95416. lajstromszámú szabadalom • Legalább egy önműködő biztonsági berendezéssel ellátott gyujtó

— 4 — képeztük ki, melyet a (Z) hüvely, illetve ennek (Zll) vezető része üreg meghagyásával vesz körül. Másrészt az (A) gyújtószeget nem az (N) hüvely végén, hanem 5 ezen végtől bizonyos távolságban az (N6) üregben rendeztük el, úgy hogy a gyujtószeget az üreges (Nll) hüvelyrész veszi körül, mely kívül az (N) hüvelyt a (Z) hüvelyben vezeti, ezenkívül pedig az (A) 10 gyujtószeget a tárolásnál, szerelésnél stb. könnyen bekövetkező sérülések- ellen védi. Megbízható, közvetlen, szilárd és kellően hosszú egyenesvezeték célját szolgálja az (N) hüvelyen kiképezett, üreges, horony-15 szerű (N7) gyűrű, mely a (Z) hüvely (Z5) vezetékében csúszik és a mozgatható (V) hüvelyrészt elfedi. Az (N7) gyűrű, valamint a (Zll) és (Nll) részek tehát, amint ez az ábrákon megállapítható, üreges, 20 más alkatrészeket elfedő vezetékeket képeznek. Az ábrázolt foganatosítási példánál három önműködő biztonsági berendezést alkalmaztunk, még pedig a hajítási biztosí-25 tékot, a közeli vagy ejtőreteszt és a vakreteszt. Ezen három berendezés közös biztosító-, illetve reteszszervvel rendelkezik, mely a rugalmas (R) gyűrű gyanánt van kiképezve, mely tehát különböző műkö-30 dései számára különböző helyzeteket foglal el. Hogy a rugalmas (R) gyűrű a biztosítási és zárási helyzetekben az ezen gyűrűre beható erők által való összeszorítás 35 ellen biztosíttassák és hogy másrészt ezen erők mindemkor hatékonyan fogassanak fel, a rugalmas (R) gyűrűbe egyes, célszerűen átmérősen szembenfekvő helyeken merev (Rl) betétek vannak beillesztve, 40 melyek a nyomást felfogják (6. ábra). A rugalmas (R) gyűrű számára a felfekvési felületek, valamint a különböző munkaélek és munkafelületek a (Z) és (N) hüvelyeken, valamint a (W) gyűrűn van-45 nak kiképezve. Ilyen felületek, illetve élek a (Zl, Z2, Z3) és (Z4). valamint a (VI, V2, N2, N5) és (N8), továbbá a (W2) helyek stb. A tehetetlenségi test alkatrészei tehát maguk képezik a rugalmas (R) gyűrű 50 számára való felfekvési felületeket, továbbá munkafelületeket és munkaéleket. Az 1. ábrán feltüntetett helyzetben az (R) rúgó az (N3) kalitkában foglal helyet, mely a gallérszerűen áthajtogatott (NI) 55 köpeny végén foglal helyet. Ezen kalitka (N4) karimája a (W) gyűrűvel szemben csakis oly keskeny, gyűrűalakú hézagot hagy szabadon, hogy a rugalmas (R) gyűrű a kalitkát képező rósz viszonylagos elmozgása nélkül a kalitkából ki nem lép- 60 het. Az (N3) kalitka egyik határolását az egyik (N2) él képezi, mely kisebb átmérőre van szűkítve, mint az (N) hüvelyben levő üregnek ezen (N2) él mögött fekvő 65 része. Ezáltal elérjük azt, hogy egyrészt a rugalmas (R) gyűrű a 3. ábra szerinti röpiilési helyzet beálltáig lehetőleg kényszermozgásszerűen működik együtt az (N2) éllel, másrészt pedig az (N2) él mö- 70 gött bővülő üreg a rugalmas (R) gyűrűnek a vastagodó (V) kúpon való elmozgás számára elégséges teret biztosít. A (V) kúpos hüvely az (N) hüvelyen a hosszirányban korlátolt mértékben el- 75 csúsztatható. Ezen elcsúsztathatóság oly nagy, hogy a rugalmas (R) gyűrű a (V) hüvely homlokfelülete és az (N8) harántfelület közé behatolhat. Ez utóbbi a (V) hüvely homlokfelületével együtt hornyot 80 képez, amelyben a rugalmas (R) gyűrű a vakretesz zárási helyzetében helyet foglal (5. ábra). Az említett hornyot az (R) gyűrű maga tartja zárva a röpiilési helyzetben (3. ábra) és ugyancsak a rugalmas 85 (R) gyűrű nyitja ezen hornyot, amikor a 4. ábrán látható gyújtási helyzetéből az 5. ábra szerinti zárási helyzetbe megy át. Ezt pl. akként foganatosítjuk, hogy a (VI) és (N5) kúpfelületeket azonos érte- 90 lemben, még pedig a (Z) hüvely felé vékonyítjuk, minek folytán a rugalmas (R) gyűrű a (Z) hüvely felé való elmozgásra hajlamos. Az (R) gyűrű a (Z4) horonyba (2. ábra) 95 való átlépése alkalmával a (Z3) élen szorítandó át. Előzetesen az (R) gyűrű a (W) hüvely alsó (Wl) éle és a (Z3) él által képezett horonyban foglal helyet, amelybe a (W) hüvelyről való lecsúsztatása által 100 jut. Ha ezen lecsúsztatást nagy sebességgel eszközöljük, a rugalmas (R) gyűrű számára nem áll a (W2) és (Z3) élek közötti horonyba való elégségesen mély becsappanásra a kellő idő rendelkezésre, hanem lOs ezen (R) gyűrű majdnem közvetlenül szoríttatik át a (Z3) élen. Ha ellenben az (R) gyűrűnek a (W) hüvelyről való lecsúsztatását kis sebességgel eszközöljük, ezen gyűrű a (W2) és (Z3) élek közötti horony- 11C ban az e célra rendelkezésre álló hosszabb időtartam folyamán összehiízódhat, úgy hogy az ezen horony fenekét képező (W2) felületen í el fekvésre juthat. Ezután már a (Z3) élen való átszorítás csak aránylag 11c nagy erővel volna eszközölhető vagy esetleg egyáltalában nem is lehetséges. A találmány szerinti berendezésnél