96043. lajstromszámú szabadalom • Gép elektromos izzólámpák tartóinak a tartóállványba való beillesztésére

- 3 — (13) peckein van vezetve és felső oldalán egy második, villaalakú (14) tolattyút tart, melyet a (15) rúgó az alsó (11) tolatytyúval utánaengedően köt össze. A felső 5 (14) tolattyú mellső vége a (9) áramhozzávezető huzalok lehajlítása céljából orrszérűén le van rézselve. A helytálló (10') ágyazó lapon elrendezett (16) ellenfelület a (14) tolattyú orrának megfelelően van 10 lerézselve. A helytálló (10') ágyazó felület (17) peekéhez továbbá két (18) visszahúzó rúgó van erősítve, melyek a (11) tolattyúnak oldalt kinyúló (19) léceire hatnak. A (19) lécek a (11) tolattyúból felfelé is ki-15 nyúlnak és a felső (14) tolattyú (20) hasítékaiba fogódznak. Az (5) tar tó fej be illesztett tartóállványnak a (B) munkahelyzetbe való befutásánál a tartófej lesüllyed és pedig annyira, 20 hogy a (8) középtámasz és a lefüggő (9) áramhozzávezető huzalok a (16) ellenfelület és a (11., 14) tolattyúk mellső végei közötti térbe lépnek (3. és 4. ábra). A gép hajtószerkezete most pl. egy nem ábrá-25 zolt bünykös tárcsa segélyével a (21) tolórudat felfelé mozgatja, ami által a tolórúddal összekötött (22) szögemelő balfelé leng. Ennek következtében a (11) tolattyú és a (15) rúgó hatása alatt egyidejűleg a 30 felső (14) tolattyú is előremozog. A (14) tolattyú eltolódása következtében a (9) áramhozzávezető huzalok megragadtatnak, a (16) ellenfelülethez való szorítás folytán ferdén lehajlíttatnak és a csavar -35 vonalalakú világító test későbbi megerősítésére alkalmas helyzetbe hozatnak. Az egyidejűleg szintén előremozgatott (11) tolattyú a felső (14) tolattyú megállása, után a (15) rúgó összenyomása mellett M) még kissé tovább előremozgattatik, a (9) áramhozzávezető huzaloknak a (16) ellenfelület alámetszett (23) élein túlnyúló végeit lezárja és ezáltal mindkét áramhozzávezető huzalnak pontosan egyenlő hosszú-45 ságot kölcsönöz. Mihelyt a (21) tolórúdra gyakorolt nyomás megszűnik, a (18) rúgok először is a (15) rúgó tehermentesítése közben egyedül az alsó (11) tolattyút húzzák vissza. Abban a pillanatban, amikor 50 a (11) tolattyú (19) lécei a felső (14) tolattyú (20) hasítékainak jobboldali végéhez értek, a (18) rúgók hatása alatt a (14) tolattyú is visszafelé mozog mindaddig, amíg mindkét (11, 14) tolattyú újból a 55 kezdeti helyzetbe jutott. A tartóállványt felvevő tar tófej most ismét felemeltetik és ezt követőleg a következő munkahelyzetbe mozgattatik. A (C) és (D) munkahelyzetekben a (24, 25) előmelegítő és beforrasztó lángzók 60 vannak elrendezve, melyek a tartóállvány (8) középtámaszának alsó végét megolvasztják és a még beillesztendő tartóhuzalok felvételére alkalmassá teszik. Az (E) helyzetben a tartóhuzalok be- 65 illesztése, illetve beforrasztása magában véve ismert módon megy végbe. Az erre a célra szolgáló berendezés a (26) asztalból áll, melyen a beforrasztandó tartók számának megfelelő számú (27) huzal 70 készletcséve van ágyazva (5. ábra). Ezen esévékről egy-egy tartófej befutásánál a tartóhuzalok előállítására szolgáló huzalanyag a középső (28) üllő felé mozgattatik és a (8) középtámasz üveglencséjébe 75 való beforrasztás után a (29) kések útján pontos méretben levágatik. Az ezen. munkahelyzetbe jutó (5) tartófej lesüllyesztésénél a (8) középtámaszon függő üvegcsepp a (28) üllőhöz ütközik és általa 80 a (30) lencsévé (10. és 11. ábra) alakíttatik át, mely a készletcsévékről még le nem. ' vágott (31) tartóhuzaloknak sugárirány ban befelé irányuló végeit magába felveszi. Az (E) helyzetben elrendezett (32) 85 levegőfúvóka segélyével kevéssel a tartófej lesüllyesztése után az átalakított üvegcsepp lehűttetik, oly célból, hogy a beforrasztott és ezután a (29) kések útján levágott (31) tartóhuzalok helyzetükben 90 biztosan fogvatartassanak. Az (F. G) munkahelyzetek a (30) üveglencse további lehűtésére szolgálnak és azokon a tartóállványok megmunkálás nélkül haladnak át. 95 A következő (H) munkahelyzetben a tartóállványokon megerősítendő csavarvonalalakú világítótesteket az (Y) munkahelyen levő munkás sablonokra helyezi. A jelen esetben hét (33) sablon a (34) íoo forgótárcsa kerületén (1. ábra és 6—10. ábra) egyenletesen elosztva van elrendezve. Mindegyik sablon két, a (35) csavarorsók körül forgó, fogószerűen egymáshoz képest elmozgatható (36) fogó- 105 pofával van ellátva, melyek az azokat zárni törekvő (37) rúgó hatása alatt állnak. A (34) forgótárcsán megerősített (38) peckeken a (33) sablonokhoz képest tengelyirányban a (39) tolattyúk vannak 110 vezetve, melyeket a forgótárcsa (40) agyához erősített (41) rúgók rendszerint befelé, a forgótárcsa közepe felé húznak. A (36) fogópofák szabad végei között mindegyik (33) sablonon egy-egy (42) tömb 115 van megerősítve, mely a (39) tolattyú mellső (43) nyomófelülete számára ütkö-