival voltak ellátva, az utóbbiak révén legfeljebb a bőr izgatása útján némileg fokozták a vérkeringést, de a mélyebb rétegekre való behatolást (szétgyúrás, eloszlatás, felszívódás előidézése stb.) szín- 75 tén nem voltak képesek kifejteni. Végül meghatározott, külön célokra alkalmaztak már speciális készülékeket, pl. a válta-