96028. lajstromszámú szabadalom • Palackzár

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BERÓSAG ^llflSsí SZABADALMI LEÍRÁS 96028. SZÁM. — XVIII/d. OSZTÁLY. Palackzár. Moys Miklós hivatalnok Budapest. A bejelentés napja 1927. évi december hó 17-ike. A palackok szájára kupakalakúan rásajtolt, fémlemezből készült, eddigi palackzárak, úgy a palack elzárása, mint nyitása szempontjából és végül a palack-5 tartalom hamisításának meggátlása tekintetében, a gyakorlati követelményeknek, kellőképen megfelelni nem tudtak. Az ily fémkupakok egyik fajtájánál, a bádogból sajtolt és csipkés szélű, lapos 10 kupakoknál elsősorban hátrány mutatkozott, hogy a nyitás külön e célra szolgáló szerszámot, de mindenesetre valamilyen segédeszközt, pl. szöget vagy zsebkést igényelt, melyeknek használata gyakran 15 az üveg kicsorbulását okozta, amikor is az illető palackot nem lehetett újból tömítően lezárni. Ismeretesekké váltak ugyan e hátránytól mentes, vékony fémlapból, pl. aluminiumlapból készült, a palack 20 szájára és még a palacknyak bizonyos részére, tehát bizonyos hosszúságii palástfelülettel rásajtolt fémkupakok, melyek, palástjuk alsó, szabad szélének egy-egy pontján, még mélyebben lenyúló, a kupak 25 leszakítására szolgáló nyúlvánnyal voltak ellátva, a fémkupakok azonban, a rásajtolás alkalmával, az anyagtorlódás folytán ráncosodtak, összegyűrődtek, ez pedig megkönnyítette a hamisítást. Ugyanis az 30 üveg szájára ráncosán ráboruló fémlapot még sajtó nélkül is, azaz kézzel is könnyű (a palack tartalmának meghamisítása után) pótolni. A ráncos felület az ismeretes, több műveletben való, fokozatos saj-35 tolás vagy nyújtás révén elkerülhető ugyan, de az ily munkákra berendezett fémárugyárakkal szemben a palackoló üzemekben, ahol aránylag igen nagyszámú palacknak gyorsan és olcsón való 40 elzárásáról van szó, csak kézi hajtású, egyszerű sajtókkal az egy műveletben való rásaj tolás elégíti ki a gazdaságosság feltételét. A találmány szerint az eddigi ily palackzárak összes hátrányait hatásos módon, 45 azzal küszöböljük ki, hogy a kupaknak sajtolás útján való kialakítására szolgáló fémlap ama részében, mely a kész kupak felső, sík részének felel meg (a sajtolás előtt vagy azzal egyidejűleg), nyílásokat 50 vagy hasítékot képezünk ki, mely azután elejét veszi az anyagtorlódásnak, vagyis lehetővé teszi azt, hogy a kupak teljesen simán és tömítően szoruljon a palacknyak felső végére, illetve ennek oldalára. Emel- 55 lett, a találmány szerint, a hasítékot, célszerűen, akként alakítjuk, hogy a hasíték körvonala, illetve ennek egy része mindjárt a leszakító nyúlvány vagy fogantyú körvonalát alkossa, úgyhogy tehát a hasi- 60 ték létesítésekor, egyszersmind, kialakul a leszakító fogantyú is, így azután a hasíték helyén volt, kilökött anyag nem jelent külön anyagveszteséget, mert a leszakító nyúlvány kialakítása, természetszerűleg, 65 eddig is anyagveszteséggel járt. Az anyagveszteség azonban a találmány tárgyánál még mindig kisebb, mint az eddigi fémkupakoknál, mert a hasíték a fémlap sík részében, a középen van, míg az eddigi 70 leszakító nyúlvány a vele egy darabból való kupak palástrészének alsó szélétől nyúlt lefelé, tehát a kerületen (gyűrűalakban) végigmenő anyagveszteség állott elő. Ezenkívül a találmány szerinti leszakító 75 fogantyú, elhelyezésénél fogva, megfelelőbben használható, illetve célszerűbb leszakítást tesz lehetővé. Hogy az említett hasíték alkalmazása ellenére a palack szája teljesen zárva ma- 80