95705. lajstromszámú szabadalom • Felfüggesztő berendezés járművekhez

— 3 — magában, melyek mindegyike szükséges feltétel: a) Két pár rugalmas szerkezet, melyek közül az egyik a jármű mellső, a másik 5 pedig annak hátsó részén van elrendezve és melyek a járművázat rugalmasan támasztják alá; e szerkezeitek mindegyike lényegileg a járművázzal összekötött hengerből és oly dugattyúból áll, melynek 10 mozgásait köz,vetve vagy közvetlenül a tengely elmozdulásai (vagy egymástól független kerekekkel ellátott járműveiknél a kerekek elmozdulásai) vezérlik, miiinelletit a dugattyú és a henger homlokoldia-15 lainak egyike közé nyomólégpárna van bezárva. E rugalmas szerkezetek elrendezése természetesen meg is fordítható, vagyis a dugattyú a járművázzal köthető szilárdan össze, a henger pedig a tengely-20 hoz költhető. b) A rugalmas szerkezetek mindegyik párja közötti össaekötőszerkezet, mely egyugyanazon párnak két hengerében állandó nyomáse gvensú 1 yt biztosít. 25 c) Egy vagy két rugalmas egyenesreállító vagy sitabiiiziálósBerkezet, melyek mindegyike a járműváz és egy-egy tengely közötti párhuzamosságot fenn,tartani iparkodik, E stabilizáló szerkezetek mind-30 egyike oly rugalmas alakzatból állhat, mely lehetővé teiszi azt, hogy a tengely, mindaddig, míg a járművázzal párhuzamos marad, szabadon állhat be, emellett azonban a szerkezet a járműváznak a ten-35 gelyhez viszonyított szögelmozdulásaival szemben ellenhatást fejt ki. Végül a leírt kombináció a rugalmas tartószerkezetek mindegyik párja számára egyetlen közös vezérművel is lát-40 ható el, melyet a tengely vagy az egyik dugattyú mozgásai működtetnek. Azok figyelembevétele mellett, melyeket bevezistőleg fejtettünk ki, világosan tűnik ki a találmány szerinti kombináció lénye-45 ges előnye, mely abban van, hogy miután az oldalstabilitás a két rugalmas stabil izálószerkezet révén biztosítva vam, mindegyik hengerben a semleges mozgási öv tetemesen megnövelhető és ezzel a nyo-50 mólégfogyasztás p, minimumra redukálható, anélkül, hogy ez rovására menne az ágyazás ama rugalmasságának és lágyságának, melyet valamely pneumatikus felfüggesztés szolgáltathat. 55 Másodsorban ugyanazon tartópár két hengere közötti összeköttetés folytán az eddigi négy vezérlőszenkezet helyett osiak két vezérműre van szükség. Továbbá azáltal, hogy a vezémiűvek mindegyikét a hozzátartozó tengely közepéről működ- 60 tétjük, a nyomólégfogyaszitást még további. mértékben osökkentthetjük. Kiemelendő továbbá, hogy a találmány tárgyánál a stiabiliaálószerkeaeteiknek sohasem kell nagy erőket felvanniök, mint- 65 hogy a nyomólégduglatjtyúk két párja, neve zsetasen a mellső és hátsó pár szolgál tarttászervek gyainámt. Ekként tehát e sitabilizálószerkezet csekélysúlyú fémes elemekből állhat és a fémirúgó a jelen hasz- 70 nálati körülmények közörtit nem mutatja ugyanazt a hátrányt, mint akkor, midőn a rúgó a tulajdonképpeni felfüggesztésre szolgál (nagymérvű függélyes lökések, rossz utakon való rendkívüli kimerülés, 75 mivel a rossz utak a rúgó st rufct ur áj árnak és a felfüggesztés jóságának káros változását okozzák, a jármű terhelésének megfelelően). A mellékelt rajz 2. és 3. ábráin a talál- 80 mány szerinti felfüggesztő berendezésnek példaképem foganatosítás! alakja van vázlatosan feltüntetve. A 2. ábra a berendezés felülnézete. A 3. ábra a járműnek a találmány tárgyá- 85 val ellátott hátsó vázrészót távlati ábrázolásban szemlélteti. Az (A) váz (mely a jelen példában a keret hossztartóiból áll) a két mellső (Bl, B2) és a két hátsó (B3, B4) hengert hordja, 90 melyekben a (Cl, C2, C3, C4) dugattyúk mozognak el, mely dugattyúk a (Dl), illetve (D2) keréktengellyel négy (El, E2, E3, E4) rúd segélyével vannak összekötve. Az egy-egy összetartozó pár hengerei 95 közötti közlekedést csövek útján létesítjük és pedig az (FI) cső a (Bl, B2) hengereket, a (F2) cső pedig a (B3, B4) hengereket köti egymással össze. A feltüntetett példában feltételeztük, hogy a felfüggesztő 100 berendezést képező kombináció csak egyetlen stabilizáló szerkezetet tartalmaz, mely a járműváz hátsó részén van elrendezve. Ugyanilyen szerkezet azonban még elől is alkalmazható. E stabilizáló szerke- 105 zet mindenekelőtt a (G) haránttengelyből áll, mely a járművázon megerősített (Hl, H2) hüvelyekben forgatható. A (G) haránttengely végeire egy-egy (II, 12) sarú van felékelve, melyekkel két egyszerű 110 vagy kettős (Jl, J2) kar van csavarok segélyével összekötve, mely karok a (K) hátsó tengelyhíddal csuklósan vagy más alkalmas módon vannak összekapcsolva. E stabilizáló vagy egyenesreállító szer- 115 kezetnél a rugalmasságot akár rúgózó (Jl, J2) karok alkalmazásával, akár oly (G) haránttengely révén létesítjük, mely ön-