95633. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés csöves leadó készülékekhez

hogy még egy további (10) fojtótekercs és (11) hangolószerv van alkalmazva, ami a (7) önindukciónak földcsatlakozását sza­bályozíhiatóvá teszi. Ha iaz eltolható (11) 5 kontaktus a (12) kontaktussal egybeesik, akkor a katód a nagyfrekvencia tekinte­tében földelve van, az anód pedig magas potenciállal rezeg. Ily körülmények kö­zött az anódnak a földhöz viszonyított 10 (szakadozottan feltüntetett) (14) parazitás kapacitása a hullámhossz megnövelését idézi elő. E kapacitás különösen igen rö­vid hullámok és víz- vagy olajkeringtetés révén hűtött anóddal ellátott csövek ese-15 tére tesz szert jelentőségre. Ha ellenben a (11) kontaktuspont a (7) tekercs felső vé­géhez jut, mely az általábanvéve nagy­kapacitású (5) kondenzátorhoz van kap­csolva, akkor az anód a nagyfrekven-20 cia tekintetében föidpotenciállal bír, míg ugyanakkor a katód természetesen magas potenciálnak van kitéve, melyet a (10) és (7) önindukciók nyelnek el. Világos, hogy ily körülmények között a (14) parazitás 25 kapacitás többé nem játszik szerepet, ellenben most már a (15) parazitás kapa­citás jön figyelembe, mely akkor játszik szerepet, ha a (11) és (12) pontok egymás­sal föl vannak cserélve. 30 A parazitás kapacitásokkal kapcsolat­ban tett megfontolás a veszteségekre is áll. Különösen a vízkeringtetésű csövek­nél vannak dielektromos veszteségeink és pedig az árambevezető anyag rossz szige-35 telese, maga a víz és a hűtőedény megerő­sítésére szolgáló szigetelők stb. folytán; más szóval a szakadozottan jelzett (14) és (15) kapacitások tökéletlen dielektrikum­mal bíró kapacitások. 40 A 3. ábrán abscissák gyanánt a (11) kon­taktusnak a (7) önindukció mentén való különböző helyzetei, ordináták gyanánt pedig a kísérletileg lemért hullámhosszak és az áramveszteségek vannak felrakva; 45 egyébként minden más tényező ugyanaz marad. E görbékből látható, hogy van egy optimumpont, mely természetesen a parazitás kapacitások értékétől, valamint a dielektromos veszteségek értékétől függ 50 és mely pont számára a vesztségek avagy a parazitás kapacitások befolyása mini niumra van redukálva. Egyébként a két minimum helye alig különbözik egymástól. Végül a két (4) és 55 (10) önindukció egyetlen szervvé egyesít hető, mely az (1) áramforrás bekapcsolása céljából megszakítási ponttal van ellátva. Ezen utóbbi esetben e két tekercs teker­cselés irányát akként választjuk meg, hogy az azokban az anód tápárama által kel 60 tett fluxusok összeadódjanak, amikor is maximális fluxust érünk el. Magától értetődik, hogy az a) pont alatt és az imént leírt elrendezések oly csö­vek áramköreihez is alkalmazhatók, me- 65 lyek csupán nagyfrekvenciájú erősítések gyanánt szolgálnak, vagyis oly körökhez, melyekben az anód és a rács között nin­csen visszakapcsolás. c) A 4. ábra oly elrendezésű, egyszerű 70 kapcsolást mutat, mely közvetett antenna­gerjesztésű csöves leadóállomáson teszi lehetővé a leadott hullámok stabilitását és a teljesítmény fokozását. Az egyes szá­mok itt is ugyanazon szerveiket jelölik, 75 mint az előbbiekben. A 4. ábra szerinti kapcsolás a csillapítatlan rezgések kel­tése tekintetében a 2. ábra szerinti kap­csolással lényegileg megegyezik, emellett azonban az antennakörbe a (13) öninduk- 80 ciót iktatjuk, a (14) antenna hangolása céljából. A (7) önindukciónak a (11) kontaktus és a (16) kontaktus közötti része az an­tennával való induktív kapcsolást léte- 85 siti. A (12) és (15) kontaktusok közötti rész a rácsreakciót (visszakapcsolást) szabja meg, a rezgések fenntartása céljá­ból. Az eddigelé ismeretessé vált kacsolá soknál a visszakapcsolást a rezgőkörben 90 rendezik el, vagyis a (15) pont mindig a (11) pont fölött van. Ezzel szemben a találmány szerint a (15) pont a (11) pont alatt van, vagyis a visszakapcsolás egészen vagy részben az antennakörbe van iktatva, 95 aszerint, amint a (12) pont a (11) ponttal egybeesik, avagy ezen pont fölött van. A „húzás" („Ziehen") elnevezés alatt ismeretes jelenség elmélete szerint a hul­lámok fenntartásának feltétele abban az 100 esetben, midőn a rácsreakciót az antenna­körből vesszük, csupán egyetlen egy hul­lám számára van teljesítve. Ezzel jobb stabilitást, az üzemben nagyobb energiát és jobb teljesítményt biztosítunk azon kö- 105 rülmény révén, hogy szilárdabban kap­csolhatunk, vagy az antennakört a rezgés­keltő körrel jobban tudjuk összehangolni. Ha ezen intézkedésiek egyikét vagy mási­kát foganatosítjuk, úgy az antennában az no áram erősbödik, a rezgőkörben pedig csök­ken. Az 5. ábra erre vonatkozólag csak példa­képpeni foganatosítási. alak; a minden esetben alkalmazott módszer abban van, 115 hogy a rezgések fentartásához szükséges visszakapcsolást egészen, vagy részben magából az antennákörből vesszük.

Next

/
Thumbnails
Contents