95809. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulózás anyagok nemesítésére

- 3 — vábbi előnye abban áll, hogy a kezelendő anyag előzetes állapota, súlya, sűrűsége (általában reakcióképessége) tekintetbe vétetik és hogy az, a vászonszerű végter-5 mék előre meghatározott, kívánt eredménye mellett, nagyon változó tömegű, szerkezetű és változó előzetes kezelésnek alávetett gyapotszövetekre és egyéb anyagokra tervszerűen alkalmazható. 10 A találmánynak jellegzetes foganatosítási példáit a következőkben ismertetjük: Aránylag nehéz folytatólagos gyapotszalagot (például mellény vásznak, gallérok vagy ingek számára való duplaszövetű 15 gyapotszövetet) előzetes kezelés nélkül, kivéve a ledörzsölést abszorbeálóvátétel céljából vagy, ha kívánatos, a fehérítést, előre meghatározott sebességgel, maróalkalilúgból álló fürdőn vezetjük át egy 20 megfelelő merítő és kiszorító vagy más, áthúzásra való berendezésben; vagy lehet az alkalikus oldatot más olyan alkalmas módon használni, hogy az a szövettel rövid ideiig nedves kontaktusban maradjon 25 és a szövet azt felületein és kapilláris közeiben magával vigye. A szalag útját előre meghatározott ideig folytatja, (amely idő nem elégséges arra, hogy az alkalikus oldat, koncentrációjánál fogva a eellulózá-30 val bármilyen kémiai értelemben reakcióra lépjen) és azután a magával vitt reagens koncentrálása után vagy anélkül az oldószerfürdővel előnyösen — amint fent említettük — cuprammoniummal 35 merítés útján vagy más módon gyors érintkezésbe hozzuk. A kezelésnek ideje, amelyet a fürdő hossza és a szalag előrehaladási mértéke határoznak meg, itt is nagyon rövid. Ezekután a szalagot 40 neutralizáljuk, mossuk, kinyitjuk és szárítjuk. Az adott példában elégséges, ha a kereskedelmi marónátronnak 12.4 Bé°-os (1.0955 fajsúlyú) oldata 20—30° C. normá-45 lis szobahőmérsékletnél az első érintkezés és az oldószerfürdő között hat—nyolc mp-ig van az áruval érintkezésben, lényegileg közbeeső párolgás nélkül. Az alkalikus oldatnak a szövetbe való behatása 50 biztosítva van, ha a szövet egy merítőhenger alatt az oldatot tartalmazó kádba lép, kiszorító hengerek között abból kiemelkedik és azután rögtön az oldószerrel való kezelés céljából hasonló merítőberende-55 zésbe jut, mimellett a merítőberendezések alkalmas módon szorosan egymás mellett vannak elhelyezve és a szövet haladási sebessége 27—36 másodpercenként. Az adott esetben az oldószerfürdő elő nyösen IS kg rézszulfátot és 27.1 kereske- 60 delmi erősségű vizes ammóniát tartalmaz, amelyet víz hozzáadása útján 95 literre hígítunk. Az oldószer-merítőfürdőben való kezelés, a fürdő méretei és a szalag sebessége szerint, háromtól öt mp-ig tart. 65 Miután az áru a második vagy oldószeres merítőberendezés kiszorító hengerét elhagyta, közönséges oldalirányban nyújtó feszítőkeretre kerül, amelyen az ammónia az oldószerből elpárolog és a merítőfürdő- 70 ben való reakció folytán lecsapódott réztől kékszínű áru marad vissza. A kifeszítés alatt, vagy előnyösen utána, a szövetet híg kénsavas fürdőben, amelynek ajánlatos koncentrációja 4.1 Bé° (fajsúly 75 1.03) savanyítjuk, bőséges vízben kimossuk, szárítjuk, vasaljuk vagy kalenderezzük a szükséghez képest. A lúgosfürdő koncentrációját ellenőrizzük és csökkentjük, ha a szövet tömege 80 kisebb vagy ha előző kezeléssel, mint amilyen fonalas vagy darabos mercerizálás, annak cellulóza-tartalma az oldószerrel való reakcióra fogékonyabb. Például sima muszlint, a fent megadott kezelés félté- 85 telei mellett, ajánlatos 9.4 Bé° (fajsúly 1.07) koncentrációjú lúgos oldattal kezelni és 8.0 Bé° koncentrációt lehet előnyösen használni, ha a szövetet annak előzetes kezelése nagyon érzékennyé tette. 90 Vékony szöveteknél az ammoniákos rézoldat koncentrációja is csökkenthető; pl. az előbb említett koncentráció felére. A reagensnek a kezelendő anyagon vagy anyagban való elosztásán nem értünk 95 szükségképen teljes telítési átitatást. Sok esetben előnyös és kívánatos, hogy a bevitt reagensnek alkalmazását egy felületre vagy egy mintára korlátozzuk. E célból a reagensnek az anyagon való elosztását 100 porlasztással, nyomással, stencil eljárással vagy ellenállások útján eszközöljük, amelyeket a szövetek felületén vagy belső közeiben alkalmazunk. Mindenesetre ajánlatos, ha az aktiváló reagens alkalmazása 105 befejezést nyert, a további fölös átitatást megszüntetni az oldószerrel való érintkezés előtt, oly célból, hogy az oldószert szabad fölös alkali átvitele által ne rontsuk, így tehát az eljárás avval van jellemezve, 110 hogy a cellulózás strukturát előbb az aktiváló reagenssel hozzuk össze és azután azt a felvitt reagenssel együtt az aktiválandó oldószerrel hozzuk érintkezésbe. Bármilyen legyen is a cellulóza, az al- 115 kali és a cuprammonium közötti kölcsönös hatás, a végeredmény azt mutatja, hogy a reakció katalitos jellegű. Az alkal-