96025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényrostból készült cikkek nemesítésére tömény anorganikus bázisok segélyével

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI jHisE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96025. SZÁM. — XIVa/1. (XlV/'e.) OSZTÁLY. Eljárás növényrostból készült cikkek nemesítésére, tömény anorganikus bázisok segélyével. Melliand Marcel vegyész Heidlberg, mint Dubac Ottó heidlbergi lakos jogutódja. A bejelentés napja 1927. évi junius hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi jtmius hó 25-ike. Növényrostokból, pl. pamutból álló cikkek nemesítése nagyobb töménységű bázisok segélyével a munkaanyag többékevésbé messzemenő szerkezeti módosítáj sávaljár, mely általában az anyag elemeinek morfológiai, kémiai vagy flzikokémiai áthelyezkedésével is van egybekötve. Mindazon eljárásokat, melyek az ilyen célú kezelésre hideg anorganikus ) bázisokat használnak, ma meroerizáló eljárásoknak nevezik, tekintet nélkül az alkalmazott feszültségre, elő- és utókezelésre, stb., hacsak a strukturális változás, a fokozott fény ós szilárdság, illetve > kémiai szempontból a hydrocellulózák képződése s ezáltal a festőanyagok jobb és takarékosabb felvételének előfeltétele eléretik. Az iparban néha kiterjesztik ugyan ezen fogalmat a töménysavak be) hatágára keletkező termékekre is (amylozás), ez azonban tudományosan nem eléggé indokolt, hacsak nem gondolunk már hydrocellulózákat tartalmazó munkaanyag további kezelésére vagy amylált i anyagnak utólagos tulajdonképpeni mercerizálására. Ismeretes, hogy mercerizálni ismételten és az egyes munkafeltélek változtatása mellett lehetséges. így pl. tartós és kétszínű kreppcikkeket elő» nyösen létesíthetünk azáltal, hogy előmercerizált árura lúgrányomást alkalmazunk. Az ú. n. savmercerizálást természeténél fogva már kombinált eljárásnak kell tekintenünk. Hogy az ilyen kezelési i módoknál, melyeket Thies „progresszív mercerizálás"-nak nevez, milyen termékek keletkeznek, még nincs felderítve. Mindenesetre azonban e termékek a rostnak és a szövetnek jellegzetes merevséget kölcsönöznek, a rugalmasságot csökken- 40 tik s a gyűrődési hajlamot növelik. Thies (Neuzeitliche Waschprozesse, 2. Aufl., p. 11) megállapította, hogy a látszólagos szilárdságnövekedés dacára, a rost a képződött lebontási termékek folytán a mo- 45 sásban nem bír fokozott ellenállóképességgel. Megállapítást nyert már most, hogy különböző, pl. pamutszövetekből. mint munkaanyagból ' kiindulva, a munka- 50 feltételek szerint különböző és értékesebb — gyakran len- vagy selyemjelleggel bíró — anyagokat kaphatunk, ha két kezelést kapcsolunk egymással, melyek egyike az ismert mercerizálási eljáráso- 55 kon alapul, míg másikát rövidség kedvéért melianizálásnak nevezünk. Az ilyen termékek lényegesen más sajátságúak, mint az előző bekezdésben ismertetett gyártmányok. Jellegüket és értékes saját- 60 ságaikat a mosásban tökéletesen megtartják. Különösen érdekes, hogy az előbb említett cikkekkel, valamint a legtöbb textilgyártmánnyal ellentétesen, a mosásban nem mennek össze. A melianizált 65 anyagok kivétel nélkül rendkívül kevéssé hajlamosak a gyűrődésre. Melianizálás alatt már most oly eljárásokat értünk, melyek forró vagy forrásban lévő tömény anorganikus bázisok 70 rövid behatásán alapulnak, mi mellett a behatási időtartamot a nemesítendő munkaanyag és az elérendő anyagjelleg szerint kell megválasztani. Az eljárások tehát azonnal beszüntetendők, mihelyt a 75 kivánt strukturális vagy egyéb változás