96113. lajstromszámú szabadalom • Szifonfej
Megjelent 1929. évi november hó 2-án . -I AGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96113. SZÁM. — XVIII/d. OSZTÁLY. Szifónfej. Dr. Grftnfeld Andor magántisztviselő és Schwarzkopf Henrik szifonfejkészítő mindketten Budapest. A bejelentés napja 1927. évi szeptember hó 23-ika. A találmány tárgyát tevő szifónfejben a szelepet membrán helyettesíti, amely a szifóncső és a kifolyó között a közlekedést közvetítő betétdarabnak oly át-5 ömlési nyílását, amely a betétdarabnak a szifóncsővel állandóan közlekedő részéből annak a kifolyóval állandóan közlekedő részébe vezet, zárja és nyitja. A membrán és a betéttest a találmány értelmében ak-10 ként rendezhetők el, hogy a membránt maga a betét tartja befogva és pedig olyképen, hogy a palackról levett szifónfejből a membrán egyedül a betétnek eltávolításával, tehát anélkül, hogy a szifónfej nek 15 egyéb szerkezeti részeit megbolygatnék, kicserélhető. A találmány továbbá lehetővé teszi, hogy a szifónfej testét és a betétet porcellánból vagy efféléből készítve megakadályozzuk, 20 hogy a szénsavas ital bárminő fémrésszel is érintkezésbe jusson. A találmánynak kiviteli példáját feltüntető mellékelt rajzon az 1. ábra a szifónfejnek függőleges hossz-25 metszete, a 2., 3. és 4. ábrák pedig a betétet elkülönítve tüntetik fel oldal-, felül-, ill. alulnézetben. Az 1. ábrán (5) jelzi a palackot és (6) az 30 ennek (7) pereme alá nyúló szokásos kétrészű fémgyűrűt, amelyre csavarolódik a szifónfejnek célszerűen porcellánból készített (8) teste. Az utóbbinak centrális hengeres (9) ürege, amely a kétrészű (6) gyűrű 35 külső csavarmeneteire illő belső csavarmenetekkel van ellátva, kisebb átmérőjű centrális hengeres (14) üregben folytatódik. Az ekként előálló gyűrűalakú (10) felfekvési felület és az (5) palack felső széle közé fogódik be a szifónfej felcsava- 40 rásakor a (11) szif öncsőnek célszerűen gumiból készült (12) pereme, amely csőcsonkalakú (13) nyúlványával szorosan rá van húzva a (11) cső felső végére. A (14) üreg még jóval kisebb átmérőjű centrális 45 (15) furatban folytatódik, amely a szifónfej felső végén ismét kiszélesedik. A (14) üreg felső végén keletkező gyűrűalakú (16) felfekvési felület és a (14) üregbe csavarolt, a találmányra legjellemzőbb, (17) betét- 50 dugó közé fogódik be a (18) membrán, amely célszerűen egyszerű kis gumikorongból áll. A (17) betétdugó a (11) szifóncső folytatását alkotó centrális (19) furattal, felső felületén pedig az utóbbival koncent- 55 rikus gyűrűalakú (20) vályúval van akként ellátva, hogy a (19) furat és a (20) vályú között a (17) betétdugónak a (18) membránt befogó felső szélénél kissé mélyebben fekvő gyűrűalakú (21) zárófelület 60 keletkezik. A (17) betétdugónak csavarmenetes külső köpenyfelületén, a (8) szifónfej testben kiképezett (23) kifolyó belső végével egy magasságban, körülfutó (22) csatorna van kiképezve, amely (24) furat 65 révén állandó közlekedésben van a (20) vályúval, de valamely kerületi pontján állandóan közlekedik közvetlenül a (23) kifolyó belső végével is, tehát biztosítja a közlekedést a (20) vályú és a (23) kifolyó 70 között, bármilyen kerületi pontra is esik a (17) betét becsavarolása után a (24) furat alkotta átömlési csatorna. A (15) furatba kis (25) fémdugattyú és e fölött (26) csavarrúgó van beillesztve. A 75 rúgó a (15) furat kiszélesedő végébe becsavarolt (27) süveg és a (25) dugattyú között összenyomódik és a dugattyú közvetítésével
