95561. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyenirányítók elemeinek előállítására

— 188 — oxid réteget eltávolítjuk, míg ellenben a rézoxidulróteget ia lemeznek csaikiiis az (Al) felületéről távolítjuk el. A gyakorlatban azt találtuk, hogy a kész elemek egyen-5 irányító tulajdonságai lényegesen csökkentetnek, ha az oxid réteg mechanikai úton távolíttatik el; a találmány egyik jellemzője szerint tehát az oxid réteget kémiai úton távolítjuk el. Ebből a célból 10 az oxidált lemezt oly anyaggal kezeljük, mely az oxid réteget oldja; kísérleteink folyamán azt találtuk, hogy az alkáli fémek cyanidjai, úgymint pl. káliumcyanid vagy nátriumcyanid különösen alkalma-15 Bök e célra, mivel ezen cyaiiidok azzal a tulajdonsággal bírnak, hogy a rézoxidot sokkal gyorsabban oldják, mint a rézoxidult. Az egyenirányító elemek kikészítésének 20 ezen fokozata alatt az oxidált lemezt rendesen a cyaaiid vízoldatával mindaddig kezeljük, amíg az egész oxidréteg és pedig úgy a rézoxid, mint a rézoxidulréteg az (A.1) felületről eltávolíttatott, miköz-25 ben a rézoxid réteg a lemez egész felületéről el távolíttatik. Miután az oxidréteget a cyanid segélyével ily módon leoldottuk, a, lemezt vízben mossuk, mire az a 4. ábrán feltüntetett kiképzést nyeri; az 30 ábrán (D) azt a rézoxidulréteget jelzi, amely a lemez külső és belső szélén, valamint (A2) felületén megmaradt. Az (A) lemeznek külső (Al) felületén semmiféle oxid, illetve oxidulréteg sem marad meg. 35 A találmány szerinti eljárás egyik előnye abban áll, hogy mivel a lemezek oxidáló folyamatát akként eszközöljük, hogy a lemezek felületén az oxidrétegek nem egyenlő vastagok, az oxidréteg el-40 távolítása a lemezek felületének egy részéről különleges gépek segítsége nélkül eszközölhető. Ennek folytán az egyenirányító elemek fokozottabb egyenletességgel és nagyobb gazdaságossággal 45 gyárthatók, mint az eddig lehetséges volt. Hivatkozva az 5. és 6. ábrákra, az (A) rézlemezek egy vízszintes (B) tartón páronként helyeztetnek el, amely az (A) lemezek (0) nyílásain nyúlik keresztül. A 50 (B) tartó felső részén (Bl) hornyokkal van ellátva, amelyek lefelé konvergáló (1) és (2) oldalfalakkal olyként vannak kiképezve, hogy közöttük két (A) lemez helyezhető el. Mindegyik (Bl) horonyba 55 egy lemezpárt helyezünk el és mindegyik lemezpár közötti hézag ki van töltve egy desoxidáló szerből álló (E) masszával; erre a célra kísérleteink szerint a szenet találtuk különösen alkalmasnak. A (Bl) hornyok konvergáló oldalfalai folytán az 6( (A) lemezek súlya a pároik két-két lemezét szorosan egymáshoz zárja. A (B) tartón a fent leírt módon a lemezeknek bármely kívánt mennyiségét illesztjük össze, mire azokat oxidáló fo~ 6c lyamatnak, pl. oxigén jelenlétében hevítésnek vetjük alá. Ezen folyamat alatt a lemezek oxidálódnak, ellenben az (E) desoxidálószer jelenléte folytán a lemezpárok egymásfelé fordított felületein gya- 7C korlatilag oxidréteg nem képződik. Miután kellő vastagságú oxidréteg képződött, a lemezeket a (B) tartóról eltávolítjuk és szétszedjük, mire mindegyik lemez a 7. ábrán feltüntetett kiképzést nyeri, 75 amelyben (D) jelzi a rézoxidulréteget. A rézoxidulréteg külső felületén egy vékony (C) rézoxidréteg is képződik, azonban a lemez azon felületén, mely a desoxidáló szerrel volt burkolva, az oxidáló folya- 80 inat alatt oxidréteg nem képződött. Az így kapott oxidált lemezt olymódon kezeljük tovább, hogy a rézoxidréteg annak felületéről eltávolíttassák, amint azt fentebb leírtuk, vagy bármely más alkalmas módon, 85 úgyhogy az egyenirányító elem befejezett állapotában a 8. ábrán feltüntetett kiképzést nyeri. A találmány szerinti eljárás egy változatánál a lemezeknek oxidréteggel való 90 részleges burkolását -akként is eszközölhetjük, hogy az oxidáló folyamat alatt a lemezek f elületének egy részén az oxinnel való érintkezést meggátoljuk. Evén eredmény elérésének egyik módja abban áll, hogy 95 mindegyik (A) lemezpár kerületére egy (G) abroncsot helyezünk, amint az a 9. és 10. ábrán fel van tüntetve. Az abroncs vékony rézből, vagy nem oxidáló ötvözetből készülhet és szorosan a lemezekre illik, 10( úgyhogy az oxigén minden egyes pár szomszédos érintkező felületeitől távol tarfatik. Ezen szomszédos felületek egy csekély mennyiségű oxigénnel jutnak érintkezésbe, mely a lemezek közé az (O) nyí- 10t lásokon át jut be; ha azonban a lemezeket a (B) tartóra helyezzük, akkor a (Bl) hornyok ékhatása azt eredményezi, hogy a lemezeknek az (0) nyílásoknál lévő szélei összeszoríttatnak és ha a lemezek a 11C fölhelyezett (G) abronccsal oxidáltatnak, a párok szomszédos felületein gyakorlatilag oxidréteg nem képződik. Miután az elemek az (G) abronccsal ilyinódon oxidáltattak, az abroncsot eltávolítjuk, a le- 11E mezeket szétszedjük és az oxid egy részét eltávolítjuk, hogy az elemek képezését. a fent leírt módon befejezzük.