96020. lajstromszámú szabadalom • Öntőgép könyvnyomdai célokra
— 64 — matricát, akkor az, oldallemezek mindegyikének akkora magassága lehet, mely a formalemez magasságának és a hetétlemezek magasságának összegével, egyenlő, 5 a betétlemezek pedig célszerűen kissé vékonyodó részből állhatnak, mely az oldallemezek egész hosszára, terjednek ki, avégből, hogy az öntőforma általános használatra alkalmassá váljék, vagyis 10 kicserélhető matricákhoz is használható legyen; hegy különböző nyomtatóképletekkel ellátott szedéselemeket állíthassunk elő, az oldallemezek, középső része ki van vágva, úgyhogy egymásnak meg-15 felelő kivágások létesülnek, melyeknek alapfelülete (a (113) oldallemeznél) (118)cal, illetve (a (114) oldallemeznél) (119)cel van jelölve. A (115) betétlemez,, (120)nál valamivel túlnyul a hátsó falakon, 20 hasonlóképpen a, (116) betétlemez (121)-nél kissé hátrafelé nyúl, a?az túlér a (113), ill. (114) oldallemezek két kivágásának mellső falán. E kinyúló (120) és (121) részek az, alább ismertetendő célra, szolgáló 25 ütközőket, alkotnak. A hátsó (114) oldallemez belső falán két (120') horony van kiképezve (13. és 20. ábrák), melyek kb. a hátsó (115) betétlemez hosszának felelnek meg- és a formalemez fentebb emlí-30 tett (90') bordáinak befogadására, szolgálnak. E hornyok természetesen fölöslegesek, ha bordákkal el nem látott formalemeztoldatot alkalmazunk. A hátsó (114) oldallemeznek mellső és 35 hátsó végfala kissé le van metszve, úgyhogy a (115) ős (116) betétlemezek, (122) és (122') végrészeiknél fogva, megfelelő kis darabbal túlérnek a (114) oldallemez lemetszett végein (22. ábra) és ezzel az 40 alább ismertetendő célra szolgáló ütközőket alkotnak. Az oldallemezekben kiképezett (118), ill. (119) alapfelületű, fentemlített kivágások mélysége kb. a (115) alaplemez magasságával, a (118), illetve (119) 45 alap felületek alatti cldalleniezrészek magassága pedig közelítőleg a formalemez magasságával egyenlő. A (118) és (119) alaplemezfelületek, mint a 22. és 7. ábrákból láthatók, célszerűen, kifelé kissé le 50 vannak rézselve, úgyhogy a matrica számára csak aránylag keskeny felfekvési felület marad meg és így megfelelően nagyobb fajlagos felületi nyomást érünk el. A mellső (113) oldallemez mellső vó-55 gében vízszintes (123) bevágás van, minek folytán a (124) végrész rugalmassá válik. A mellső (116) betétlemez a hátsó (115) betétlemeznél kisebb magassági!, hogy az öntött elemet sérülés nélkül hajthassuk ki. A (113) és (114) oldallemezeknek egy- 60 mással szembeniekvő oldalfelületeit hosszirányú (123') hornyokkal láthatjuk el (14. ábra), melyek csekély mélységűtek és közelítőleg ugyanazon magasságban fekszenek, mint a (118) és (119) a.Iapielüle- 65 telt. E hornyok arra szolgálnak, hogy finom odanőtt fémrészecskéket magáról az, öntvényről elvezessenek, ahelyett, hogy e részecskék külön elvála sztatnának és a matrica alatt felgyülemlenének; ily fi- 70 nom odanőtt részecskék némely esetben azáltal képződnek, hogy a matrica alapfelülete és a matricának a (118, 119) alapfelületekre való felfekvési felület? között véletlenül fém tódul ki. 75 Az öntőforma alaplemezének (94) főrésze, mindegyik végén, felfelé kinyúló (125) ütközővel van, ellátva, melynek (126)-tal és (127)-tel jelölt tulajdonképeni ütközőí'elületei a betétlemezek (122) és 80 (122') végrészeinek magasságában vannak, mihelyt, az öntőforma, az alaplemezzel össze van kötve. A 22. ábrán feltüntetett öntőformát az alaplemezre való ráhelyezés után hátrafelé eltoljuk mindad- 85 dig, míg a (122) végrész a hátsó (125) ütközőnek (126) ütközőfelületéhez, a, (122') végrész pedig a mellső (125) ütközőnek (126) ütközőfelületéhez nem szorul. Ezzel a formának öntőürege pontosan az öntő- 90 nyílás fölé állíttatik be; ez a helyzet a 18. és 19. ábrákból látható, melyeken kis betűnemhez való öntőforma és ennek az öntőnyílás középvonalához viszonyított helyzete van feltüntetve. Nagyobb betű- 95 nemhez való öntőformának kellő módon való beállítására az öntőforma akként képezhető ki, hogy, mint a 23. ábra mutatja, az öntőformának (116') betétlemezeit, végükön, két (122") toldattal látjuk 100 el, melyek a fent említett (127) ütközőfelületekhez szorulnak. E íoganatosítási alak alkalmazásánál az öntőforma a 20. ábrán feltüntetett kiképzést mutatja, mely közvetlenül összehasonlítható a 18. 105 ős 19. ábrákkal. A 19. és 20. ábrákon a (102) peceknek, valamint a (101) ütközőrésznek beállítása is fel van tüntetve. Általában véve a kisebb betűnemekhez való öntőformák akként vannak kiké- 110 pezve, hogy azok beállítása a (126) ütközőfelületek segélyével történik, míg a. nagyobb betűnemekhez való öntőformákat a (127) ütközőfelületek segélyével állítjuk be. A gép kezelőjének egyáltalán nem 115 kell az öntőformák beállítását foganatosítania, minthogy a kellő helyzetet, önműködően, magának az öntőformának
