95561. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyenirányítók elemeinek előállítására

— 188 — oxid réteget eltávolítjuk, míg ellenben a rézoxidulróteget ia lemeznek csaikiiis az (Al) felületéről távolítjuk el. A gyakorlatban azt találtuk, hogy a kész elemek egyen-5 irányító tulajdonságai lényegesen csök­kentetnek, ha az oxid réteg mechanikai úton távolíttatik el; a találmány egyik jellemzője szerint tehát az oxid réteget kémiai úton távolítjuk el. Ebből a célból 10 az oxidált lemezt oly anyaggal kezeljük, mely az oxid réteget oldja; kísérleteink folyamán azt találtuk, hogy az alkáli fé­mek cyanidjai, úgymint pl. káliumcyanid vagy nátriumcyanid különösen alkalma-15 Bök e célra, mivel ezen cyaiiidok azzal a tulajdonsággal bírnak, hogy a rézoxidot sokkal gyorsabban oldják, mint a réz­oxidult. Az egyenirányító elemek kikészítésének 20 ezen fokozata alatt az oxidált lemezt ren­desen a cyaaiid vízoldatával mindaddig kezeljük, amíg az egész oxidréteg és pe­dig úgy a rézoxid, mint a rézoxidulréteg az (A.1) felületről eltávolíttatott, miköz-25 ben a rézoxid réteg a lemez egész felüle­téről el távolíttatik. Miután az oxidréte­get a cyanid segélyével ily módon leol­dottuk, a, lemezt vízben mossuk, mire az a 4. ábrán feltüntetett kiképzést nyeri; az 30 ábrán (D) azt a rézoxidulréteget jelzi, amely a lemez külső és belső szélén, vala­mint (A2) felületén megmaradt. Az (A) lemeznek külső (Al) felületén semmiféle oxid, illetve oxidulréteg sem marad meg. 35 A találmány szerinti eljárás egyik előnye abban áll, hogy mivel a lemezek oxidáló folyamatát akként eszközöljük, hogy a lemezek felületén az oxidrétegek nem egyenlő vastagok, az oxidréteg el-40 távolítása a lemezek felületének egy ré­széről különleges gépek segítsége nélkül eszközölhető. Ennek folytán az egyen­irányító elemek fokozottabb egyenletes­séggel és nagyobb gazdaságossággal 45 gyárthatók, mint az eddig lehetséges volt. Hivatkozva az 5. és 6. ábrákra, az (A) rézlemezek egy vízszintes (B) tartón pá­ronként helyeztetnek el, amely az (A) le­mezek (0) nyílásain nyúlik keresztül. A 50 (B) tartó felső részén (Bl) hornyokkal van ellátva, amelyek lefelé konvergáló (1) és (2) oldalfalakkal olyként vannak kiképezve, hogy közöttük két (A) lemez helyezhető el. Mindegyik (Bl) horonyba 55 egy lemezpárt helyezünk el és mindegyik lemezpár közötti hézag ki van töltve egy desoxidáló szerből álló (E) masszával; erre a célra kísérleteink szerint a szenet találtuk különösen alkalmasnak. A (Bl) hornyok konvergáló oldalfalai folytán az 6( (A) lemezek súlya a pároik két-két leme­zét szorosan egymáshoz zárja. A (B) tartón a fent leírt módon a leme­zeknek bármely kívánt mennyiségét illesztjük össze, mire azokat oxidáló fo~ 6c lyamatnak, pl. oxigén jelenlétében heví­tésnek vetjük alá. Ezen folyamat alatt a lemezek oxidálódnak, ellenben az (E) des­oxidálószer jelenléte folytán a lemezpá­rok egymásfelé fordított felületein gya- 7C korlatilag oxidréteg nem képződik. Mi­után kellő vastagságú oxidréteg képző­dött, a lemezeket a (B) tartóról eltávolít­juk és szétszedjük, mire mindegyik lemez a 7. ábrán feltüntetett kiképzést nyeri, 75 amelyben (D) jelzi a rézoxidulréteget. A rézoxidulréteg külső felületén egy vékony (C) rézoxidréteg is képződik, azonban a lemez azon felületén, mely a desoxidáló szerrel volt burkolva, az oxidáló folya- 80 inat alatt oxidréteg nem képződött. Az így kapott oxidált lemezt olymódon kezeljük tovább, hogy a rézoxidréteg annak felüle­téről eltávolíttassák, amint azt fentebb le­írtuk, vagy bármely más alkalmas módon, 85 úgyhogy az egyenirányító elem befejezett állapotában a 8. ábrán feltüntetett kikép­zést nyeri. A találmány szerinti eljárás egy válto­zatánál a lemezeknek oxidréteggel való 90 részleges burkolását -akként is eszközölhet­jük, hogy az oxidáló folyamat alatt a leme­zek f elületének egy részén az oxinnel való érintkezést meggátoljuk. Evén eredmény elérésének egyik módja abban áll, hogy 95 mindegyik (A) lemezpár kerületére egy (G) abroncsot helyezünk, amint az a 9. és 10. ábrán fel van tüntetve. Az abroncs vé­kony rézből, vagy nem oxidáló ötvözetből készülhet és szorosan a lemezekre illik, 10( úgyhogy az oxigén minden egyes pár szomszédos érintkező felületeitől távol tar­fatik. Ezen szomszédos felületek egy cse­kély mennyiségű oxigénnel jutnak érint­kezésbe, mely a lemezek közé az (O) nyí- 10t lásokon át jut be; ha azonban a lemeze­ket a (B) tartóra helyezzük, akkor a (Bl) hornyok ékhatása azt eredményezi, hogy a lemezeknek az (0) nyílásoknál lévő szélei összeszoríttatnak és ha a lemezek a 11C fölhelyezett (G) abronccsal oxidáltatnak, a párok szomszédos felületein gyakorlati­lag oxidréteg nem képződik. Miután az elemek az (G) abronccsal ilyinódon oxi­dáltattak, az abroncsot eltávolítjuk, a le- 11E mezeket szétszedjük és az oxid egy részét eltávolítjuk, hogy az elemek képezését. a fent leírt módon befejezzük.

Next

/
Thumbnails
Contents