95456. lajstromszámú szabadalom • Hydraulikus erőáttétel
ömlőszelepei. A beömlőszelepnek ez a nyíló mozgása, amely folytatódik, amint az erő csökken az emelés folyamata alatt, a ki nem egyensúlyozott emelőköléi isme-5 retes hatása folytán, nem jár következményekkel, minthogy a hidraulikus egység (4) köpenye meg van telve. Ha a késleltetés kellő időpontja bekövetkezik, a gépész a (26) emelőt semleges helyzetébe viszi, 10 ezáltal a forgatómótort, mint valami többékevésbbé merev forgatyúkart kilendíti (noha az (53) rész az (52) részhez képest még mindig el lehet fordulva, ha az emelt teher nehéz volt) és a szervomotort centrá-15 lizálásra készteti. Ha a (26) emelő a «semleges;> helyzetet elérte, a (19) forgalómótor árammentessé válik és az (53) rész azonnal centrálisán helyezkedik el az (52) részhez képest. Ekkor a (17) beömlőszelep 20 záródik, a (10a) kibocsátószelep pedig részben nyílik, úgyhogy a (4) köpeny kiürülhet. A folyamatok hasonló sorozata folyik le, ha hátrafelé hajtást idézünk elő és Játjuk, hogy az emelőgép egv-25 szerűen vezérelhető és kezelhető a kézi vezéiiiőemelő «előre» és -hátra < mozdításával. A felgyorsulásnak a forgatómótor használatával elért automatikus vezérlése azzal a gyakorlati előnnyel jár, 30 hogy, a teherre való tekintet nélkül, a gyorsulásra a megadott maximális lóerő vehető igénybe, mimellett a normális terhet a normálisan előírt időtartam alatt gyorsítjuk fel, míg a súlyosabb terheket, a ki-35 egyensúlyozatlan működés következtében, pl. valamivel hosszabb idő alatt (akönynyebb terheket pedig arányosan gyorsabban) gyorsítjuk fel, anélkül, hogy a normális maximális lóerőt túlhaladnók — ami íO megtörténne, ha megszabott gyorsulási időtartamot tartanánk be. Jellemző a vezérlő hajtóműre, amely különösen fontos emelőgépek esetében, az, hogy a maximális forgatónyomaték, amely í5 az emelődobra átvihető, meghatározott viszonyban van a (26) emelőnek quadránsában való állásával, mimellett a forgatónyomaték növekedik, abban a mértékben, amelyben az emelőt semleges helyzetéből ,0 a teljes «előre» vagy «hátra» helyzetek felé mozgatjuk. Említettük, hogy a (19) forgatómótor akár előre , akár «liátra» az áramkörbe iktatódik, mihelyt az emelő a semleges helyzetet elhagyja és kézen-5 fekvő, hogy ha az emelőgép az «előre» irányban, súlyos megterheléssel működnék és a (26) emelőt az «előre» -helyzetből gyorsan részlegesen «hátra» vinnők, a forgatómótor működésének ezután bekövetkező átfordulása zavart okozna, minthogy 60 ilyen körülmények között a (26) emelő a quadráns «hátra>-oldalán állna, míg a szervomotor és a szelep-helyzetek, a forgatómótor átfordulása folytán az előrejárásnak felelnének meg. Ezt a nehézséget 65 a (61) billegő (5. ábra) elrendezésével küszöböljük ki, amely a (62) ütközőket hordja és a kézi vezérlőemelő közelében van elrendezve, mimellett a (63) csatlórúd útján a (64) emelőhöz van kapcsolva 70 ennek közepén vagy közepe táján, mely a maga részéről egyik végével az (56) rúddal, másik végével pedig a forgatómótor (53) szekundér részének (66) karjára csapozott (65) csatlórúddal van összekötve. 75 Mint fentebb említettük, ha az emelőt semleges helyzetéből akár előre, akár hátrahelyzetbe mozgatjuk, a primer és szekundér (52, 53) részek egységes egész gyanánt mozognak, úgyhogy, ha a (26) eme- 80 lőt pl. jobbra mozdítjuk, a (64) fékemelő központja körül a pontozott helyzetbe leng és ily módon vagy helyében hagyja, vagy csekély mértékben kimozdítja a (61) billegőt, úgyhogy a baloldali (62) ütköző apón- 85 tozott helyzetbe kerül. Ha az emelődobra átvitt forgatónyomaték növekedik, az (52, 53) primér és szekundér részek között relatív elmozdulás következik be, minek következtében a (64) emelő az eredmény 90 vonallal jelölt helyzetbe jut és így kilengeti a (61) billegőt, oly mértékben, hogy a baloldali (62) ütközőt a feltüntetett helyzetbe viszi, amely helyzet megengedi a (26) kéziemelőnek a semleges helyzet felé 95 való visszavitelét, de csak olyan mértékben, amely megengedi a megfelelő (4) vagy (5) köpeny kiürülését. Ha ezen működés folytán vagy bármi más okból az emelődobra átvitt forgatónyomaték csökkenne, az (52, 100 53) primér és szekundér részek kölcsönösen visszatérnek semleges helyzetükbe vagy ezen helyzetük felé, ezáltal a (61) billegőt olyan helyzetbe lendítik, amely megengedi a (26) kézi emelőnek a semleges helyzet 105 felé vagy ebbe és, megfelelő tehercsökkenés esetén, ezentúl a «hátra»-helyzetbe való visszavitelét. Ez utóbbi esetben a (61) billegő megfelelően az ellenkező irányban működik és a teher megnövekedésére a 110 jobboldali (62) ütköző lép működésbe és meggátolja a (26) kézi emelőnek a semleges helyzeten át az «előre»-helyzetbe való hirtelen kimozdítását. Abban az esetben, ha a forgatónyomaté- 115 kot szolgáltató készülék egyik eleme helytálló (mint pl. az alább ismertetendő forgatónyomatékot szolgáltató áttétel, amelyre
